Első ekloga
„et mala vicini pecoris contagia laedunt” (Vergilius)
Pásztor
Újra lejöttél? Mekkora gócpont lett az a város?
Költő
Tombol a járvány ott és nem látszik a vége,
s lassan már elemésztett négy fal közt a bezártság.
Itt a tavasz és vágytam a zöldre, a jó levegőre,
annyi sötét, rossz hónap után kijöhessek a fényre.
Nézni a nyíló nárciszokat, megölelni a fákat
és hallgatni rigók dalait, fakopáncs kopogását,
hinni, hogy annyi halálon túl is győzhet az élet.
Pásztor
Így lesz, bár ez a járvány végigdúlja a földet,
s könnyebb átvészelni a természet közelében.
Furcsa idő van egyébként, éget a nap, de a hajnal
faggyal érkezik és a virágzó fák lekonyulnak.
Április asszonya telve szeszélyes, zord szerelemmel!
Költő
Hagyjuk a nőket, száz élet sem elég érteni őket!
Átgondolni a helyzetemet jó volt a karantén.
Feltorlódott bennem a múlt s áttörte a gátat.
Arcomat álca takarta, de lám, felfedtek a tények…
Ennyi magamról. Hogy vagy? És hű feleséged?
Pásztor
Ily sok időt nem töltöttünk eddig soha együtt.
Érdekes állapot ez, bár nem vagyok „otthon-ülős”.
Költő
Úgy látom, sokan érkeznek most távoli tájról!?
Pásztor
Gőgös városiak menekülnek már faluszélre.
Ráébrednek lassan a népek, mennyire másként
tűnik foszló látszatok árnyán lét s a valóság.
Félek azért, hogy így meg szétterjesztik a vírust,
pálinkával sem merlek kínálni ma téged.
Költő
Ó, ez a legkevesebb, én nem iszom hetek óta,
sőt, még tán régebben: nem jár bennem az óra.
Pásztor
S hogy megy az írás? Elhallgattak a vészben a múzsák?
Költő
Vírus a vers is s változik egyre, betűi fehérjék.
Élősködnek a nyelven, elszaporodnak agyunkban,
s végül kristályos rendben várnak tudatunkban,
hogyha leírjuk, jól fertőzzenek alkalom adtán.
Pásztor
Nem nagyon értem… szóval a költő vágyik a bajra?
Költő
Játszom a szóval, s játszik a szó velem oly komolyan, mint
gyermeki képzelet árad túl érzéki világon.
Ám nem kell az egészet, nos, túlmisztifikálni:
Annyi a haszna a dalnak, mint ama körtefa odva.
Pásztor
Élünk és ez a lényeg. Más most semmi se számít.
S fontos minden megtartó rím, gondolat is, hisz
nem csak a test betegedhet, korhad a lélek e korban.
Szellemi kórságnál, lehet éppen a versed az oltás.
Nem fecsegek többet, mert hűvös az est, na megyek már.
Holnap Szent György. Hajtani kell ki a nyájat a rétre!
Elköszönök hát s kívánok békét, nyugodalmat!
Költő
Árad a vér bölcs, jó szavaidtól, drága barátom!
Tartson az ég tenyerén meg és kísérjen egészség!
