A XIX. század végén írta meg és adta ki Andrejs Pumpurs (1841–1902) a lettek nemzeti eposzát, amelyet most Pusztay János nagyszerű fordításában olvashat a magyar közönség. A szerző kalandos élete során volt földmérő, utazó és katonatiszt is, miközben irodalmi tevékenységet folytatott. Számos egyéb műve mellett a Lāčplēsis (A medveölő) című könyve népének mitológiai hagyományát gyűjti össze egy emberfeletti erejű hős – aki valamelyest a mi Csaba királyfink alakjával is párhuzamba állítható – cselekedeteinek bemutatásával. Pusztay János Előszóként jegyzett alapos tanulmányából mindent megtudhatunk Pumpursról és eposzáról, a mű történelmileg valóságos és mitológiai szereplőiről és helyszíneiről. A fordító kitér az eddigi orosz, angol és finn kiadásokra, összehasonlítja ezeket az eredetivel, elemzi az eposz versformáinak sajátosságait, a szótagszámokat és a magyar nyelvre átültetés kérdéseit. A könyv a lettekével ötvözi a balti népek hagyományait is, olvasóbarát, miközben közel hozza egy ismeretlen múlt alakjait, a pogány északi őslakosságot isteneivel, valamint az ellenséges németföldiek és a keresztény térítők korszakát. Az eposz olvasásra ingerlő szavakkal kezdődik: „Az egek kék boltozatján, / Pērkuonsz gyönyörű várában, / ahol örök fény tanyázik, / a jókedvnek nem szakad vége, / gyűltek a balti istenek, / hogy meghallgassák Likteniszt, / aki dönt a tarka élet / szép és ínséges napjairól.”