Meglehet, a szerző csak fenntartásokkal engedi olvasóját nevetni, hiszen folyamatosan kihalljuk a szövegből a látens figyelmeztetést: lesz még böjtje a jókedvnek. Minden percepciónk azt súgja – amit a cím is predesztinál –, hogy a szövegtestből egyszeriben előtör majd valami baljós, letaglózó, s ez feszült várakozást teremt, egyben keserű intonációt kölcsönöz a textusnak. Nagy Koppány Zsolt javarészt kisembersorsokat, kiüresedett életeket, krízishelyzeteket gyűjtött a kötetbe, ezek elmeséléséhez pedig főként a realista regény és az abszurd dráma kellékeit vette elő írói eszköztárából.

A három egységre tagolódó könyv, amely a szerzői ajánlás szerint szól a Sietőknek – kis komédiák –, a Ráérőknek – nagy tragédiák – és a Kirándulóknak negyvennégy történetet beszél el, és kétségkívül jóval nagyobb arányban találunk benne nagy tragédiákat, mint kis komédiákat.
Gyakorta találkozunk a helyzettragikum/helyzetkomikum motívumával, amikor nem (feltétlen) jelleméből adódóan, hanem az adott helyzet okán válik nevetségessé, szánalmassá vagy épp megalázottá a karakter. Letaglózó példa erre A szkütha asszony című, egy házaspár történetét elbeszélő novella, melyben a kórosan féltékeny férj agyvérzés következtében lebénul, s felesége – magatehetetlenségét kihasználva – sajátosan bosszulja meg a rajta évekig elkövetett érzelmi abúzust.

Kégl Ildikó moderátor, és a szerző, Nagy Koppány Zsolt a Múzsák Kertjében tartott könyvbemutatón Fotó: Simon Soma 

Az állandóan mások akaratától függő, megalázott és kiszolgáltatott (kis)ember alakja más-más módon, de folyamatosan feltűnik a szövegtestben, ami a sok humor ellenére melankóliával borítja be az elbeszéléseket. Erre eklatáns példa Somfai Aladár (A megbotránkoztatható) karaktere, akit az író csinovnyikszerepbe bújtatott. Itt megtapasztaljuk, hogy a szerző a történetmesélésnél időnként fontosabbnak tartja a karakterábrázolást.
Puskin mondta Gogolnak, hogy „sosem látott még írót, aki a közönségességet és a laposságot ilyen telt színekkel festené, az általános emberi ürességet és semmilyenséget ilyen erővel rajzolná”. Nagy Koppány Zsolt egynéhány novellájának felfejtése közben hasonló ábrázolásmódra bukkanhatunk. Nehéz nem észrevenni a hasonlóságot Somfai Aladár (A megbotránkoztatható) és Akakij Akakijevics (A köpönyeg) karaktere, valamint hivatalnoki szerepmegformálása között. „Feladata az volt, hogy lépten-nyomon szúrjon szemet neki valami, és botránkozzék meg rajta”. A groteszkbe hajló elbeszélés – bár egészen más történetbe ágyazva – a hivatalnoki lét, a kiszolgáltatott, lelkileg megnyomorított kisember tragédiáját szövegezi meg, aki már észre sem veszi helyzete, munkája abszurditását.

Ugyanakkor a kiszolgáltatottság –a függőségi viszonyon kívül – számos formában megjelenik az írásművekben: a betegségtől, a haláltól, a világjárványtól való bénító félelem érzését rendre beemeli narratíváiba a szerző (Elvisz ez a nyár). A társadalomkritika, különösképp a fogyasztói társadalom hamis és torz igénykeltésének parodizálása úgyszintén konstans eleme a műveknek, ami legtisztább formában a Házasodjon autóban! című novellában kulminál: „Házasodjon össze Ön is szíve választottjával nálunk – anélkül, hogy ki kellene szállnia az autójából.”

Nagy Koppány Zsolt prózavilágában a nyelvi formák és jelentésváltozatok is figyelemre érdemesek: mintha minden abból a szemantikai tézisből indulna ki, hogy egy-egy szónak egyszerre van denotációs és konnotációs jelentése. Narratíváiban a kifejezések és szókapcsolatok a jelentés magján kívül olyan asszociált, másodlagos jelentést is hordoznak, melyek sok esetben felülírják az elsődleges jelentést.

Nagy Koppány Zsolt új könyvéből olvas fel a szépszámú hallgatóságnak  Fotó: Simon Soma

Ez máris megmutatkozik a borítón: a neccharisnyába és tűzpiros körömcipőbe bújtatott formás női láb erotikus tartalomra is utalhat(na). Mégis inkább indirekt üzenetként értelmezzük, és nem a lábra, hanem a rúgásra fókuszálunk. Ez pedig előrevetíti, hogy ebben a kötetben alighanem lesz egy pár női lábtól kiinduló rúgás. Lórúgás. Legtöbbször gyomorszájra. Ami olykor túlélhető, de leginkább nem. (Ne múljon el a nap a te haragoddal)
Az elbeszélések a kiszolgáltatottság mellett a monotonitást, az egyhangú napokat, az ingerszegény közeget vetítik az olvasó elé és nagyítják frusztráló méretűvé.

„Mindent láttál, megéltél, tudsz: semmi nem lep meg. Mindent rutinból csinálsz és unod” – konstatálja a midlife crisistól szenvedő férfi a Negyvenhetesek klubja című novellában. Ennek a történetnek a felfejtése közben tör ránk a felismerés: ebben a kötetben mintha mindenkinek midlájfkrízise lenne. De legalábbis élete közepén jár és szenved valamitől: van, aki a házasságtól, van, aki az egyedülléttől, van, aki a hűségtől, van, aki a hűtlenségtől. Sokszor leginkább magától az élettől. Nagyritkán még megfogalmazódnak vágyak – van, aki szeretőre vágyik, van, aki szeretőtlenségre –, de jellemzően a kiüresedett léttel való rezignált szembesülés adja még az optimistább történetek alaphangját is. „Családod van, gyermekeid: mindennapi gondok és örömök. Szereted őket, többnyire béke van, halkan pezsgő élet. Szép, de kevés. Nem erre vágytál.”

A harmadik egységben találunk ajánlást többek között Kafkának, Villonnak, Jókainak, legjobb barátomnak (magamnak), a bús magyaroknak, Salingernek. Ez utóbbi írás (Lenben a dobó) címében is jól rímel az amerikai prózaíró Rozsban a fogó – közismertebb néven Zabhegyező – című regényére, a tartalmi párhuzamot pedig az az elgondolás adja, hogy a főhős szerint egy híres ember meggyilkolásával híressé lehet tenni egy könyvet. Ez az ötlet pattan ki a főszereplő N. Attila fejéből, aki egy ,,nem túl sikeres író”, ám Mark David Chapman (John Lennon gyilkosa) alakját ideállá téve – némiképp sajátos módon – megpróbál népszerűséget kivívni új könyvének.

A Lórúgás gyomorszájra szövegalkotása meglehetősen variábilis, gazdagítják újsághírek, vers (Családi pör), levél (Kovács János és a női igen) és naplóbejegyzések is. Mindemellett gyakorta alkalmazza a szerző az intertextualitás módszerét. Izgalmassá teszi a textust A walesi bárdok, a Pató Pál Úr vagy akár a Micimackó vendégszövegeinek beépítése, melyekkel olykor szó szerint, máskor utalásszinten találkozhatunk.

Nagy Koppány Zsolt legújabb novelláskötete arról tesz tanúbizonyságot, hogy nyelvezetének, stílusának, karakterábrázolásának esztétikai minősége állandó, csak a lórúgások intenzitásában vannak differenciák.

Nagy Koppány Zsolt: Lórúgás gyomorszájra. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2021, 292 oldal.