Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz című verseskötetének a kék szín az alfája és omegája, benne a látható, láthatatlan, a tapintható és érezhető, ízlelhető...: összes érzeteink, más színek tükrében is.

A télben a nyárra emlékezni jó, balatonra, szerelemre, aminek akkor és ott is vége tud lenni. Kégl Ildikó érzékenyen fogja meg a múlás pillanatát verseiben.

Túl sok a kisiklott élet, ehhez képest túl kevés a sírás Lőrincz P. Gabriella új könyvében. A Könnytelen madonnák százharminc oldalnyi szenvedéstörténet. Mégis, miképp a cím is utal rá, nőalakjai egytől-egyig könnytelenek.

Fecske Csaba, a termékeny poeta natus jelenleg három kéziratát rendezi, közben ír és újraír. Kíméletlenül. Legendák keringenek versmetszési módszereiről. A hatvan éve publikáló költővel metaforákról, metszésről, szerkesztői preferenciákról beszélgettünk.

Csinovnyikok, donkarloszok, kiszolgáltatottság és kiüresedettség – Nagy Koppány Zsolt prózauniverzuma egyszerre abszurd és realista, de leginkább szarkasztikus, tele furcsa nevetéssel.

„A Hibátlan vers nem íródik meg soha, / vagy a Hibátlan vers hibátlanul nem íródik meg soha.” Ez így van - vagy nincs így? Vass Tibor szóművészetét tárja fel Kégl Ildikó.

„még nem érkeztem
meg a jelenbe 
mindjárt jövök”

Fecske Csaba szerint verset úgy kell olvasni, mint mézet enni. Kiskanállal. Nehogy versmérgezést kapjunk.