a szerelem lefolyik a sió csatornán
mint egy pogány poézis
lüktet bennem minden
szavad a mólón ülünk
érett sárgabarack a nap
a tihanyi-félszigeten
hajunkba túr buján a szerelem
mannakabócák dala hímzi
az alkonyati eget
szörpöt szürcsölünk
azt kérded élnék-e veled
szép itt és nem a te hibád
hogy én már mindig kétkedek
pedig tökéletes dinamikával
áradnak terveink
színültig töltik
a nyarat de tudom
ősszel lefolynak mind
a sió csatornán
sporthorgász
a szántódi stégen
fekszem mellettem
sporthorgász nézem
mennyi mindent
ki lehet fogni
a balatonból
ő keszeget
én kérdéseket
súlyosakat
megfeszül tőlük
damil és izom
a gyomrom liftezik
vissza akarom dobni
én is úgy mint ő
legalább a felét
nem lehet ezt elbírni
leszakad tőlük a stég
nézem hogy csinálja
az a sporthorgász
meg kell tanulnom
a technikát de nem
megy nem tudom
megfogni túl
nyálkás túl nehéz
mind itt marad
ráömlenek a napra
elfedik a nyarat
