megfogtad a kezem
úgy vonszoltál fel
a lépcsősoron ami az
avasi templomhoz vezet
kipirulva próbáltam tartani
a tempót miközben hevesen
vert a szíve a bennem
foganó örömnek
játékból elképzeltem
hogy az esküvőnkre sietünk
az idő épp alkalmas
a kapu is nyitva
alig múlt fél hét
még az orgona sem álmos
rajtam tornacipő bokáig
érő fehér lenruha
nyakánál kis masni
illenék az északi homlokzat
rózsaablakához
talán hozzád is
a Zsolcai sor ódon
présházának teraszán
a lopó az én poharamnak
udvarol
s már csurog is a cserszegi
– gondolom
mert még nem érkeztem
meg a jelenbe
mindjárt jövök
csak bennragadtam
képzelt esküvőnkben
az avasi templomban
hogy meghallgassam
igent mondok-e
