Először is: mi a spiritualizmus valójában? A világvallásokon túl különböző ezoterikus és spiritualista mozgalmak is osztják a nézetet, miszerint a lélek megmarad a fizikai test halála után is, sőt az utóbbiak szerint a megfelelő módszerekkel az élők kapcsolatot teremthetnek a szellemlényekkel – dióhéjban talán ennyi a lényeg. E célnak megfelelő módszer többek között az asztaltáncoltatás is.
A spiritiszták a modern történelmüket az 1850 körül történt, Margaret, Leah és Kate Foxhoz köthető, nagy port kavaró esethez vezetik vissza. Az Egyesült Államokban élő három nővér különös jelenségeket tapasztalt hydseville-i otthonukban: megmagyarázhatatlan zajokat, zörejeket és kopogásokat. A nővérek végül megelégelték a folytonos rettegést, így megszólították az entitást, amellyel később sikerült kapcsolatba lépniük. A szellem egy idő után képes volt lekopogni a lányok életkorát, így a felek megtalálták a kommunikáció módját. Később már a jövővel kapcsolatos válaszokat is kaptak, egyenesen a túlvilágról.
A médiának több sem kellett. Nagy szenzációt keltett a három lány története, így kikövezve az utat a hamarosan nagy léptékben sokasodó médiumoknak, akik persze anyagi támogatást vártak szolgáltatásaikért cserébe. Érdekesség, hogy a korban sok olyan egyén is élt, akik kifejezetten a csaló médiumok leleplezésével foglalkoztak – élete utolsó éveiben így tett a legendás magyar-amerikai illuzionista is, Harry Houdini, születési nevén Weisz Erik.
Érdemes megemlíteni, hogy egy rokon, bizonyos Norman Culver 1851-ben írásba adta, hogy a szeánszok alkalmával ő maga segített az asztalt lebegtetni a Fox nővéreknek. A szkeptikusok csalásként könyvelték el a történteket, a három nővér pedig hamarosan kikerült a közbeszédből. Elszegényedve haltak meg a vallomástól számított öt éven belül.
Miért volt ilyesmire igény?
Hogy egyáltalán miért idéztek szellemet a kor emberei, arra igen egyszerűek a válaszok. A gyászoló emberek ilyen módon váltak képessé veszteségük feldolgozására, vagy éppen fel nem dolgozására, hiszen az újhullámos „vallás” lehetőséget adott számukra, hogy tovább társaloghassanak szeretteikkel a médiumokon keresztül. Voltak, akik jövendőmondás reményében kerestek fel spiritualista köröket, mások pusztán szórakozásból jártak szeánszokra, hiszen a kor társasági életében egészen újfajta közösségi élményt biztosító elfoglaltságnak számított a szellemidézés.
A spiritualista mozgalom az Egyesült Államokból hamarosan eljutott Angliába, onnan pedig gyorsan terjedt át az öreg kontinensre, így Magyarországra is. Itthon az értelmiségi köröktől a legszegényebb rétegekig élénken kezdtek érdeklődni az új nyugati őrület iránt, Egressy Gábor színművész pedig 1854-ben megalapította spiritiszta körét. Olyan nagynevű költőink és íróink vettek részt a szeánszokon, mint Madách Imre, Jókai Mór meg Arany János – aki Petőfi Sándorral is igyekezett kapcsolatba lépni, noha sikertelennek nevezte az erre irányuló törekvéseket, és szkeptikus maradt. Jókai hasonlóan vélekedett cikkében a rítusokon tapasztaltakról:
„Az egész tüneménynek kilenctized része nyegleség, kilencszázad része eleven képzelődés, de egy ezred része megmarad megfoghatatlan valóságnak, minek kitalálása az őrültek házába juttatja az embert.”
Mit üzent Petőfi a túlvilágról?
Egressy Gábor fia, Ákos 1853-as visszaemlékezéseiből nagyon tiszta képet kapunk arról, hogyan is nézett ki egy szeánsz a korban. Következzen egy teljes beszélgetés Egressy Gábor, a néhai Petőfi Sándor, valamint Egressy lánya, Etelka között.
Etel kérdezi: Ki az a szellem, amelyik nekem felelni akar?
Szellem feleli: Petőfi.
Atyám kérdezi az édesanyja szellemétől: Jól értettük-e, édes mami, hogy: Etelke szelleme Petőfi Sándor?
Atyám anyja feleli: Jól.
Atyám kérdezi Petőfi szellemét: Találsz-e örömet abban a fölfedezésben, hogy veled beszélhetünk?
Petőfi szelleme feleli: Oh igen! Nagy örömömet találom abban, ha veletek társaloghatom.
Atyám: Mi módon szokta veletek tudatni az Isten akaratát?
Petőfi: Mi módon? Azt tudnotok sok volna.
Atyám: Felfoghatjátok-e ti az Istent?
Petőfi: Te talán velem akarsz próbát tenni?
Atyám: Ezt nem értem; ez igen mély nekem.
Petőfi: De talán magasnak is beillenék.
Atyám: Él-e még magyar valahol a földön, kívülünk?
Petőfi: A cserkeszeken kívül, nincs más fajtánk.
Atyám: Attila természetes halállal halt meg?
Petőfi: Nem természetes volt halála.
Atyám: Hol halt meg Álmos vezér?
Petőfi: A Dnieperen túl.
Atyám: Nevezz egy magadnál tökéletesebb szellemet, akit mi ismerünk.
Petőfi: Shakspere.
Atyám: Ugy mondja a krónika, hogy Shakspere is szerette a bort?
Petőfi: Shakspere? De írt!
Atyám: Mikor szabadul fel a magyar nemzet a járom alól?
Petőfi: Nemsokára!
Atyám: A nemzeti kormány idejében színész leszek-e én?
Petőfi: Oh nem! (Egy évvel előbb halt meg: 1866-ban)
Atyám: Nem mondhatnád meg: mi leszek akkor én?
Petőfi: Várj!
Atyám: Amint látom: nem igen akartok velünk sokat tudatni titkaitokból?
Petőfi: Hát minek? Elég tudós vagy te itt a földön; ne készítsd előre magadat hozzánk; hadd maradjon akkorra is valami, ha majd színről-színre láthatjuk egymást ujra.
Atyám: Hát a szellemek tökéletesednek, mint szellemek?
Petőfi: A tökély olyan, hogy talán még a legtökéletesebb is tökéletesedhetik.
Atyám: Hol vannak azok a szellemek, akik nincsenek az emberekkel összeköttetésben?
Petőfi: Azt előbb tudni kellene, de nem én látom el őket útlevéllel.
Atyám: Valaki ismét megjelent az élők között nevedben: légy szíves felelni arra!
Petőfi: Nemcsak szíves, hanem kegyes is vagyok meg nem jelenni.
Atyám: Lehel czímû költeményednek megvan-e a vége valahol?
Petőfi: Nincs bíz’ ez itt e földön, ha csak e világból el nem kezdem; de ezt bajosan teszem.
Atyám: Nem maradt-e fenn valami kívánságod itt e földön, miben én szolgálatodra lehetek?
Petőfi: Nem, jelenleg, kedves barátom, semmi.
Atyám: Kérlek, egyetlen barátom, ha meg nem bántalak kérdésemmel: kicsoda ott fenn a te legjobb barátod?
Petőfi: Az Shakspere, te jól gondoltad, barátom.
Atyám: Mit üzensz Arany Jánosnak?
Petőfi: Azt, hogy semmi baj; csak ő legyen jó professzor, érted? Ember-ember, hová lettél, hogy Kőrösre el nem mentél?
Atyám: Hiszi-e Arany azt az üzenetet, amit hozzá küldöttünk?
Petőfi: Elhiszi azt Arany nemsokára.
Atyám: Mit üzensz Tompa Miskának?
Petőfi: Hiába üzenek, azt úgyis tudja, mi a teendője.
Atyám: Volt veled még valaki, mikor megöltek?
Petőfi: Én csak egyedül voltam.
Atyám: Ki volt utólszor veled pajtásaid közül?
Petőfi: Én mással nem voltam, mint veled utólszor, Gábor.
Atyám: Sokszor bánt az a gondolat, te látod lelkemet, hogy ha én akkor Mezőberénybe nem megyek, és téged Erdélybe nem viszlek, te talán most is élhetnél, miután éppen Aradra készültél Damjanich-ot látogatni?! Nem vádolsz-e engem azért, hogy talán én vagyok oka kora-halálodnak?
Petőfi: Oh nem, te nem, Gábor! Lelkedet látom én; az isten akarata volt; téged vádolnom nem szabad!
Atyám: Elég lesz-e mára az írás?
Petőfi: Feuerabend! Elmehetsz!
(…)
Etel, a Petőfi szelleméhez: Miért az egyik orczám pirosabb, mint a másik?
Petőfi: Mert egyikben a Gábor vére foly, a másikban anyádé, Zsuzsikáé.
Etel: Kívülem vagy még másvalakinek szelleme a földön?
Petőfi: Az én szellemem sohasem volt kétkulacsos.
Etel: Miért fáj az én mellem csontja?
Petőfi: Kedves Etelkém, te sokat is fáradsz velünk.
Etel: Most restek vagyunk a kérdésen gondolkozni; nem diskurálnál magadtól velünk?
Petőfi: Diskurálni? Parlez vous français?
Etel: Oui, mon ami!
Petőfi: No hát beszéljünk magyarul; mert jön a török, meg a franczia, savez vous?
Etel: Minek köszönjük, hogy ily költői kedvvel társalogsz ma velünk, virágvasárnapján?
Petőfi: A virágnak megtiltani nem lehet – hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet – ily kikelet legyen életed, Etelkém – virágvasárnapra kívánom ezt én! Petőfid – de elhidd!
Etel: Mit üzensz apámnak?
Petőfi: Üdvözlöm, ne feledjen!
Etel: Ott leszel a színházban, apám első fellépésekor?
Petőfi: Hogyne, ott leszek mindenkor.
Etel: Hol foglalsz helyet?
Petőfi: A karzaton.
(…)
Atyám: Õszintén a francziával tart az osztrák, vagy az oroszt segíti?
Petőfi: Az orosz tartja benne a lelket, hát hogy hagyná el?!
Atyám: Hol és mikor kapja az utolsó csapást az osztrák és az, aki benne a lelket tartja?
Petőfi: Jaj annak nem kis idő kell – ezek szaporák, mint a skorpió!
Atyám: E szerint hát bizonyosan el fog jönni a világszabadság napja?
Petőfi: Az még örök titok legyen előttetek!
Atyám: Ki jelenleg a legnagyobb hazaáruló?
Petőfi: Annak száma sincs, kívül-belül.
Atyám: Ki Európában a legnagyobb színész?
Petőfi: Az Rachel jelenleg.
Atyám: Ugyan, Sándor barátom, tud-e rólam valamit Shakspere barátod?
Petőfi: Hogyne, te létezel előtte, mint aki az ő bibliájának jó, hív követője vagy!
Atyám: Mikor láttuk egymást utólszor, Sándor?
Petőfi: Bem táborában.
Atyám: Bánod-e, hogy oly korán meghaltál?
Petőfi: Bánom.
