Féja Géza, a kiváló író, újságíró, szerkesztő (többek között hagyatékban maradt) írásaiból összeállított könyvét ajánljuk a művelt olvasónak.
Féja Géza a XX. századi magyar irodalom egyik kiemelkedő tudású, szociális és ideológiai kérdésekre fogékony szerzője volt. Legfontosabb műve, a Viharsarok (1937) a művészi szociográfia összegző alkotása, amelynek megjelenését politikai meghurcoltatása követte. Irodalomkritikusként ő fedezte fel Szabó Pált és Sinka Istvánt. Kortársai közül legtöbbet Tamási Áronról és Illyés Gyuláról írt. A Lombhullás című kötet mintegy ötven esztendő termése, húszas évei közepétől haláláig megjelent, illetve hagyatékában maradt műveiből ad közre vaskos gyűjteményt. Az írások négy ciklusba rendeződnek: a Magyar Hellász a szerző korai alkotásait foglalja magába, a Vallomások a Nyugat-nemzedék egyes tagjait bemutató szubjektív válogatás. A Magyar író sorsa fejezetben irodalompolitikával foglalkozó művek szerepelnek, a Lombhullás pedig az utolsó esztendők termését tartalmazza.
Féja Géza egész életpályáját az irodalmi és a szellemi útjelzők határozták meg. Ez a válogatáskötet méltó emléket állít a szerzőnek, aki a múlt és kora klasszikussá vált nagy alakjainak művészetével foglalkozik: sokakkal egyetemben Petőfi Sándor, Arany János és Ady Endre, Krúdy, Hatvany Lajos és Tömörkény munkásságát is alapos tanulmányokban mutatja be az értő olvasó számára.
