(Külön utas versmenet – Freud Álomfejtés könyvének
ismétlése, járványvakcinás átvirrasztása – mily
potyázót rejteget…)
Valaki csöngetett… Vagy mégsem? Kinézek…
Senki. Avagy mégis? Sötét csend. Vonatfütty!
Sörre bor, pajtás. Mindenkor? Fekete- „feteke” fenét!
Gyújtsak villanyt? Ne gyújtsak? Álmatlanságom
Álmodja azt, hogy alszom? Mint a tej? – Otthon,
A nyári konyhában, deszkakonyhában. A felső
Pincében – is. Hűlt. S a kilencméteres mély kútban.
A régi-régi kantáros fazékban. Az a jó hazai aludttej.
Megállt benne a kanál: „kalány”. A hűs-nyirkos
Kútvíz fölött. A kútostoros pléhvödör ö/b/lében.
Oda „derótozva”; hűlt, magyarán – „rományosan”.
Made in Magyardellő – márka! Csobán keze fejte.
Juhszagú markával fejte. Kalányozva kanalazta
A juhvégtermék söréteket – ki. A dézsából. Mokány
Facseberből. Zsendice melegen… Eredménye: ujjnyi
Vastag, zsíros tejföl. „Téfel”. A javából. Túrós
Puliszkába való… Rotyogósan. Csoda sárgán – a
Hófehér, forró túró. Ó, vastagon, dundi réteg!
Minő természetesen. Földi fenség. Isteni. Volt…
A többi most „virrnyadat”, virradat dolga. Túrós
Naturalizmus. Ez az idő, digitális idő, hát nem
Röhejes – alig telik. Európául. Biceg. A fény-
Sebesség- és! Nano-században. Ó, Nanó, Nanó,
Dédnanó – sírja fölött, mezőségi székely madarak!
Párzások idusán. Gyurgyalag? Fityfiritty? Kakadu…
A fecske is veréb?!… Melyik tojó, melyik nem…
Sose tudtam – színvakosan?… A búzát az árpától
Sem. Ó, szerelmetes madarak! Na és én? Szárny-
Szegetten. Prosztatarákosan… A nyolcvantól nem is
Messze… Külön ágyban. Külön szobában. Ősz –
Komfortosan. Hiába! Jóval fiatalabb nejem az első
Szobában: „Első-házban”, szép-szobában. Jómagam
A hátsóban, mint! A juh valaga – elég hátul. Minő
Bak létemre, na de! Végre valahára… A vasárnapos
Kék tisztára sepert égen, a puliszkaként párálló hold,
Telehold – le. A héliumizzó – gigászi, online kapcsoló
Nélkül is! „Minnyá-minnyá” – mindjárt – fel. Fel-fel!
Mert, a kilencméteres mély helyét; melyből – frissre
Kútvizelték magukat a mezőről érkezők, a langyos
Maros víz helyett, e helyt – Lázár Ervin égi kútja venné
Át a szerepét, csakhogy! Levegőt ásni, csákányozni,
Lapátolni… Nem semmi. Főleg itt. A hűtőszekrény előtt –
Kutya a szőrétől, ám!… „Ehunn e” – a kaukázusi kefir
Jó
Savanyú. Csókra? Már húzhatja. Magyar termék,
Olvasom a feliratot. Az édes tejtől eltiltottak. Vérző
Gyomor. Has-
Mars – a Földön… Még a kefirt is módjával. Egy evő
„Kalánnyal.” Mind kitöltőm. Joghurttal sűrítem. Íme!
Dehogy is áll meg a kanál-kalány benne. Nosztalgiáda,
Ó, juhszag? Semmi.
Ó-hazai juhtúró? Semmi.
Ó, nyomdaszag? Semmi.
Ó, újságpepecselés, tapogatás? („Minnyá-minnyá”) Semmi.
A még mindig csinos, tízen évvel fiatalabb nejemet? Immá’ –
Semmi-semmi…
Facebook világ… Végem? Dehogy! „Az Élet él és élni akar”.
Patetikus irónia. Tél – hó nélkül, ámde! Szokni, szokni.
A külön alvást – tavasszal. Éljen – a magyar szabadság
Is! Biza. Nem megszökni. Nem, nem – soha. SMS!
A Maroson SOS? Anyaországvilág. Járványvilág.
Tótágas-bogas világ – Kelet–Nyugat pálfordulás…
Mettől meddig – lőre helyett, bármikor. Nyőgdíjasként,
Minő sörre, uniós sörre – magyar házi bor!? Föld-
Indulás, ámde! Vakcinás kártyával – ily veszteg-zárdában –
Koccintgatva – önmagammal, mértékkel, boldogan… Nem
A medvebőrére, hanem! Rajta üldögélvén… – még, ha ön-
Magammal is: Isten, Isten! Szervusz, pajtás, igyunk pertut!
Mondja egyik én – a másik énemnek. Szépszerével, naná…
Egyúttal valánk ketten. Eztán biza, meddig, így? Minden-
Kor. Nem kór? Kör. Kerekedő – a nyolc X felé, ihaj,
Csuhaj, sejde, mert! Ez a pohár, Békepohár! Körbejár…
Erdélyig. A végéig? A világ végéig – virtuálisan… Is. Főleg –
Egyetemlegesen, s! Tovább… Szellemi karantén nélkül.
Éljen a Barát. Éljen, éljen, s! Éljek én „es” – főleg!
Így – meg úgy… „De élni, de élni.” Sőt. Pláne. Nahát…
*
Valaki csönget – vagy mégsem? Kinézek. Senki. Avagy
Mégis? Égi járat! Kéklő múzsa – égi kútból? Sellőfények –
VÉG/R/E –
Ballószögön/szögről-
végre/, a 2021. esztendő első
havának legvégén – pitymallatnyi
szerelvényén – én es… Ó, minő ex-bérletes! Józanul
zötykölődvén, századában – a lézerfénysebességének…
