Élvezetes könyv Leczo Bencétől, a legfiatalabb írónemzedék tagjától, furcsa, panoptikumszerű világgal, ahol szenvtelen és pontos a narrátor, békebeliek és bizarrak a helyzetek.

„Otthon,
A nyári konyhában, deszkakonyhában. A felső
Pincében – is. Hűlt. S a kilencméteres mély kútban.”

A XIX. század második felében már Magyarországon is tombolt a Nyugatról induló spiritizmus, és sokáig velünk is maradt, főleg a vidéki régiókban. Kevesen tudják, de egy, a halott Petőfi Sándorral folytatott komplett dialógus átirata is fentmaradt az utókornak.

Pumpurs könyve a lettekével ötvözi a balti népek hagyományait is, olvasóbarát, miközben közel hozza egy ismeretlen múlt alakjait, a pogány északi őslakosságot isteneivel, valamint az ellenséges németföldiek és a keresztény térítők korszakát.

Nem lehet fifikásan írni a gondolkodásról, mert nem fogják érteni azok, akik nem szokták csinálni, nem foglalkoznak ilyesmivel és nem gyakorlottak.

Dél körül berekedtem. Végignéztem magamon, és mivel mindkét lábam megvolt, és továbbra is viszonylag fehérnek látszottam, rájöttem, hogy csakis omikronos lehetek, ott ugyanis ez a főtünet.

– Apa! – kiáltotta el magát, mikor belépett a bejárati ajtón. Pár másodperc feszült csönd után halk morgást hallott a mosdóból. A kabátját kigombolta, kifújta a levegőt, az izmai is elernyedtek a nyugtalan szorításból, amikor a válasz megérkezett.

Tíz perccel hamarabb érkezett a székesegyházhoz. Mindig és mindenhonnan elkésett, de mert tisztában volt ezzel, és mert kivételesen nem szeretett volna késni, aznap a szükségesnél fél órával korábban kelt. Cigarettára gyújtott, megbámulta a templom kapujának kovácsoltvas szőlőinda-rácsát, körbejárta az épületet.

…szerencsére nem valósult meg. Ők ketten persze nem is terveztek ilyen közös programot, de azért egymásba botolhattak volna. S az a gyanúm, hogy ez esetben apám öccse, Tibor később nem lehetett volna sakkmester.

Eredetileg nem az írói pályára készült, mégis Magyarország egyik legnagyobb kortárs írója vált belőle. Ifjúkori álmokról, az írás nyújtotta szabadságról, a történelem iránti rajongásról, vörösborillatú emlékekről és további írói terveiről beszélgettünk Száraz Miklós Györggyel.

Bereti Gábor az Országút 2021/49-es számában egymás megismeréséhez az eszperantót, a „reménység nyelvét” ajánlja közvetítőnyelvként. Szomszédaink nyelvét ismerni azonban véleményem szerint ennél többet jelent.

Versek dekoratív, zenei, hibátlan rímeléssel, lebegés a klasszikus és kötetlen formák között ‒ és Hannibal Lecter. Kell valami több? Hogyne: két vers is Farkas Wellmann Endre új kötetéből.

2022. január 24-én elhunyt Kabdebó Lóránt (1936–2022) József Attila-díjas, a Magyar Érdemrend középkeresztjével kitüntetett irodalomtörténész, egyetemi tanár.

Azon a napon, amikor közölték velem, hogy meghaltam, hatalmas hó esett. Az uram egész úton káromkodott, és azt hajtogatta, minek kell a városba jönni egy oltásért, amikor azt a körzeti is beadhatja pár hét múlva. Hazafelé már csak azt kérdezgette: miért nem szóltam legalább neki arról, hogy meghaltam?

Ma 80 éves Kodolányi Gyula Kossuth-díjas költő, műfordító, irodalomtörténész, az első szabadon választott magyar kormány miniszterelnökségi államtitkára. Mi köszöntjük őt – mégis ő ajándékoz meg bennünket: eddigi életművéből maga válogatta verseivel.

Kilencvenéves Rosdy Pál, szerzőtársunk, a múlt és a jelen, a hazai és a világegyház, a történelem, a politika és a teológia kérdéseiben egyaránt tájékozott, levéltárosi erényeit máig megőrző vérbeli újságíró, akit az Új Ember műhelyében volt munkatársa-barátja köszönt.

Idén 33 éve, hogy nincs közöttünk egyik legnagyobb költőnk, Weöres Sándor, épp egy január 22-én távozott. És mégis itt van. A magyar kultúra napján rá emlékezik ez az írás.

Kétszáz esztendeje lesz 2023-ban, hogy ezen a napon, január 22-én tisztázta le Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát. És e napon született 1943-ban Cseh Tamás. Jövőre lenne nyolcvanéves.

Hát már ezentúl nem ragyognak? / Vagy ragyognak, de nem nekünk? / A bölcsek vették át a posztot, / s mi költők skartba tétetünk? / De hisz marad a hold, a csillag, / ez a berendezés marad, / s miénk marad az ősi szakma, / a mindig új: az ámulat.

Az 2021. Országút évi irodalmi díját vers kategóriában Lackfi János költeménye nyerte el – a tavalyi évben ez volt portálunk legolvasottabb verse.

Az 2021. Országút évi irodalmi díját próza kategóriában Döme Barbara írása nyerte el – a tavalyi évben ez volt portálunk legolvasottabb prózája.

Kiadónk és szerkesztőségünk újabb mérföldkőhöz érkezett: hétfőn, január 17-én átadtuk az Országút 2021-es irodalmi díjait Budapesten, a lap székházában.

Kigombolt kabát, séta a mindig zöld pálmafák alatt, ahol színes papagájok csivitelnek. Tél van. Képről – képre: a sorozatban a szerzők saját fotójuk által ihletett, rövid kis írásokat közölnek.