A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával megjelent impozáns kötetben az MMA tagjainak írásai szerepelnek. Költők, írók, irodalomtörténészek éneklik benne a csonka haza fájdalmát ábécérendben Ágh Istvántól Vári Fábián Lászlóig.

Első drámáját véletlenül írta, verseit már korántsem. Mintaiskolában tanít, az irodalmi szekértáborokat pedig nem szereti Oláh András költő.

Ha valaki letért volna a Futoki útról, majd elhalad a Bohn család által építtetett, dísztéglával burkolt templomocska mellett, s a jó harminc fokban marad még a lendületéből néhány száz méternyi gyaloglásra, eljutott volna Géza, az éppen házasodni készülő Géza házához.

A napokban nyílik meg a látogatók előtt a Tihanyi Alkotók Háza. A többfunkciós intézmény átadására készül el a félszigeten alkotó XX. századi művészeket bemutató kiállítás. A házról és a tárlat különlegességeiről beszélgettünk Kodolányi Judit kurátorral.

Hagyjuk aszályos fájdalmunkat.
Babráljon a széttört magyar család
cserepeivel ki-ki magában, amerre jár.
Az összetartó gyermeki lélek is odavan.

Hadik Etelka (1908 – 1972) főnemesi származású, Magyarországon egyelőre kevéssé ismert, ám nagy tehetségű alkotó. Verseskönyve életének két nagy korszakát jeleníti meg.

A Salvatore Quasimodo-költőversenytől a Szent Efrém-koncertekig – és tovább: országos jelentőségűből a nemzetközi felé. Cserép László, Balatonfüred kulturális életének motorja beszél a nyár irodalmi fővárosában megálmodott és megvalósult törekvéseiről.

Két regényt is írt Gál Vilmos Báthory Istvánról, Erdélyország fejedelméről, a lengyelek és a litvánok nagy királyáról. Az első rész még tavalyelőtt, a folytatás pedig a múlt ősszel jelent meg.

Ki ne ült volna életében legalább egyszer az apja mögött a motoron? Ki ne evezett volna kílbóttal a szigetcsúcsig, s van-e, akinek nem dolgozott valamely felmenője a Ganz–MÁVAG-ban?

Egy jó buliban minden megtörténhet. Vagy az alexandriai könyvtár robban fel, vagy a résztvevők. És talán rádöbbenünk az igazságra. Négy dimenzió a túlélés záloga… Valami így mindig megmarad belőlünk…

Egyszer nagyon régen még volt vakond a hegyen. Valamikor még az ántivilágban, amikor még olyan paranormális dolgok is megestek, hogy a Jurta Színházban Páskándi Géza Átkozottak című darabjában az Egy leány szerepét Kiszel Tünde játszotta.

A társadalmi nem elmélete kétségtelenül rávilágít a magyar nácizmus történetének némely vonatkozására, de vajon hozzáad-e a legalantasabb indulatok és politikai szándékok feltárásához, kérdez rá a holokausztkutató.

Amikor apa meghalt, annyi idős voltam, mint Jézus a keresztre feszítésekor. A 33. születésnapom után történt, eszembe sem jutott, hogy krisztusi kor, összeroskadtam az ajtó előtt, a padlóra hajtottam a fejem és sírtam, befelé jobban, mint kifelé.

Kodolányi János legfontosabb mítoszregényeinek értelmezését kínálja Sulyok Bernadett könyve.

„Őrzi tükre békéjét e fényben
– nagyságával oly megnyugtató –
s hegyet, hajót, horgászt, – hálaképen
mindent megkettőz a néma tó.”

Innen, a hegyről régen még a magyar tengerig is el lehetett látni.
Az igaziig is, ami a magyar Adria.

Állni a halál előtt, mikrofonba kapaszkodva, ritmusra fájni, mert kikapott a Barcelona, vagy azért, mert már nincs másik dal, ami belefér, és ami igazán szerethető, mert mindig ráfeszül ez a frigiddé szűkült idő.

Hét állomásból álló, a Károlyi kerttől induló, a Molnár utcát és az egykori Nárcisz presszó épületét is érintő séta keretében Pilinszky János életének jelentős helyszínein hangzanak el a költő művei, miközben az érdeklődők megismerhetik pályájának és életének főbb szakaszait is.

Készülőfélben lévő könyve kapcsán döbbent rá arra, hogy mindig is a Balkánnal foglalkozott, annak lelkével, természetével, szépségével, áradó életerejével. Boszniához ezer szállal kötődik, sokszor írt egyebek mellett a világon egyedülálló bosnyák kávéról.

Belecsorog az ég kékje a Balatonba. Fentebb pipacslángok futnak a dombra lilaszeretők ölébe, szirmok rejtekébe. Mézillatú szerelem születik. Lopom a tekinteted, a tóra vetítem, délibáb lidércek kísértenek holnap, amikor nem leszel itt.

A szabadságharc kiemelkedő alakjának, Lőw Lipót szegedi főrabbinak és Kecskeméti Árminnak, a tudós makói rabbinak a történész leszármazottjáról, Kecskeméti Károlyról emlékezik meg a franzstadti Demokritus mostani anekdotája.

Hátizsákban mégpedig. Ez a Duna nem áztatja el a holmimat, nem vízből van: papírból. Rendben, elmondom: a Duna a témája az újonnan indult Magyar Kultúra magazinnak.

A balkáni vonat elérte az országhatárt. A Balkán Bécset elhagyva kezdődik, hallottam később egyik német ismerősömtől.