A program reggel tíz órakor a Petőfi Sándor Művelődési Házban kezdődött, ahol háromszáz felső tagozatos és középiskolás diák gyűlt össze a környező települések iskoláiból a békéscsabai Jókai Színház vendégjátékának megtekintésére, az ünnepelt szerző Vitéz lélek című színművének előadására. Az esemény nem mindennapi megnyitásaként Lezsák Sándor, Országgyűlésünk alelnöke, József Attila-díjas költő, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja ajánlotta a fiatalok figyelmébe az aktuális előadást, és Tamási Áron rendkívüli életművét is. Őt Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója, Kossuth-díjas rendező, akadémikus követte, aki elmondta, hogy megbízatása kezdete óta három Tamási színművet mutatott be és tart repertoáron az ország első színháza, mégis meghívta Budapestre a békéscsabai Jókai Színháznak ezt a produkcióját, amely ott is szép sikert aratott. „Tamási Áron olyan történetet varázsolt a színpadra, amely bensőséges lírával és eleven humorral teli mese, de mert egy mélységes titok körül forog a játék, átélhető akár krimiként is.”

A lelkes ajánlásokat igazolta a szenvedélyes és mozgalmas előadás. Már az első felvonás végén is vastapsot kapott a kitűnő színészgárda és a közönség még egy szünet erejéig sem akarta elhagyni a nézőteret. Az 1. világháború utáni nehéz esztendőkben, egy székelyföldi kis faluban játszódó történetet Kiss József Jászai Mari-díjas rendező állította színpadra. „Ez a mű a hit és a hűség erejéről, a helytállásról, az akaratról és a szeretetről szól. Az újrakezdésről. A mi életünkről. Mirólunk.” – olvashattuk a műsorfüzetben a rendező vallomását. A főhőst, a háborúból hazatérő Balla Pétert Czitor Attila játszotta fegyelmezett fájdalommal és szemérmes humorral. A darab többi szereplője is eszköztelen természetességgel jelenítette meg a varázslatosan, kevés szóval és sok játékkal megírt történetet. A diákközönség épp úgy értette a magára maradt fiatalember fájdalmát, mint a kirobbanóan humoros jeleneteket vagy a történet tragikus eseményekből kifejlő, érzelmes záró-akkordjait. Együtt élt a szereplőkkel, pisszenés nélkül figyelt, amikor figyelni kellett, és nevetett, amikor nevetni kellett.

Az Emléknap műsora délután 15 órakor a Lakiteleki Népfőiskola Kölcsey Házában megrendezett Tamási Áron Konferenciával folytatódott. Itt is szép számú közönség gyűlt össze a község és a környék lakói köréből. Kicsit aggódva gondoltunk arra, hogy vajon érdekli-e majd a hallgatóságot dr. Szörényi László, dr. Bertha Zoltán, dr. Márkus Béla akadémikusok, irodalomtörténészek és Szobolits Béla filmrendező előadása? Zárszavában aztán Vári Fábián László Kossuth-díjas költő, a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi tagozatának vezetője hálás elismeréssel állapíthatta meg, hogy a két és fél órás előadássorozatot figyelemmel követték a nem iskolapadból érkezett közönség tagjai. Egyikük a konferencia végén elmondta, hogy a hallottak hatására kedvet kapott, hogy újra elolvassa Tamási Áron műveit.

Nem hiába írta egykor Czine Mihály: „Életműve, teremtett világa irodalmunk egyik legszebb fejezete. A hegyek magasságát a csúcsokon mérik, s a művész teljesítményét a remekeken… Tamási Áron remekei olyan tetőket jelentenek, ahonnan messze látni, vissza a múltba és egyben a jövőt jelentő emberség téres tetőire is. A legnagyobb dolgok egyikét cselekedte: műbe örökített egy világot, fényeivel, rezdüléseivel, s egy történelemi sorsfordulóhoz érkezett néptöredéket, mielőtt még mássá lehetne, átadott a művészet halhatatlanságának.” (Bölcső és írás) – Szavait visszaigazolták a jubileumi emléknap programjai is, amelyek épp úgy megragadták a fiatalokból verbuválódott közönséget, mint az idősebb generációk képviselőit.