A szeptember 7-én és 8-án tartott konferencián a százhúsz éve született Illyés Gyulára emlékeztek. A konferencia célját Gróh Gáspár irodalomtörténész ekképpen fogalmazta meg: „Illyés életműve korszakokat köt össze, közéleti szerepe megkerülhetetlen, ennek ellenére mégsem kap elegendő figyelmet. Ugyanis az a gondolkodási és irodalmi irány, amit ő képviselt, ma nincs divatban. Viszont a szellem válságát mutatja, amikor a divat fontosabb lesz, mint az értékek. Illyés Gyula életművének jelentőségét az adja, hogy nem különféle divatokat követve volt korszerű. Ezzel szemben korának alapvető kérdéseit felvetve maga teremtett szellemi divatokat. Verseiben, drámáiban, esszéiben, a népi mozgalom meghatározó gondolkodójaként a magyarság sorskérdéseinek megoldásáért küzdött, miközben tudta: ez a törekvés csak a világra nyitottan, egyetemes távlatban tájékozódva lehet sikeres. E meggyőződés jegyében vallotta: társadalmi igazságtétel nélkül nincs nemzeti igazságtétel – és megfordítva.”

A konferencia első napjának programja két részre oszlott. Az író hűsége című etap Solymosi-Tari Emőke levezető elnök vezetésével zajlott. A megnyitó után a konferencia Ács Margit író, szerkesztő, az MMA rendes tagja Felfüggesztett ítélet – Miért befejezetlen Illyés Gyula faluregénye? című előadásával vette kezdetét. A következő előadó Kulcsár Szabó Ernő professor emeritus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet munkatársa volt, aki Illyés Gyula kései pályafordulatáról értekezett. „Az 1990-es évekre – de részint már a 80-asokban is – a recepció szemében tulajdonképpen nem ennek a gondolati költészeti fajtának a retorikai mintázata vagy poétikai hordképessége vált kérdésessé, hanem inkább drámai dinamikájának szubjektumcentrikus alátámaszthatósága. A kései Illyés lírája így egyre inkább kiszorulni látszott a modern magyar költészet újabb alakulástörténetéből” – magyarázta Kulcsár Szabó Ernő. Babus Antal irodalomtörténésznek hála a jelenlévők betekintést nyerhettek Illyés Gyula és Hidas Antal barátságába, pedig értékrendjüket egy világ választotta el egymástól. Kodolányi Judit az író pályájának irodalom-közéleti szempontból egyik legaktívabbb időszakáról, az 1930-as és 1940-es évekről beszélt, amikor Illyés a Válasz és a Nyugat szerkesztőjeként szerzett tapasztalatait kamatoztatta a Magyar Csillag főszerkesztőjeként. Ekler Andrea kritikus, szerkesztő előadásában Németh László Széchenyi és Illyés Gyula Fáklyaláng című drámáinak komparatisztikai értelmezése során a magyar történelmi drámaírás útkeresésének, megújulásának lehetőségeit vizsgálta.

A második etap Gróh Gáspár levezető elnökletével Egyed Emese Gyerünk vidulni ‒ Illyés Gyula Racine-ként című előadásával vette kezdetét. A Babeş-Bolyai Tudományegyetem tanára alaposan körbejárta, hogy mi indokolhatta a magyar Racine-mű és a magyar Racine-kötet létrejöttét, publikálását, valamint van-e létjogosultsága ebben az esetben a modellkövetés hipotézisének. Egyed Emese előadásában bemutatta a fordítást és a kötetet, valamint megvizsgálta a korabeli aktualitásukat. Kulin Borbála irodalomtörténész előadásában Illyés elfeledett történelmi drámáinak megvalósulásainak és színpadi visszhangjainak járt utána. Gróh Gáspár irodalomtörténész, szerkesztő előadásában Illyés különleges gondolkodásmódját mutatta be, amelyben a nemzeti elkötelezettség és baloldaliság nem zárja ki egymást, hanem szorosan összekapcsolódik. Tüskés Anna irodalomtörténész Illyés Gyula a Nyugat Kiadó gondozásában megjelent műveiről értekezett, Bengi László, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet egyetemi docense Az irodalomszemléletek összeütközése című előadásában Illyés irodalomfogalmának változásairól beszélt a Nyugat-beli esszéiben és kritikáiban. A konferencia első napja Balogh Gergő, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem egyetemi adjunktusának előadásával zárult, aki a fiatal Illyés Gyula szerelmi költészetéről beszélt.

Szeptember 8-án Itt élned kell összefoglaló címmel Pécsi Györgyi levezető elnökletével folytatódott a konferencia, melynek első előadója Vasy Géza, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyugdíjazott egyetemi docensének előadásával vette kezdetét, aki az Illyés-életmű fogadtatástörténetéről beszélt a XXI. században. N. Horváth Béla, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusa Illyés és a hatalom 1958-as viszonyáról értekezett. Kovács István Széchenyi-díjas történész, Prima Primissima-díjas költő, az MMA elnökségének tagja Illyés Gyula Ozorai példa című verséről és színművéről, valamint az abból készült tévéfilmről tartott előadást. Sturm László irodalomtörténész, szerkesztő, egyetemi docens Illyés Szembenézve című, eddig kevésbé kutatott verseskötetéről beszélt, amelyek „színvonalukban is figyelemre méltóak, ráadásul egy sajátos válsághelyzet, világtörténelmi katasztrófa feldolgozásai. Ezenkívül a kötet magába sűríti az érett Illyés-művek jellegzetességeit, erényeit: a látszólag egyszerűen érthető, akár prózainak tetsző darabok is egy-egy zavarónak tetsző mozzanattal kizökkentik a gépies olvasásmódot, és a költői világkép mélyebb rétegeibe vezetnek.” Mórocz Gábor tanár, irodalomtörténész előadásában az öregségprobléma alapvonalaival foglalkozott Illyés Gyula esszéisztikus írásaiban, kiemelve a Kháron ladikján kötetet, az Öregek kalauza nagyesszét, a Tovább a ladikon, Az öregedés nagy komédiája és A Pokol című jegyzeteket. A konferencia Bánki Éva író, irodalomtörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi docensének előadásával ért véget, aki az idős Illyés versnyelvének posztmodern sajátságairól beszélt.