Ballada a régi padokról
Futó, kamaszkori szerelmek,
vidéki utcák, városok.
A padjaik már nem keresnek,
a festésük is megkopott.
Nem tudni már, ki volt okos,
és azt sem, hogy ki tévedett.
Időnk velünk miért konok?
Festék fakul, homok pereg.
Hogy hallgattuk mi azt a csendet,
mit rejtettek elmúlt korok.
Az életünk üllője csengett,
a szikrája fényt pattogott.
Mögöttünk a nyolcvanasok,
eljöttek a kétezresek.
Már negyvenhat éves vagyok,
festék fakul, homok pereg.
Van feleségem, kit szeressek,
van utca végén villamos.
Van bankkártyám is, hogy fizessek,
ha kedvem van, utazhatok.
Egyre erősebb a kapocs,
akkor fogok, ha engedek.
Hol vannak a régi padok?
Festék fakul, homok pereg.
Ajánlás
Lányaim, kicsi és nagyobb,
fogjátok meg az éveket!
Mi az, amit nektek hagyok?
Festék fakul, homok pereg.
