Döme Barbara művei egyediek, őszinték, szívhez szólók. A különböző személyiségek megjelenítésében könnyedén önmagunkra találhatunk, olykor szembesülve eltemetettnek hitt fájdalmainkkal és sokszor hibáinkkal is.

Megy a sárga a feketéhez. Még olyankor is, amikor veszélyt jelez, ahogy a szalagkordonon. Nem véletlen, hogy a dekorfestmények közt gyakori a bútorboltokban ez a színkombó. Persze láttunk már ilyet olyan képeken is, amelyeknek van festője, Fehér Lászlónál, Nádler Istvánnál vagy Klimtnél.

Mi újság Zuglischer Manóval? Egyáltalán: kicsoda is ő? És tényleg eredendő bűn a megszólítás? Falusi Márton legutóbbi verseskötetéből ezekre fény derül. A felnőtté vált férfilét egzisztenciális töprengései szólalnak meg a kiérlelt költészet nyelvén.

Turczi István Babérkoszorú-díjas íróval, költővel beszélgettünk a Magyar PEN Club szervezésében létrejött különleges zenés irodalmi estekről, valamint Szőcs Géza emlékezetének és munkásságának megőrzéséről.

Időnként megáll az idő. Azt, hogy megállt az idő, onnan tudjuk, hogy szélcsend van. Mert amikor az idő áll, a szél sem fúj. Nem tart sokáig ez a pillanat, de elég hosszú ahhoz, hogy számba vegyük, ami van, felidézzük, ami volt, és lemondjunk arról, ami lesz.

„Civilizációnk kezdete óta folyamatos háborúban állunk önmagunkkal is. A legtöbb idegen kultúra az összetartásának köszönhette a fejlődését, mi ellentéteinknek…”

Arany hópihék a nyárban, belemarnak elevenembe. Egy, kettő, három… húszig számolom a remegő izzadságcseppeket, gördülnek a bőr alá, a húsba, viszik a só ízű múltat, testemre ragasztják minden sötétben fogant gondolatom. Hiszek egy Istenben.

A balatoni hekkek a Sióban ívnak, minden tavasszal leúsznak a csatornán a Dunáig, ott párosodnak, aztán visszaúsznak. A Vízöntő meg megeszi az Ikreket reggelire.

A lelki békét többféleképpen is el lehet érni. Magam éveken keresztül igen ideges típusú ember voltam: szorongtam, dühöngtem mindenen, tényleg, olykor még a magam számára is kínos voltam.

Nem csak ex-József Attilás gimnazistáknak: tanítványok levelei Vasbányai Ferenchez. Nem ünnepélyes, reprezentatív kiadvány, noha azt várnánk, hogy a tanítványok udvarias, szép írásait olvashatjuk, ehelyett a magánélet titkai, a társadalmi élet és a politikai viszonyok változásai tárulnak fel bennük.

Mindig a pillanatokkal van baj. Pedig csak egy pillanatig tartanak, ám a világ mégse olyan már, mint előttük volt. Ráadásul egyik követi a másikat, és mire feleszmélünk, oly távol kerültünk attól a bizonyos pillanattól, hogy már múltnak hívjuk.

„horgonyt vetett a félelem 
nekibúsult patkányok egymás közt 
keresnek új áldozatot”

A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával megjelent impozáns kötetben az MMA tagjainak írásai szerepelnek. Költők, írók, irodalomtörténészek éneklik benne a csonka haza fájdalmát ábécérendben Ágh Istvántól Vári Fábián Lászlóig.

Első drámáját véletlenül írta, verseit már korántsem. Mintaiskolában tanít, az irodalmi szekértáborokat pedig nem szereti Oláh András költő.

Ha valaki letért volna a Futoki útról, majd elhalad a Bohn család által építtetett, dísztéglával burkolt templomocska mellett, s a jó harminc fokban marad még a lendületéből néhány száz méternyi gyaloglásra, eljutott volna Géza, az éppen házasodni készülő Géza házához.

A napokban nyílik meg a látogatók előtt a Tihanyi Alkotók Háza. A többfunkciós intézmény átadására készül el a félszigeten alkotó XX. századi művészeket bemutató kiállítás. A házról és a tárlat különlegességeiről beszélgettünk Kodolányi Judit kurátorral.

Hagyjuk aszályos fájdalmunkat.
Babráljon a széttört magyar család
cserepeivel ki-ki magában, amerre jár.
Az összetartó gyermeki lélek is odavan.

Hadik Etelka (1908 – 1972) főnemesi származású, Magyarországon egyelőre kevéssé ismert, ám nagy tehetségű alkotó. Verseskönyve életének két nagy korszakát jeleníti meg.

A Salvatore Quasimodo-költőversenytől a Szent Efrém-koncertekig – és tovább: országos jelentőségűből a nemzetközi felé. Cserép László, Balatonfüred kulturális életének motorja beszél a nyár irodalmi fővárosában megálmodott és megvalósult törekvéseiről.

Két regényt is írt Gál Vilmos Báthory Istvánról, Erdélyország fejedelméről, a lengyelek és a litvánok nagy királyáról. Az első rész még tavalyelőtt, a folytatás pedig a múlt ősszel jelent meg.

Ki ne ült volna életében legalább egyszer az apja mögött a motoron? Ki ne evezett volna kílbóttal a szigetcsúcsig, s van-e, akinek nem dolgozott valamely felmenője a Ganz–MÁVAG-ban?

Egy jó buliban minden megtörténhet. Vagy az alexandriai könyvtár robban fel, vagy a résztvevők. És talán rádöbbenünk az igazságra. Négy dimenzió a túlélés záloga… Valami így mindig megmarad belőlünk…

Egyszer nagyon régen még volt vakond a hegyen. Valamikor még az ántivilágban, amikor még olyan paranormális dolgok is megestek, hogy a Jurta Színházban Páskándi Géza Átkozottak című darabjában az Egy leány szerepét Kiszel Tünde játszotta.