Döntöttünk: koktélozni kell, mert a helyzet megkívánja, hogy hátat fordítsunk a budapesti tömörségnek, a felforrósodott főváros lelki, érzelmi és gyakorlati (testi) telítettségének, másszóval ki szerettük volna szellőztetni a fejünket, és erre épp Tihanyt tartottuk a legalkalmasabbnak.
Blue curaçao. Jelentése: így ki lehet bírni Fotó: Barbély Virág
Nyugágyazásunk első koktélnapján a balatoni vízig táruló látványt a Fekvő fiú szobra keretezte (és bronzozta) be. Mint megtudtam, 1963 óta állja a napot (Czigler Endre tervei alapján és Kun Attila építész irányítása alatt készült el annó).
Szobor és Balaton vitorlással avagy Fekő fiú szobra Fotó: Székelyhidi Zsolt
Ha már tihanyi szobrok, sikerült lencsevégre kapnom Huszár Imre szobrászművész alkotását is, az Álló nőt (próbáltam belelátni egy másik címet is, de kétségtelenül ez egy frappáns megoldás a szobor elnevezésére, majdnem olyan jó, mint a Fekvő fiú). Ez a nő a ’60-as évektől próbál belépni a Balaton vizébe, és milyen szép is, hogy ez egyelőre nem sikerült.
Az Álló nő Fotó: Székelyhidi Zsolt
A Club Tihany határos a révmegállóval, így egy könnyed kora esti sétával és egy jeggyel akár át is hajózhatunk Szántódra. Mi amolyan koktélos daccal inkább a Balatont átszínező napsugarakban gyönyörködtünk.
Tihanyi rév Fotó: Székelyhidi Zsolt
Tihany, balatoni naplemente kékben Fotó: Székelyhidi Zsolt
Naplemente lassan vörösbe hajlón, vitorlással és motorcsónakkal Fotó: Székelyhidi Zsolt
Sajkodi kitérőnkön egy olyan csendes, szinte beépítetlen standocskára leltünk, ami mainapság, a partkörbeépítések aranykorában üdítő kivételnek tűnik.
Sajkod egyik ajándéka Fotó: Székelyhidi Zsolt
Sajkodról már csak pár lépés és némi kaptató az Őrtorony-kilátó, ami a 216 méter magas Apáti-hegyen épült, és csudás kilátással ajándékozza meg a túrázókat. A Tihanyi-félsziget különleges, lápi tavához talán út sem vezet. A kilátóból nézve még inkább igéző látványt nyújt ez a természetes víz, ahol kócsagok és gémek röppennek és bizonyára rengeteg béka lappang a sásban.
Kilátás a sajkodi Őrtorony-kilátóból Fotó: Székelyhidi Zsolt
Ha már Tihany, akkor levendulamezők is. Bringával is közel van Dörgicse, ahol egy egész Levendárium vár ránk, rózsalugasokkal és egy csodásan rekonstruált majorsággal, kávéval, és persze a mindent betöltő illatokkal. Az első levendulatöveket még 2002-ben ültette dr. Demján Ildikó orvos-természetgyógyász, a kert megálmodója, így hát különösen megtisztelve éreztük magunkat, hogy a 20 éves bokrok közt sétálhattunk egyet.
A dörgicsei levendulás Fotó: Székelyhidi Zsolt
Dörgicse, Levendulárium Fotó: Székelyhidi Zsolt
A koktélok hatása szép lassan elinalt, mi pedig visszakocsiztunk a tömör, ámde mégis mozgalmas és változatos Budapestünkig, hogy belevessük magunkat ismét a mindennapok városillatú pezsgésébe.
