Csáji Attila nagylélegzetű, összegző albuma, a Sorsferdítő idők a Munkácsy Mihály-díjas
festőművész, grafikus és fényművész korszakokat átívelő életpályájának, munkásságának és nem utolsósorban avantgárd szellemi lendületének legteljesebb foglalatát adja.

Ti / hasonlítotok / rám / leginkább, / szép testeim. / Karotokba / vágyom, / szívetekkel / dobogtatnám / magam. / Hagyjátok / a bárkát, / üljetek ide, / rakjatok / tüzet. / Melegedjünk. / Ez legyen / legújabb / otthonotok.

Ha nyár, akkor Balaton, ha víz, akkor meleg, ha Tihany, akkor… remek fotók és csodás helyszínek.

Ő a feltámadás és az élet (János 11,25), és mi meg sose halunk meg, vagy sose végleg. Akkor hát igencsak nagyon-nagyon örüljünk ennek a szépséges mindennek!

Megelégszünk a csapból folyó egyendalokkal. A rossz minőségű hangszórókból ömlő, mások által előírt kockamuzsikával. Lejövünk a művészetről. Képről – képre: a sorozatban a szerzők saját fotójuk által ihletett, rövid kis írásokat közölnek.

Nem lehet fifikásan írni a gondolkodásról, mert nem fogják érteni azok, akik nem szokták csinálni, nem foglalkoznak ilyesmivel és nem gyakorlottak.

Kigombolt kabát, séta a mindig zöld pálmafák alatt, ahol színes papagájok csivitelnek. Tél van. Képről – képre: a sorozatban a szerzők saját fotójuk által ihletett, rövid kis írásokat közölnek.