Régi rokon
Agyonsuttogott füled
apádé volna?
Hajlott nyakad
anyád régi nyaka?
A hangod
ósdi rokon,
hogy kéne beszédre
bírni,
nem tudod.
Ki mondaná fel
az életet,
tán te,
sárforgató,
aki kort se mér,
csak függ kötéltelen?
Te, aki apád
testét megjárva
anyád vállára pihen?
Régi rokon,
mondd, hogy
beszéljek veled
hát, ha a szavak
bennem se
fogannak,
ha a hangot,
amin szólnék,
csak te mormogod?
Tőled
Egyedül
kellett
megszületnem.
Kirúgni magam
a térbe.
Táguló szavakkal
repedéseidbe fagyni,
hideg akarattal
magamon könnyíteni.
Kavicsokká apróztam
hegyes mondatokat.
Szétgörgettem kiáltásaid.
Nélküled mentem végbe.
Egyedül tőled
rugaszkodhatok el.
Előzményeim
Volt időm romlani.
A testeddel eltöltött idő
rendetlenségre tanított.
A gondosan előkészített
események bekövetkeztek.
Véletlenek mögött
húzódó mértani alakod
gyengéd tétlenségem
formálta egésszé.
Nem mondom,
hogy nélküled
jobb lett volna.
Hogy nélkülem
mivé lennél,
nem lényeges.
