Noé kiszáll a bárkából
(Ter 8,1–14)
Feltörölted
magaddal
a világot,
kiöntötted
belőle
az élhetetleneket.
Áthajóztattál
a nagy
mosóvizen.
Testeket
kormányoztam,
állatokat
szelídítettem.
Végeztem,
amit kértél.
Galambot
eresztettem,
a vizet lestem,
olajág
a vázában.
Mondd,
hogyan
tovább?
Kezdjük
az élést
tisztább
magunkkal?
Tudod jól,
mennyire
szeretlek,
hiszen meg
sem öltelek.
Gyermeki
arcodba
simultam
mindvégig,
torkodból
kiállva
merítettem
erőt.
Ti
hasonlítotok
rám
leginkább,
szép testeim.
Karotokba
vágyom,
szívetekkel
dobogtatnám
magam.
Hagyjátok
a bárkát,
üljetek ide,
rakjatok
tüzet.
Melegedjünk.
Ez legyen
legújabb
otthonotok.
Amott
egy istálló
szépen
mutatna.
Nem
mosom
többet
a földet el,
ígérem.
Nem
rontom
össze
megint
az egészet.
Megnyugodtam.
Nyugodjatok meg.
