Ha tehetnénk, egész évben karácsonyoznánk. Ajándékok, szeretet, ünneplés és persze műfenyő (mert az igazi valószínűleg elpusztulna a temperált lakásmelegben). Az életünk csodásabb lenne, legalábbis az elején biztosan, hiszen minden este pezsgőznénk, kacsasülteznénk, adnánk és kapnánk, összebújnánk a fa alatt vagy mellett. Leoltanánk a nagyvillanyt, futnának a színes égőfények és nevetgélnénk. Aztán este még sétálnánk az utcákon és sült gesztenyét majszolnánk, szereznénk forralt bort útközben, és a gyerek is kikönyöröghet egy fél kürtőskalácsot.

A közép-kelet-európai karácsony persze jó eséllyel hideg. Esik a hó, az eső, fel kell öltözni. Hamar sötétedik, nehezünkre esik kimozdulni mindennap. Cserébe már délután 4-kor jöhet a Jézuska. Holnap is, holnapután is és azután. Jézuska délután 4-kor, egész évben.

„Isten nem nagysággal jön el, hanem kicsinységben száll alá” – mondja Ferenc pápa karácsonyi homíliájában. Az Úr ott van a kacsasült karamellizáltra pirult szárnyvégén, a boros pohárban rekedt csepp Furmint csillanásában. Fejünkbe száll, és a szemünkben tükröződik vissza. Az új regényhez kapott könyvjelzőről kiolvasható. Mindennap találkozunk vele. Akkor hát ne bonyolítsuk túlontúl meg a saját életünket, legyen az egész év egy nagy, összeérő ünnep.

Málaga, katedrális. Fotó: Székelyhidi Zsolt

Spanyolország déli csücskén, egész pontosan Málagában, december közepén tizennyolc fok van, enyhe szél fú a part felől. Kigombolt kabát, séta a mindig zöld pálmafák alatt, ahol színes papagájok csivitelnek. Tél van. Ott is. Karácsonyra készül a város. A tenger feletti felhőkön átszúró napfény betalál az óváros szűk utcácskáiba, átsüt a méteres hópehelydíszleten, a kötélről alálógó kristálycsillárokon. Minden téren vagy nagyobb kereszteződésben fehér karácsonyfasziluett vagy égősorokból mintázott betlehemi figurák állják el az arra haladók útját. Tél van Málagán.

Másképpen ülünk le egy kávéra a spanyolok harmadik legnagyobb katedrálisának lábánál, nem idegen turistaként, hanem amolyan összeurópaiként, hiszen a karácsony egyetemes ünnep, a hangulat megteremtése is hasonló, a kellékek, a díszletek ismerősek. Mégis, valahogy furcsa érzés lesz rajtunk úrrá.

De hát meleg van! De hát nincs hó! Halillat! Nyaralásérzet! Romantika és tél! Mintha két, összeegyeztethetetlen dolog találkozna velünk épp Málagában, a tengerparton. Képtelen helyzet. Nagyon élvezzük.

A magyar embernek a tél a síelést, korcsolyázást, hógolyózást jelenti, na meg a disznótort pálinkával. Nem csoda, mennyire kiakadunk, ha az Időkép szerint nem lesz hó szenteste, ne adj Isten, meleg lesz szilveszterkor. Mintha csalnának odafent, mintha elfeledkeznének rólunk, arról, hogy nekünk mi a jó. A télben. Általában. A kacsasültön és a Jézuskán kívül.

Málaga. Ahol az Istennek sem fog havazni, hiszen tizennyolc fok van és süt a nap, lengedez a sós tengeri szél, még ha fázósak vagyunk, sem viszünk magunkkal harisnyát vagy bordás atlétát az ing alá. Pulcsi, kis kabát. Papagájok szabadon. Édeni tél az Úrban. Urbánus nyaralás decemberben.
Elnézzük a koldust, aki karácsonyi imára kulcsolja a kezét. Egy percre megáll az idő, a sétálók fél lábon egyensúlyoznak, a nevetők nem csukják össze az ajkaikat, az áhítat, mint a parti szél, átfúj az utcán és lenget egyet a hajunkon. A tenger felől csillogó napsugarak színekre bontják a városeget. Sütnénk le mind a szemeinket, de a pillanat nem telik el. Muszáj átlényegülni.

Málagai utcakép. Fotó: Székelyhidi Zsolt

Ha tehetnénk, egész évben nyaralnánk. Pezsgőznénk a tenger elé állított étterem teraszán, kérnénk a halat átsütve, citromkarikával. Kipróbálnánk a mediterrán kacsát is biztosan. Csapoljanak nekünk egy jó sört is mellé, meg a helyi szpiritből is kérünk egy kupicával. Sirályok váltják a papagájokat.

„A kicsinység az út, amelyet kiválasztott arra, hogy elérjen minket, megérintse a szívünket, megmentsen és visszavezessen ahhoz, ami valóban számít” – mondja Ferenc pápa. Az Úr ott van a papagájban és a sirályban, ami felettünk elszelel, a szenen grillezett tengeri pér ropogósra sült farkában, amit citromcseppekkel ízlelünk.

Ott van a rácsodálkozásainkban is, amikről semmit nem tudunk vagy hiszünk, csak átéljük őket. A csudaságokban, amiket néha meg sem értünk. De nem is akarunk.

Csók, Málaga! Irány haza!