Molnár Vilmos Kőrösi Csoma Sándor csodálatos cselekedetei című novellafüzére szinte hibátlan mű. Egy hibát talál benne az olvasó: azt, hogy hamar véget ér.

lábam elé nézek kavicsot keresek
vizsgálom van rajta csizmanyom
hidegsége a régi
a meleg füst öblös rózsáit
a vadludak rohamsora átmetszi

Iancu Laura a lét alapkérdéseit kutatja. Megvannak ehhez a sajátos jegyei, a rá jellemző eljárások. Például a madarak különös szerepét is fölfedezhetjük. Ám nála nem a hagyományosnak mondható szabadságfogalom szimbolikája az elsődleges.

Idejött be a rakéta, mondja az ember a rommá lőtt lakásában. Az ember ezt teljesen nyugodtan mondja, olyan stílusban, mint az unatkozó háziasszonyok a Széna téri piacon.

Már esteledik Forrásligetben,
Holdas bokrok közt pajkos árnyak járnak,
Dalolva mókáznak és szalutálnak;
Köztük fájdalmad álomba rebben. 

Csöndesen elaludt Kipke Tamás (1952–2023), a könnyed iróniával fűszerezett nehézsúlyú megfogalmazások írója, az Új Ember katolikus hetilap évtizedeken át hűséges főszerkesztő-helyettese, az Országút barátja és szerzője. Kollégája, egykori osztálytársa búcsúzik tőle.

Múlt hónapban írtam ide egy szösszenetet, amelyben elmeséltem, hogy szégyenített meg – megjegyzem: teljesen jogosan – egyik szomszédom amiatt, hogy járó motor mellett ülök a kocsimban a garázsbejáró előtt néhány percig. Megosztottam a szöveget az írói oldalamon, és olyan emberek is lájkolták, akik addig semmi mást tőlem.

Érdekes dolog a kincsvadászat, mert bár sokan a puszta szerencsét tartják a siker szempontjából fontosnak, legfőként élénk figyelem és kitartás kell hozzá. A kultúrtörténet olyan gazdag aranybánya, hogy igen csekély szerencsével is találhatunk benne valóságos kincseket.

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy versével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Ebből a verséből kiderül, hogy már az ő korában is gondot jelentett a hitel...

Hamvas Béláról, a magyar irodalom kultikus szerzőjéről emlékeznek meg Balatonfüreden. A március 31. és április 1. között rendezendő Hamvas Napokon bemutatják a Hamvas-esszépályázat írásaiból készült kötetet, lesz Koloska-völgyi zarándoklat, borkóstolás, és nem marad el a ráolvasás sem.

Petőcz András írja Fehér Kinga induló kötetének hátlapján: „…A szövegeiben megjelenő finom érzelmi töltés, az ezt olykor kiegészítő játékosság és humor, valamint az alkotó önreflexív képessége azt sejteti, sokszor találkozunk majd a nevével folyóiratokban vagy önálló kötetek szerzőjeként.”

Bereteszelte az Isten a kerti kiskaput.
A kinti csap elzárva, várja a fagyot.
Ködöl a táj, homályban még a hajnal

(A költőnőt 2023-ban Bella István-díjjal jutalmazták.)

inkább csak suttogok hozzád
neked már nem titok
szelídül minden ezeréves pillanat
megint életben vagyok.

Nem kért a kicsi semmit, látszott rajta, hogy még nem oldódott fel. Az anyjára nézett, aki észrevette, hogy egy kicsit maszatos az arca, de nem törölte le. Talán nem akart feltűnést kelteni. Inkább biztatta, biztosan jólesne egy kis kóla.

Az idén századik évében járó Hegymeginé Vörös Vilma szereti az életet. Szereti a szépet és a nemeset. Tehát szereti Petőfi költészetét. A sok éve vak hölgy tudva, hogy idén ünnepeljük Petőfi születésének 200. évfordulóját, gondolt egy nagyot.

A Petőfi bicentenárium alkalmából minden hétfőn egy-egy versével emlékezünk nagy forradalmár költőnkre. Március második fele van: 1844-ben, ezen költemény tanúsága szerint ekkortájt épp beteg volt, és ezen borongott, Pesten.

Kossuth-díjat kapott Orbán János Dénes költő, író, irodalomszervező. Mit tett a pandémia az élő irodalommal, hogyan változik Erdély, a Székelyföld? Ezekről, illetve a Kárpát-medencei Tehetséggondozóról, a magyar művészeti akadémiabéli levelező tagságáról, no meg legújabb könyvéről beszélt  lapunknak.

Ma egy hete közel voltál.
Tapintat, báj, szemérem, nem tolakodás.
Ezek mind. Beavatás.
Ingyen kegyelem.

Mostanában nemcsak a hírek, hanem az álmok is Keletről jönnek. Zavaros álmok. Megvesztegetett álomfejtők csomagolják őket mézbe, vérbe, sztaniolba. Mostanában itt a hegyen nekem is volt egy furcsa keleti, orosz álmom.

A Petőfi bicentenárium alkalmából nemzetközi műfordítói pályázatot hirdetett a Lakitelek Alapítvány és a Türksoy, azaz a Türk Kultúra Nemzetközi Szervezete azeri, kazah, kirgiz, török, türkmén és üzbég műfordítók számára, nagy sikerrel. Száz alkotótól majd ötszáz pályamű érkezett.