A számvetésre készülődő idősödő író, a korábbi befolyásos mecénás és színházigazgató, gyülekezeti lelkipásztor Kemény János alighogy papírra vetette többkötetesre tervezett önéletrajzi írása első könyvét, 1971-ben elragadta a halál. Amit megírt, Kakukkfiókák címmel posztumusz jelent meg 1972-ben. Fél évszázad múlva, születésének százhuszadik évfordulójára a Kriterion Kiadó ismét közreadta a művet, s ezúttal a szerkesztő, Cseke Péter a Petőfi Irodalmi Múzeumban található kézirat alapján gondozta a szöveget, az eddigi legteljesebb kiadást hozva létre, amelyet az önéletírásra vonatkozó forrásokkal, interjúkkal, esszékkel és informatív kísérőtanulmányokkal egészített ki.
Kemény Pittsburgh-ben született, amerikai és magyar szülők házasságából. Apai részről az erdélyi fejedelmet és Kemény Zsigmond írót is adó, magyargyerőmonostori család elszegényedett ágához tartozott.
Tengerentúlra emigrált apja korán elhunyt, az amerikai anya pedig négy gyermekével a szegénység elől hazatért Erdélybe
– kegyelemkenyérre. A felnőtt János utóbb oldalágról komoly vagyont örökölt, amelynek nagy részét a kultúrára áldozta, marosvécsi kastélyában 1926-ban Helikon néven megalapította a két világháború közötti Erdély legrangosabb irodalmi értékeit teremtő írói munkaközösséget. Magán- és világeseményekben gazdag életút adatott meg neki is: világháborúk és impériumváltások a makrotörténelem színpadán, és hasonlóan változatos mikrotörténet: boldog magánélet és anyagi biztonság, sikeres irodalomszervezés és jelentős szépírói életmű, majd a negyvenes évektől a kifosztottság és a félreállítottság.
Miként Kemény életútinterjúiból is tudható, a három-, esetleg négykötetesre tervezett emlékezésfolyam az egész pályaívet kívánta felidézni. A családi és szellemi hátterét, a készülődés éveit summázó Kakukkfiókák a nosztalgiát humorral vegyítő, plasztikus és anekdotákat sem nélkülöző elbeszélésmóddal, a retrospektív narrátor szemszögén keresztül láttatja az erdélyi nemesi családok mindennapjait, illetve azt, mit is jelentett a gyermek János számára az első világháború tapasztalata, hogyan élte át a református, majd az unitárius kollégium diákjaként a várost és a családokat ért veszteségeket, az addig stabil világrend széthullását. Az elbeszélés a férfikor kezdetén zárul: a bécsi erdőmérnöki akadémián tanuló fiatalember, a marosvécsi kastély leendő örököse készülődött itt az életre. A memoár lapjain Kolozsvár ismerős, de variábilis világának alakjai tűnnek fel: Szilvássy Karola, Áprily Lajos, Jancsó Benedek – a kapcsolati háló különböző pontjaiban, analitikusan megfigyelve és anekdotikusan jellemezve.
Cseke Péter olyan egodokumentumokat (naplókat, leveleket stb.) is beválogatott a kötetbe, amelyek illeszkednek a Kemény János által Marosi Ildikónak, beszélgetőtársának említett emlékezéskötetek elgondolásához.
Ezeket a korábban lapokban, folyóiratokban közölt írásokat és hangfelvétel-leiratokat a szerkesztő a Kemény által tervezett két cím alá rendezve közli. A második kötet, az Aprószentek az alkotói készülődés időszakát: a Költemények! című verseskötet, majd a Remény és az Előre folyóiratok történetét és a főhatalomváltás utáni első erdélyi nemzedéki indulást, a Tizenegyek irodalmi mozgalmát tárta volna fel. Bizonyára itt kapott volna helyet az életút azon kevéssé ismert állomása, hogy az író 1929-ben Kolozsvárt elvégezte a teológiát, és faluja lelkészeként is tevékenykedett.
A harmadik kötet, A rejtőzködő lélek feltehetőleg az irodalomról, a színházi mecenatúráról, az e területeket érintő saját alkotói tevékenységéről szólt volna. Ennek elmaradása a legnagyobb veszteség. Erről az időszakról A Hét évkönyveiben publikált részletek vagy éppen a hagyatékban őrzött hangfelvételek gépelt változataiból felsejlő emlékezések, interjúk, lejegyzések adnak számot, a kötetben szintén a tervezett cím alá rendezve.
A Kemény önéletírására vonatkozó szövegek teljes körű közzétételére irányuló szerkesztői-kiadói koncepció sikeres megvalósulása Cseke Péter intenciójának helyességét igazolta. A kötet egyszerre kínál interdiszciplináris közelítésmódot és az érdeklődő, de nem szakmabeli olvasónak is izgalmas olvasmányt.