Az örök értékek és a keresztényi üzenet közvetítéséhez a mai felszínes, rohanó világban is elszántan ragaszkodó gondolkodó ember volt.

1942. szeptember 14-én született Decsen. Édesapja, Czakó Sándor a második világháborús doni harcokban hunyt el. 1960-ban érettségizett a szekszárdi Garay János Gimnáziumban, majd tanulmányait a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán folytatta, ahol 1965-ben diplomázott. 1965 és 1972 között jogászként dolgozott.

Első könyve, A szoba 1970-ben jelent meg,

de 1966 óta publikált országos folyóiratokban. Szerkesztője volt 1979-től az Új Tükörnek, majd a Mozgó Világnak és a Négy Évszaknak, később az Olvasó Népnél dolgozott. 1989-től az Igen főszerkesztője, 1992-től pedig a Magyar Szemle társszerkesztője volt. 2007-től a ferrarai olasz–magyar Osservatorio Letterario periodika levelezőjeként tevékenykedett.
Politikusként az Antall-kormány idején dolgozott Antall József miniszterelnök tanácsadó testületében.

A rendszerváltástól kezdve sok éven keresztül szerkesztette és vezette a Duna Televízió Beavatás című műsorát. Ugyanakkor esszékötetekben is publikálta az ott elhangzott társadalomfilozófiai és teológiai gondolatokat.

A regénytől kezdve a sajtóműfajokig többféle prózai műfajban képviseltette magát.

2011-től tagja volt a Magyar Művészeti Akadémiának, emellett a Magyar Írószövetségnek, valamint 1991-ben egyik alapítója és 2023-ig elnökségi tagja volt a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének is.

Képzőművészként könyv- és lapterveket, szobrokat, szatirikus „kerti emlékműveket” készített.

Amint az MMA honlapján látható életrajzából megtudhatjuk, a rendszerváltásig nyilvánvalóan küzdelemként is értelmezhető keresztényi üzenet megjelenése az alkotásokban egyben valamiféle ellenzéki magatartást is jelentett. 1989 után, az új politikai helyzetben a művek jellege nem, az akusztikája viszont megváltozott, holott a keresztény világszemlélet csak egy a több nézőpont közül, mely alapján Czakó Gábor művészete értelmezhető.

Írásainak többrétűsége mutatkozott meg Szótárkönyvében (2001), melyben a destruált nyelvi megformáltság, a számmisztika és a szemantikai összefüggések jelentésrétegei között nemcsak a keresztény ideológia, hanem a szociológiai, társadalomfilozófiai és egzisztencialista mondanivaló is kimutatható.

A biblikus eszmeiség mellett olyan kulturális keresztmetszetet látunk Czakó Gábor prózavilágában, melyben az individuum magára hagyatottságának és útkeresésének szimbolikája legalább annyira erős, mint a keresztényi gondolat.

Emblematikus sorozata a „rémmesék”: 77 magyar rémmese (1988); Hetvenhét és fél magyar rémmese (1990); … és hetvenhét magyar rémmese (1996); Kilencvenkilenc magyar rémmese (2007); Történeteink almáspitével (2015). Ezeknek darabjaiban prózai műfajok keverednek, de sok hasonlóságot mutatnak Boccaccio novelláival.

Jelentős alkotása a Várkonyi krónika (regény, 1978) és a Luca néni föltámadása (regény, 1987). Megváltó című – első kiadásában erősen cenzúrázott – regénye kísérlet volt egy tágabb szociológiai és viselkedés-lélektani korképhez illő epikus ábrázolásmód kidolgozására.

 

Forrás: https://mmakademia.hu