Ugyan
Tanítom biciklizni
Johanna lányomat.
Futok, gurul mellettem,
rólam a víz szakad.
Így tanítottam régen
nővérét, Zsófiát.
Jöttek az évek, mentek,
és hoztak pár hibát.
Meg pár sikert is, persze,
bár elmúltak ugyan
megállok és mellettem
most minden elsuhan.
Elillan
Letakarom éjjelre a
kalitkát,
szemeiket a madarak
becsukják.
A szobában még mindig megy
a tévé.
A lányom meg én vagyok az,
ki nézné.
A madarak elhalkulnak
szép lassan,
Timi elment, a lányommal
maradtam.
Egy csillag, és még egy csillag,
és még egy
kiütközik az égen most
a lényeg.
Alszanak a madarak a
kalitban,
ez a nap is, mint a többi
elillan.
Mind
Sötét van itt és éjjel,
a lányok alszanak,
és alszanak a pintyek
a lepedő alatt.
Az előbb felriadtam,
ki tudja, hogy mitől.
Nem tudtam, milyen nap van,
nem tudtam az időt.
Aztán összeállt minden,
éppen, ahogy szokott.
Az élet ezt-azt tőlem,
mint mástól, ellopott.
És adott ezt-azt, persze:
sokat, elismerem.
Csak nézek a sötétbe
minden itt van velem.
Ellebeg
Reggel hosszan tollászkodnak,
míg kávémat megiszom.
Rájuk nap süt, jön egy új nap,
csőrük magot ki-kibont.
Ellebeg a könnyű héja,
akárcsak egy kis hajó:
nem ér sohasem a célba,
hisz célja sem tudható.
A bögrém már üres régen,
de csak ülök, őket nézem:
ők semmik és valamik,
hullnak pihetollaik.
