Mindig készüljünk fel az éles helyzetekre, és próbáljuk megőrizni hidegvérünket! Akkor is, amikor hatalmába kerít a szorongás, a páni félelem az ismeretlentől. Hiszen nem lehet állandóan, mindenhol egyszerre jelen lenni. A belátható tér csupán egy szobára korlátozódik, esetleg más helyiségek részleteire. Az előszobába úgy kell beállítanod a tükröt, hogy ha a hálószobából rápillantasz, akkor ráláss a nappaliban leterített játszószőnyegre. Ez így, mondjuk nagyon kevés. A legjobb megoldás persze a mozgást érzékelő biztonsági kamerák jelentenék, helyiségenként három vagy négy, hogy a falak legkisebb kiszögelléseiben se legyenek vakfoltok. Legszívesebben pedig lekötöznéd, olyan szorosan bepólyálnád, hogy mozdulni se tudjon. Kis hátizsákként magadra szíjaznád, folyamatosan figyelve légzését, szívverését, hőmérsékletét. Kenguru módjára, erszénybe rejtve vinnéd magaddal, hiszen az ismeretlen ködében, a bizonytalanságban bármi megtörténhet. Egy apró falat megakad a torkán. Egy kisebb műanyag játékot tömköd be a szájába, amit süti formára gyártottak. Mintha direkt meg akarnák fullasztani a gyereket. Félrenyeli az ivólevet, bokáját összefogva döngetheted a kis hátát, mire prüszkölve, köhögve újra veszi majd a levegőt. Kis fellépőjével bárhol ott terem, magára rántja a könyvespolcot, beszorul a radiátor mögé, kiszakítja a fiókot. Ha nem mászik éppen fel valamire, akkor rohangál, persze legtöbbször a konyhában, jöhet a csúszás, esés az éles evőeszközök között. Kisebb égési sérülések, félig nyitva hagyott izzó sütő. Forrázás! Szerencsére a kazán a jól szellőző fürdőben van, a szén-monoxid-szivárgás így távolinak tűnik. A konnektorok már régóta be vannak dugaszolva, kinek hiányzik az áramütés. Beleiszik valamelyik tisztítószerbe, savba, gyógyszerbe, beleharap egy virágba (a diffenbachia mérgező növény). Belélegezhet mindenféle füstöket, gőzöket, gázt. Ha kidugjátok az orrotokat a lakásból, kóborkutyák falkái szagolják ki a nyomotokat, emberrablók lesik fekete furgonjaikból minden lépéseteket. A gyermeket elüti egy autó, kisiklik a villamos és elsodorja a sárga monstrum. Szilveszterkor petárdát dobnak a nyakába, esetleg ő petárdázik, és nem tudja eldobni, szilánkosra robban a keze. Csillagszóró pattan a szemébe, az egész gyerek lángra kap, és magányos görögtűzként rohangál a kihalt játszótéren. A közös szabadtéri programoknál csak egy rosszabb létezik, ha valaki más viszi sétálni. Még nyugodtan integetsz nekik kifelé menet, de amint az ajtó becsukódik, átrohansz az ablakhoz, és pásztázod az útjukat a gangon át a lépcsőház felé. Ahogy a fordulóban eltűnnek, lélegzet-visszafojtva várod a velőtrázó ordítást: leesett a lépcsőn, kicsusszant a korlát alatt, több emeletet zuhant, vagy beesett a liftaknába. A lift megállt félúton, elkezdtek kimászni, de hirtelen elindult újra, és kettészelt mindenkit. Egy perc múlva rohansz az utcai ablakhoz, nézed, hogyan lépnek ki a bérház kapuján. Lassan szétfoszlanak a horizonton, és te izzadó kézzel markolod a telefont. Bármikor megcsörrenhet! Tessék, ki az? Zsaruk, mentők, baleseti ügyelet (legtöbbször úgyis csak az anyósod). Száraz főtörzs vagyok, gyermekét letartóztattuk, mivel kábítószert fogyasztott. Micsoda, ezt... hogy érti? Drogot terjesztett a bölcsődében, több bűntársával együtt teljes ellátóhálózatot építettek ki. Egy svéd játékkonyhában főzték a szert, a pakkokat Kati néni passzolta el a közeli lakótelepen. De hát még csak négyéves! Igaza van, vicceltem, ne haragudjon. Az ön fia egy lopott autóval karambolozott, de szerencsére kutya baja. Remélem, van biztosításuk, mert a rendőri hajsza közben meghúzott negyven másik autót.