Aki gyereket nevel, az már tudja: csemeténkre számos veszély leselkedik. Vagyis nem: inkább számtalan. És persze nem lehetünk mindig ott. Pedig ott kellene! Akkor is, mikor nem. Sőt, akkor leginkább...

Az egész világ hitvány, köpönyegforgató és a jóindulat a kakukktojás. Így már könnyebb, csak én nem vettem észre a magától értetődőt. Hiszen nincsen ember, aki a másiknak jót kíván, nincs olyan, aki ne örülne a szomszédja kárának.

Biológiai fegyverek, elszabadult mutáns vírusok, éhínség, gazdasági válság. A jövő? Egy stratégiai játék célegyenesének kíméletlen disztópiája. De mi lesz a főnyeremény?

– Apa! – kiáltotta el magát, mikor belépett a bejárati ajtón. Pár másodperc feszült csönd után halk morgást hallott a mosdóból. A kabátját kigombolta, kifújta a levegőt, az izmai is elernyedtek a nyugtalan szorításból, amikor a válasz megérkezett.

Nyugalomba vonult? És túl nagy a nyugalom? Inkább nevezné unalomnak? Ha izgalomra vágyik, fizessen elő szélhámosságra! Becsapják és ön örülhet. A lehetőség ugyan bizarrnak tűnhet, de minden feltárul vele kapcsolatban a lenti párbeszédből.

A mikrohullámú sütő dupla csippanása jelezi, hogy elkészült. A bal alsó nagyobb gombbal kioldom az ajtaját és a kis bögre tejet kiveszem, épp gőzölög. A mutatóujjam végét egy picit belemártom, rögtön érzem, langyos – pont, ahogy a recept kéri.