Hosszú búgással csengett ki a hívott szám, lassú és mély, szaggatott. Végre valaki felvette. Tompa recsegés – talán a híradó megy a háttérben –, de az elmosódott zajokból nehéz kikövetkeztetni. Egy álomtól rekedtes nő szólt a kagylóba.
– Halló, tessék?
– Szia, mama, nem zavarok? – A vonal túlsó végéről sejtelmesen érkezett a kérdés. Férfihang, kissé fátyolos, olyan, mint amikor valaki egy zsebkendőt tart a szája elé, hogy elfedje a valódi kilétét.
– Nem. – Tapintani lehetett a bizonytalanságot, eközben egy pillanat alatt megszűnt a háttérzaj, mintha kikapcsolták volna a tévét.
– Azért hívtalak, mert képzeld, most karamboloztam az autóval – folytatta a férfi elvékonyodó, panaszkodó tónusban.
– Tessék, ki az? – Teljesen megdöbbent, majd hosszabb csend következett.
– A fiaddal beszélsz.
– A fiammal? Lacival?
– Igen. Egy születésnapon voltam, képzeld, ittam pár pohárral, és karamboloztam autóval.
– Jézusom, minden rendben? – Az idősebb nő feloldódott, a kérdés már egy aggódó anyától jött.
– Nem ez a lényeg, figyelj, mama! Nagyon rendes a másik autó tulajdonosa, meg tudtam vele egyezni: kifizetem neki az okozott kárt. Nem hívja ki a rendőrséget, nem fogok bajba kerülni. Érted? Most azért hívtalak, mert segítened kellene pénzzel. – Az utolsó mondat szinte sipításban ment át.
– Várjál, Laci, kicsit össze vagyok zavarodva. – A szavak közötti szünetek jól érzékeltették, ahogy a fejében kavarogtak a gondolatok. A balesetről, a fiáról és erről a kínos diskurzusról.
– Mit nem értesz ezen? Halló? Börtönbe kerülök, ha nem fizetek. – folytatta a férfi egyre erőszakosabban.
– Annyira idegen a hangod, megfáztál?
– Valószínűleg elharaptam a nyelvem, meg a fejemet is beütöttem a karambolban.
– Jaj, drágám… – Nem volt ideje folytatni a mondatot, a másik gyorsan közbevágott.
– Tudsz nekem segíteni pénzzel? Ez egy drága, új autó, ha ki tudom fizetni az okozott kárt, akkor nem hívják a rendőrséget. Érted?
– Laci – közben az ijedségtől csuklott egyet –, tudhatnád, nincs egy fillérem sem.
– Esetleg ékszereid vannak otthon? Elmegyek érte, és beadom a zaciba. – A beszédmódja ismét könyörgővé változott.
A vonal másik végén csendes női kuncogás, majd mintha egy picit félrerakták volna a kagylót.
– Elnézést, én ezt már nem bírom tovább – közölte a hölgy kedvesen. – Nézze, már a mamánál lebukott, a fiam sose hívna így.
– Értem. – A férfi hangja kitisztult, a misztikum eltűnt. – Nézze, megpróbálhatnánk elölről? Nem mentegetőzni akarok, de egy előre elkészített szkriptből dolgozom, nem sok lehetőségem van az improvizálásra. Tudja, meg a szupervízorok véletlenszerűen belehallgathatnak a hívásokba, nem szeretnék bajba kerülni.
– Ne haragudjon, de már elment a pillanat varázsa. Egyébként ne aggódjon, maga rendkívül ügyes, ez a titokzatosság és az érzelmi hullámzások, látszik, hogy nem először csinálja – mondta biztatóan.
– Megpróbálhatunk valami mást? – kérdezte a férfi. – Milyen csomagban van? Rögtön utánanézek. – A háttérből halk pötyögés hallatszott, ahogy számítógép billentyűit nyomkodta. – Ezüst, ha jól látom.
– Az lesz!
– Nézzük csak. Telefonon elérhető még a névtelen zaklató és az idegesítő biztosítási ügynök. Emailen tudjuk küldeni egy dúsgazdag nigériai herceg megkeresését, vagy hagyományos levélben egy álgázszámlát – fejezte be a felsorolást.
– Ezek megvoltak, egyébként a gázszámla a legjobb! – kezdte lelkendezve. – Tízezer forintot fizettem be, de minden fillért megért! Utána hetekig lehetett róla csacsogni, olyan kedvesek voltak velem. Képzelje, a templomban többen odajöttek sajnálkozni, olyanok is, akikkel már évek óta nem tartottam a kapcsolatot. – Elérzékenyült a szép emlékek felidézésekor.
– Igen, látom is a rendszerünkben, az előfizetés összes lehetőségét kipróbálta már. – Bizalmaskodóbbra váltott. – Esetleg nem érdekelné egy másik csomag?
– Teljesen felcsigázott! Hogyan tudnánk folytatni? – kérdezte mohón.
– Az aranycsomagban már személyes interakciók is vannak. Például a házához mennének ki betörők, álcázva magukat – természetesen – vízóra-leolvasónak. Na, egy jó kis rablás nem hozza lázba?