Hogyan magyarázzam meg valakinek, mi az a gerinctelenség, ha ő maga is úgy viselkedik? Elsőre szerény feladatnak tűnt, egy rövid érvelés kíséretében bedobtam a közös levelezőlistára. Rögtön jött a visszajelzés, ha így késő este szembesítek valakit az alakoskodásával, akkor nyilván én vagyok frusztrált. Így az adok kapok során, úgy az aktívan résztvevők és a csendben figyelők is elbizonytalanodtak. Vajon a szemben lakó a kétszínű? Illetőleg ő az ártatlan, és én vagyok az abszolút feszült? Esetleg mind a ketten azok vagyunk, aminek a másik mondja és így egyszerre igaz a két diagnózis. Igen, ezt még hozzá fűzhettem volna: kedves szomszéd, a képmutatásod feszélyez. Másnap érkezett egy hosszabb reakció, a mélyről jövő felháborodást hangsúlyozandó, bekezdésenként eltérő betűtípus, vastagon, dőlten szedett, pirosra kiszínezett sorokkal, sűrű felszólításokkal, hogy tartózkodjak az efféle megjegyzésektől. Az emailben utána vég nélkül sorolta az érdemeit, mennyit tett a lakóközösségért ingyen és bérmentve. Mintha utólag nyújtaná be a számlát egy–egy jócselekedetért, persze a sok disznóság, amit eddig elkövetett, azok kimaradtak.
A lakásából áradó szag se semmi – mint egy állatkertben –, de hogy a kutyája megharapta azt a kisgyereket, utána meg könyörögni kellett az oltási könyvért, az azért túlzás. A közös udvart felásta, kettévágva a vízvezetéket, miután ezt nagy nehezen megcsináltatta, a gyepet beterítette sóderrel. Elbontotta a társasház kerítését, mert nem tetszett neki. Ezekhez képest apróság, amikor fáskamrának használta az egész lépcsőházat, ha a pedig a kültéri világítás zavarta, szimplán kicsavarta az égőket az éj leple alatt. Az utcában még mást is meséltek róla: éjszakánként többen is látták, ahogy lézerrel próbálta meg eltéríteni a felettünk elhúzó utasszállító gépeket. Továbbá ijedt kismamák panaszkodtak, többször megfigyelték a helyi játszótér mellett ólálkodni, ahol az illendőnél jóval több időt töltött a gyermekek bámulásával. Ezek után nem értette, mire gondoltam, mikor ezt írtam: szilárd belső váz nélküli.
Ha levelet kapunk, illik levélben válaszolni, így megnyitottam gépemen a szövegszerkesztőt. Már senki nem tart otthon Révai lexikont, amiben utána tud nézni, ha nem ért valamit (szerencsére ez online manapság talán gyorsabb). Ha szó szerint értelmezzük a gerinctelenek azon élőlények gyűjtőneve, melyek nem rendelkeznek a gerincesekre jellemző gerincoszloppal, ilyen például a féreg vagy a pondró. Van valami hátborzongató ebben a szóban, a közepén egybegyűlt mássalhangzókban burkoltan már benne van a megvetés is.
Ilyet mégse írhattam le, ezért gyorsan kitöröltem. Ide egy szemléltető ábra szükséges, fürgén beszúrtam egy táblázatot, csupán két oszlop és egy sor. A bal térfélre lementettem egy fényképet róla az egyik közösségi oldalról, kissé átméreteztem, közben a monitorról nézett velem farkasszemet: vad, zavaros tekintet, iszapszemű rája (mondják vidéken). A kép alatti feliratok „szomszéd” és „vertebrata”.
A másik ábrát rendkívül kifejezőnek akartam, bele is telt egy kis időbe, míg ráakadtam a megfelelő grafikára. Lilás, kékes csillogó kitinpáncél, gereblye szerűen recézett csápok: geotrupes spiniger, vagyis közönséges álganajtúró. A fotón a kert közepén görgeti kis trágyagolyóját. Alá odaírtam „ganajtúró bogár”, alatta „invertebrata”. Vesd össze! Hunyorítok, egy kicsit messzebbről, talán a kis barna gömb olyasforma, mint a feje kereksége, de nem, az illusztráció így tökéletes. Bárki számára könnyen megállapítható: nem is hasonlítanak egymásra. A következő sorokban summáztam is a lényeget, miszerint a fogalmat nem elsődleges jelentésében használtam, hanem átvitt értelemben. Gerinctelen magatartású, ingadozó jellemű, következetesség nélküli. Mert ugye megígérte, rendben tartja lépcsőházat, elhordja a lomokat, takarít az állatai után (felszedi a kutyagumit), rendbe hozza a pázsitot, sódermentesít, visszaépíti a kerítést. Ezek persze soha nem történtek meg, folyton kibújt az ígéretek alól, hazudott… és itt elfogyott a lendületem. Hosszasan ecsetelem, érvelek, de minek? A piszkozatot a lomtárba húztam és lecsuktam a laptop tetejét. Abban az esetben, ha mindenkit tisztességesnek tekintek, a gátlástalan lesz a kivétel és szüntelen csak bosszankodhatok. Mi lenne, ha ellenkezőjéből indultam volna ki? Az egész világ hitvány, köpönyegforgató és a jóindulat a kakukktojás. Így már könnyebb, csak én nem vettem észre a magától értetődőt. Hiszen nincsen ember, aki a másiknak jót kíván, nincs olyan, aki ne örülne a szomszédja kárának. Ezzel az alakkal egyszerűen muszáj jót cselekedni. Ki is találtam azonnal, kezdésként segítek összegyűjteni a kutyakakát a kertben és egy szép nagy halomba rendezem majd az ajtaja elé, talán ezzel is előre mozdítva a hőn áhított megértést.
