Nagyapám kijár a határba. Így mondta nagyanyám. A határba, kérdeztem. Oda, mondta. A határ, mint olyan, nálunk nem került magyarázatra. Annyit kellett róla tudni, hogy ott van, ahová nagyapám a földet kémlelni jár. 

Gyerekkoromban, a szocializmus éveiben, ha bármi hivatalos papírt ki kellett tölteni, mindig szerepelt benne két kérdés. Az első: „Apja foglalkozása 1945 előtt”. Erre büszkén írtuk be, hogy: „önálló kertész”. Ugyanez volt a felelet az „Apja foglalkozása 1945 után”-ra is. De csak 1950-ig.

Örökség címmel publikálta új verskötetét Mezey Katalin Kossuth-díjas költő, író 2024 nyarán. Hat ciklusba rendezve, hatvankilenc költemény közvetíti azt a konkrét és jelképes értelemben is vett örökséget, amelynek tételeiről és tétjeiről kérdezem a szerzőt.

„Bakonyi Istvánnak, a pályaív rajzolat hív mesterének – holnapult barátsággal: Tamás Menyhért.” Ez a dedikáció pontosan harminc esztendős, annak a kötetnek az élén, ami akkor jelent meg a róla. Akiről szól, immár, március 27. óta, nincs közöttünk.

Elment egy nyelv, amely maga is tenger volt. Tolnai Ottó halálhíre nem csupán egy jelentős életmű lezárulását jelzi, hanem egy egész irodalmi világszemlélet csendes távozását is.

Gulisio Tímea költő, író a művészet „több frontján” jelen van. Az irodalom mellett a festészetben, zenei téren is letette névjegyét. Alkotói sokoldalúsága, sajátos, kritikai látásmódja legutóbbi, neoavantgárd stílusjegyeket is felvonultató Lények című verseskötetében is megnyilvánul.

Illyés Gyula írta a száz éve született pécselyi költő első kötetét ajánlva: ,,...olvassák el őket, egybevetve a legtöbbet emlegetettek termésével, s bólintsanak, mint én, örömmel: buzdító versenytárs." Verseivel emlékezünk rá.

Szilágyi István „Kő hull apadó kútba” című regénye a titok mibenlétét vizsgálja, azt a szerkezetet, amelyben kimondhatatlan igazságok rejtőznek olvashatjuk Gróh Gáspár tanulmányában.

Ott ült a házfal mellett, lobogó hajjal, mint egy indián. Olajbarna arc, résnyire nyitott sötét szemek, enyhén húsos ajak, fehér fogazat. Az öltözéke ugyanakkor inkább egy kopott westernhősre emlékeztetett.

Szörényi László nyolcvanéves. Különböző ünnepi alkalmakkor szinte mindent elmondtak és leírtak már róla, élőszóban is rengeteg anekdota kering, ám aki méltatni próbálja őt, minél többet tudjon jeles irodalomtörténészünkről, annál inkább zavarba jön.

A brnói központi temetőben lesz Kundera és felesége nyughelye, de hogy milyen lesz az emlékhely, az csak most fog eldőlni.

Nagy költő fia volt, bár maga nem lett az, mégis hatalmas áron kelt el egyik fennmaradt kézirata az Antikvárium.hu „24. Dedikált könyvek aukciójá”-n.

Mi történt nagy mesélőnkkel – és mi maradt belőle, hogyan őrzik, tartják elevenen emlékét szülővárosában? Vanya Péter kalauzolja a szerzőt a nevezetes helyszínekre.

Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter, Varga-Bajusz Veronika felsőoktatásért, szak- és felnőttképzésért, fiatalokért felelős államtitkárral és Závogyán Magdolna kultúráért felelős államtitkárral átadták az idei Babérkoszorú- és József Attila-díjakat.

Negyed évszázada írja a Hunyadi Jánosról szóló, hatalmas sikerű regényfolyamát, amelyből most nemzetközi forgalmazású televíziós sorozat is készült, tevékenysége azonban ennél szerteágazóbb. Bán Jánossal, írói nevén Bán Mórral beszélgettünk.

Belevilágítottak a szemembe. Mondjak el mindent, utasítottak. Mondjak el mindent, üvöltötték. Mégis, most mi van, kérdeztem én. Itt csak ők kérdezhetnek, visították ők. Akkor kaptam az első pofont.

Németh István Péter költő, irodalomtörténész legutóbbi esszékönyvét, a tíz esztendő írásaiból válogatott Tapolcai capricciót a számára máig az otthont jelentő szülővárosa kulturális kincsei, jeles személyei bemutatásának és a családi emlékállításnak szentelte. Erről beszélgettünk az alkotóval.

A legnagyobb magyar mesemondó, Jókai Mór kétszáz éve, 1825. február 18-án született. Az Országút és a Tinta Könyvkiadó közös rejtvénnyel kezdte megemlékezéssorozatát, melynek felhívását karácsonyi számunkban tettük közzé.