Aachen egykori püspöke, Klaus Hemmerl Mennyei Jeruzsálem című kötetében jegyezte föl: „A dolgok nemcsak olyanok, amilyen a létük; a dolgok olyanok, ahogyan szeretik azokat.” Ez számomra azt jelenti, látásunk, értékelésünk érzéseinktől is függ.

Megzavarta az ember a víz természetes körforgását: az éghajlatváltozás az óceánok és a kontinensek közötti nagy vízkörzést, a természetes életközösségek pusztítása a helyi kis vízköröket változtatta meg. A csapadék hol kevés, hol özönvízszerűen érkezik. A megoldás: vissza a természethez.

Finta József (1935–2024) építész közel fél évszázadon átívelő pályája termékeny és sokoldalú időszak volt. Finta szállodaépületei Budapesten mennyiségük és méretük miatt is meghatározóak.

Ticino kantonban, a Svájc és Itália határán fekvő festői kis falut, Scudellatét egy időben kihalás veszélye fenyegette, hogy azután újszerűen, „szétszórt szállodaként” keljen új életre.

Legyinthetnénk: az elsivatagosodás eszerint több évezredes jelenség, miért pont most, pont nekünk kellene megállítanunk, hiszen minket itt, Európa közepén nem fenyeget.

Hatvanesztendős a hol alapműként emlegetett, hol vitatott, imádott és átkozott Velencei Karta, s harmincéves a sorfordító Narai Dokumentum. A Műemléki Világnap tudományos tanácskozásán a karták mai értelmezéséről, újragondolásáról lesz szó.

ENSZ-klímakonferenciák megszokott koreográfiájává vált, hogy az államok mellett gazdasági szereplők is több-kevesebb meggyőződéssel vállalásokat tesznek üvegházhatású gázkibocsátásuk mérséklésére. S azután, az államokhoz hasonlóan, a gyakorlatban mindenféle akadályok, gátló körülmények lépnek föl…

Szekszárd főtere az utóbbi évtizedben mélyreható változáson ment keresztül. Díszburkolatot kapott, középületei megújultak, a gépjárműforgalom csillapodott. A házak, épületegyüttesek építészettörténeti panteonként mutatják az elmúlt évszázadokat.

Amikor Győr jelenlegi polgármestere megválasztása után bejelentette, elbontatná a Nemzeti Színház „ormótlan épületét”, amely négy évtizede „zavarta” a győrieket, s nem akarja, hogy még fél évszázadig „rontsa a városképet”, elszabadultak az indulatok.

Szlovákia és Magyarország javuló viszonya reményt ad a két ország kapcsolatát régóta terhelő ellentétek feloldására. Ezek közül talán a legsúlyosabb a dunai vízierőmű működtetésével kapcsolatos vízmegosztási vita. A magyar fél újabb kísérletet tenne a megegyezésre.

Szabolcsban a Holt-Tiszánál, a folyó hajdani árterén, ahogy a helyiek emlegetik, a korábbi ólaskertekben talált rá Andrássy Gyula gróf uradalmának arra a magaslati területére, amelyet érdemesnek s a világ zajától elég távolinak vélt álomkastélya fölépítésére.

Szegény falusi embereknek adott meleget, olyanoknak, akik a hatvanas években a falu határsávban, a vasfüggöny mellett lévő erdeitől elzárva tűzrevaló fához nemigen jutottak, megfelelő mennyiségű fűrészporhoz ellenben hozzá tudtak férni.

A Civitas Fortissima tér irányából nézve a szélesen elnyúló egykori Vármegyeháza jótékonyan eltakarja a mögötte épült börtönt, ám a város északi oldaláról, az Ipoly felől tekintve éppen a fegyház tömbje magasodik ki balassagyarmati környezetéből.

Hagyjuk most a hallgatag halakat, hiszen ott vannak nekünk a Rába melletti erdők, mezők vadjai is. Ahol pedig vadak élnek, ott mindig akad vadász, no meg rabsic is. A rabsickodásnak felénk százados hagyománya van, vagy inkább csak volt.

A budai Várkert Bazár Gloriettjéhez vezető rámpán nyílt meg az Ybl Miklós tervezte neoreneszánsz épületegyüttes históriáját bemutató, Mesterektől élményekig – A Várkert Bazár történetei című szabadtéri kiállítás, amely június elejéig látható.

Tizenegy éve a Műemlékvédelem folyóirat különszámot szentelt Entz Géza születésének centenáriumára. Mondanivalóm most is igaz. Entz hiánya a műemlékvédelem másfél százados intézményének megszüntetésével egyre jobban érezhető. Jó volna hallani a véleményét!

Életének nyolcvankilencedik évében elhunyt Kévés György Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. A XX. század második felének egyik legfontosabb építőművészére egy, az Országút magazin decemberi számában megjelent korábbi írásunkkal emlékezünk.

A kritikus nyersanyagokhoz való hozzáférés nehézségei és a hulladékok mennyiségének feltartóztathatatlannak tűnő növekedése végre talán cselekvésre készteti az európai döntéshozókat. Brüsszelben a pazarlás megfékezését, az ésszerű takarékosságot ösztönző előírások formálódnak.

Esztergomban a Jókai Mór utca egyemeletes barokk saroképülete helyén hajdan Bottyán János sörfőzdéje állt. A későbbi vályogházat Sándor Menyhért alispán vásárolta meg 1718-ban. A század derekán fia, Sándor Mihály épített a helyén barokk palotát.

Zsámbék neve manapság egyet jelent késő román templomának aszimmetrikus tornyaival, magasba meredő oromfalával sejtelmes sziluettet kirajzoló, szoborszerű romjával. Memento. A hajdani templomé, pusztulásé, az elhagyatottságé, a műemlékvédelemé. Memento. Vajon meddig?

Berlinben a Bebelplatzon a térhez képest kissé ferde tengellyel áll a Szent Hedvig-katedrális. Vajon miért építtetett a katolikus Habsburgokkal örök konfliktusban álló kálvinista II. Frigyes porosz király katolikus templomot, ráadásul a főváros szívében?

A hazai természetvédelem legendás személyiségeinek egyike Szitta Tamás, aki a Bükki Nemzeti Park osztályvezetőjeként közel negyven éven át olyan fajok megmentését irányította, mint a szalakóta, a békászósas, a kék vércse, az uhu, az alpesi gőte vagy az idei év madara, a kerecsensólyom.

A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) gyűjteményeinek és új kiállítóhelyének elhelyezésére, valamint közintézményi funkcióinak ellátására szolgáló épületegyüttes immár a belátható jövőben fölépülhet.