Megelevenedett a vár története a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum munkatársának, Szolnoki Tamás középkorral foglalkozó régésznek a szavai nyomán. Ahogy elbeszéli, Szent István király a XI. században hozta létre a vármegyéket, köztük Nógrádot, melynek névadó központja a mai település területén alakult ki.
Számos oklevél tanúskodik az időszakról, ám a korai vár régészeti nyomát eddig nem sikerült feltárni.
Az bizonyos, hogy a tatárjárást követően a mindenkori váci püspök egyik birtoka volt az erődítmény az oszmán-török hódítás kezdetéig. A XV. században jelentős átépítés folyt Báthori Miklós püspöksége idején, akkor épülhettek ki a palotaépületek, a kút, illetve a belső árok. Messziről könnyen felismerhető az eredetileg téglalap alaprajzú, ablakfülkéket és tüzelőnyílások nyomait viselő lakótorony maradványa, amely mára egyedüliként hirdeti a vár békebeli, nem harcászati szerepét. A régészek ugyanakkor feltételezik, hogy már ebben az időben körítőfal – védelmi céllal körbefutó kőfal – húzódhatott a várhegyen. Nógrádvár a mohácsi csatát követő időszakban elsősorban stratégiai szerepet töltött be.
Milyen bővítésekre, átalakításokra volt szükség a védelmi képesség megerősítéséhez?
Bár hazánkban is ismerték a XVI. században Nyugat- és Közép-Európában már virágzó erődépítészetet, de a gyakorlatban csak nagyon ritkán sikerült igazán korszerű épületeket emelni. Többnyire csak egy-egy bástya, ágyútorony vagy barbakán, azaz kapuerőd épült, melyek önmagukban képtelenek voltak megállítani az oszmán-török hadakat. Így volt ez a vármegye számos vára esetében, így Nógrádon is. A kapuvédmű, a várplatót lezáró kő körítőfal, illetve az északkeleti torony XVI. és a XVII. századi, s a kutatások szerint a XVII. században tovább alakították a kapuvédművet, és megépítették a nyugati oldalon az Új bástyát, délen a Császárné bástyáját.
Fotó: Dornyay Béla Múzeum/Szolnoki Tamás
Meddig tudta a vár megőrizni harcászati szerepét?
A XVII. század végére a vár állapota annyira leromlott, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején már nem volt egyértelmű, hogy újjáépítsék vagy lerombolják a falakat. A császáriak elleni harcokban még élelemiszerraktárként használták, de a szatmári békét követően jelentőségét végleg elveszítette.
A vár pusztulását követően kőbányaként „segítette” a XVIII. században beköltöző új telepeseket, számos, még ma is álló ház falaiban találhatunk a várból származó kőanyagot.
Az elsősorban szlovák nyelvterületről betelepült lakosok a vártól északra fekvő területen építették fel az új falut, nem a – török korban a várral egy védelmi egységet képező – középkori település helyén.
A vár sorsa beteljesedett, de a falak maradványai mentén bejárható fénykorának területe, egy magasabb helyről ráláthatunk az építmények romjaira. Hogyan alakult további élete?
Az okleveles forrásokban mezővárosként említett Nógrád település pontos helye a közelmúltig ismeretlen volt. Bár feljegyzések szólnak bizonytalan korú kőfalakról, kerámia anyagú vízvezetékről, de csak 2022-ben vált világossá, hogy a vártól nyugatra feküdt a település. A salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete együttműködése során készült magnetométeres vizsgálat mutatta ki elsőként, hogy magát a mezővárost kör alakú bástyákkal és körítőfallal védték, külső oldalán vizesárokkal. A geofizikai felmérés még az utcák vonalát, sőt, az épületek helyét is megmutatta.
Az írott adatok alapján a mezőváros területén a XIV. században plébániatemplomnak kellett állnia, a XVI. századi feljegyzések viszont már két mecsetről, egy fürdőről és egy derviskolostorról tanúskodnak.
Tehát a török hódoltság idején jelentős szerepe lehetett a településnek, amely nyilvánvalóan a vár felértékelődésével hozható összefüggésbe. Ha ma megtekintjük a helyszínt, már nem találjuk nyomát a hajdani épületeknek, amelyek régészeti feltárások nyomán ismét a felszínre kerülhetnek. Ahogy idén tavasszal egy mélyszántás olyan maradványokat hozott elő, amelyek szükségessé tették a leletmentő feltárást valószínűsíthetően a hajdani mezőváros középső részén. Leégett agyagtapasztásos épületek omladékaira, valamint egy megközelítőleg nyolcvan centiméter széles és tíz méter hosszú, jó megtartású kőfalra bukkantunk, erről egyelőre nem tudni, milyen épülethez tartozott.
Nyitókép: A nógrádi vár madártávlatból
Fotó: Dornyay Béla Múzeum/Szolnoki Tamás
