Bár a magyarországi sajtóban is időről időre szerepel a híradások között ez a természeti katasztrófa, arra kértem Varga Tibort, foglalja össze a bajok lényegét.

Az ércbánya 2008-ig magántulajdonban volt, ám az üzemeltető cég tönkrement, ezért a szlovákiai jogszabályok szerint az az Állami Ércbányák tulajdonává vált. A termelés leállását követően a folyamatosan ömlő vizet szivattyúzták, ami azért is fontos, mert így a víz nem tudott a kőzetből számottevő mennyiségű ásványi anyagot kioldani.

2012-ben azonban takarékossági okokból kikapcsolták a szivattyút.

A döntéshozók számításai szerint az aknák 2030-2035. előtt úgysem telnek meg, az meg még nagyon messze van…

Ezt azonban alaposan elszámolták…

Nem a számításban volt a hiba, hanem az egyik színt beszakadása miatt változtak meg a körülmények. Még ez sem lett volna baj, ha megépítik a víztisztító berendezést, ám ehelyett 2017-ben egy alagutat fúrtak a bánya kijárata melletti országút alatt, hogy majd ott folyjon el a felesleges víz, ne az utat mossa el. Így aztán a bányában 2022 februárjára mintegy kilencmillió köbméter tisztítatlan víz gyűlt össze, s ezzel megtelt, túlcsordult, s folyik azóta is az élővízbe.

Tisztítatlan víz folyik az élővízbe (a képek Varga Tibor engedélyével, Facebook oldaláról)

 

Már az alagút fúrása is jogszabályellenes volt?

Volt rá engedélye a cégnek, de abban az is benne volt, hogy milyen minőségű víz folyhat a Sajóba. A tisztítóberendezések azonban azóta sem készültek el.

Milyen következményei lettek a szennyezésnek?

A víz a vastól narancssárga színűvé vált, ami nem csoda, hiszen ezerszerese volt a megengedett mértéknek.

Lassanként bevonta az élőlényeket, a halakat, azok kopoltyúját, ez pedig az állatok pusztulásához vezetett. Két hónap alatt a Sajó húsz kilométeres szakasza holt vízzé vált. A hivatalos szervek azonban tagadták, hogy bármiféle probléma lenne. Sokáig persze nem lehetett eltusolni, ezért négy hónap múltán felmérték a szennyezés szintjét, majd különböző eljárásokkal nyolcvan százalékkal csökkentették a szennyezés mértéket.

Így a határérték túllépése már „csak” kétszázszoros volt.

Pontosan. 2023. csapadékosabb év volt, így a szennyezés hígult. Ezzel azonban a folyóba még nem tért vissza az élet. Mivel a tisztítás továbbra sincs megoldva, napi hat kilónyi arzén folyik a Sajóba, amely hatvanezer ember, vagyis az rozsnyói járás valamennyi lakójának halálát okozhatná.

Mindez milyen messze a Magyarországtól?

Hatvan-hetven kilométerre.

A Sajó felső szakasza, a vastól elszíneződve

 

Figyelmeztették a horgászokat a veszélyre?

Igen. Kiadták a rendelkezést, hogy a Sajó mérgezéstől érintett szakaszán kifogott halat nem szabad hazavinni, megenni. Magyarországon tudomásom szerint a NÉBIH nem tiltja, „csupán” nem javasolja a Sajóban kifogott halak elfogyasztását. Az Észak-Magyarországi Horgászszövetség viszont egyelőre nem telepít halat a Sajóba.

Hírek jelentek meg arról, hogy Önt és néhány társát pénzbüntetésre ítélték egy akciójuk miatt.

Mivel nem érzékeltünk kellő intézkedést, ezért 2022. május végén homokzsákokkal torlaszoltuk el a Sajóba ömlő víz útját.

Jelképes akciónkkal szerettük volna felhívni a figyelmet a tarthatatlan helyzetre. Hárman vettünk benne részt, egyenként 100 euróra büntettek bennünket.

Befizették a büntetést?

A két társam tudomásom szerint igen, én viszont nem. Amint a bánya megfizeti az általa okozott kárt, én is azonnal megteszem.

Keresztes László Lóránddal (balra), a magyar Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnökével

 

Mekkora a kár?

357 millió euró. Ez részben a védett természeti értékekben okozott eszmei kárból áll, részben pedig a halak nagyon is kézzelfogható értéke: horgászszövetségünk a természeti katasztrófa előtt például 666 ezer euró értékben telepített halat a folyóba.

Mi lenne a megoldás a mostani helyzetre?

Egyértelműen a víztisztító rendszer, s ebben egyetértés is van a felek között, csak éppen pénz nincs rá,

ezért nem tudjuk, hogy hol és mikor valósul meg.

A Sajóba kerülő arzént és vasat, ami a tisztító berendezés felfogna, nem lehetne értékesíteni?

Dehogynem. Egy egyszeri nagy beruházásra lenne szükség, utána a számítások szerint már eltartaná magát a rendszer. Csak hát erre az egyszeri nagy beruházásra nincs pénz.

Mikor horgászott utoljára a Sajóban?

2023 augusztusában, persze a felső, a szennyezett víz beömlése fölötti szakaszon.

S bízik benne, hogy egyszer még az alsóban is fog?

Igen, bízom benne, hogy még megélem.