Milyen út vezet az örömíjászathoz? Hunyi Tamás és felesége, Hunyiné dr. Domokos Emőke esetében például az, hogy merték felrúgni megszokott életüket. Budapesten albérletben laktak és reggeltől estig dolgoztak. A fogorvos feleségnek és a fogtechnikus férjnek rengeteg munkája volt. Így juthatott el a hírük a kunszentmiklósi szakrendelő vezetőjéhez is, aki egy szép napon felhívta őket telefonon, és a városba csábítva mindkettőjüknek állást kínált. Korábban még a település közelében sem jártak, a térképen kellett megnézniük, merre is induljanak el. Azután belevágtak.
– Hallottunk róla, hogy a közelben, Bösztörpusztán szokták megrendezni a Magyarok Országos Gyűlését. Felkeltette az érdeklődésünket a rendezvény, így elmentünk megnézni – meséli Hunyi Tamás. – Fantasztikus világ tárult elénk! Engem azonnal beszippantott. A vásárban
megtetszett egy gyönyörűen kivitelezett íj, amelyet egyszerűen nem tudtam otthagyni.
Tudtam persze, ilyesmire luxus lenne költeni, így feláldoztam a zsebpénzemet és abból vettem meg. Pesten találtam egy íjászklubot, ahol elsajátíthattam a történelmi íjászat minden csínját-bínját. Pár hónap múlva elhívtam a feleségemet, hogy próbálja ki ő is. Annyira belelkesedett, hogy innen már nem volt visszaút. Gondoskodtunk a szükséges felszerelésekről, és hamarosan elkezdtünk versenyekre járni.
Közben ingáztak Budapest és Kunszentmiklós között, amit egyre nehezebben viseltek. Amikor pedig kiderült, hogy Emőke gyermeket vár, végleg feladták fővárosi karrierjüket. Azóta sokkal nyugodtabban és kényelmesebben élnek, pedig ugyanazt csinálják, amit annak előtte. S a város is befogadta őket. Nem hagyott alább az íjászat iránti elkötelezettségük sem, bérbe vették a település szélén lévő, használaton kívüli vásárteret, ahol íjász lőteret és pályát alakítottak ki. A Nyílegyenes Íjász Klub tizenkét éve alatt a kezdeti háromfős létszám mára nyolcvanhatra duzzadt.
Országosan mintegy ötvenezren űzik ezt a sportágat, a legkisebb falvak többségében is található öt-tíz történelmi íjász. Régebben évente három-négy versenyt rendeztek számukra, ma pedig nemigen van olyan hétvége, mikor egy-egy nagyváros vonzáskörzetében ne lenne hat-hét helységben rangadó.
Hunyiné dr. Domokos Emőke: sokat jelent a biztatás (képek a Hunyi-család archívumából)
– Amikor a férjemet elkísértem az íjászklubba, rögtön mély vízbe dobtak – emlékezik vissza első élményeire
Domokos Emőke. – Soha nem gondoltam, hogy valaha is íjat fogok a kezembe. Azt hittem, majd kinevetnek a többiek, de épp az ellenkezője történt, mindenki dicsért, milyen ügyes vagyok. Ma már tudom, hogy sokat jelent a biztatás, mi is ezt tesszük kezdő társainkkal. Minden tét nélkül kezdtem el járni a versenyekre. Noha a férjem, a fiam és én is
komoly eredményeket értünk el a történelmi íjászatban, még most is szabadidősportként tekintünk rá, igazi örömíjászatként.
Hozzáteszem: a olimpiai bizottság által kiállított versenyengedélyhez kötött történelmi íjászat a Magyar Íjász Szövetség egyik szakága, amelyen belül örömíjászversenyeket is szoktak rendezni, ez viszont nem jár különösebb kötelezettséggel.
Mesteríjász család – mindenhová együtt mennek, sőt szinte születése óta viszik magukkal a fiukat
Nem könnyű tetten érni, hogy a Hunyi házaspár mikor vált végérvényesen a sportág elkötelezettjévé. Tamás szerint 2015-ben, amikor feleségével részt vettek a dél-koreai versenyen, ahol
mindketten egyéni világbajnokok lettek, sőt a négyfős magyar csapattal is elnyerték a világbajnoki címet,
illetve Emőke az egyik kiegészítő számban indulva ugyancsak az élen végzett. Azóta nem engedik el egymás kezét, mindenhová együtt mennek, sőt szinte születése óta viszik magukkal a fiukat, Magort is, aki
tizenkét esztendős korára világbajnoki ezüstérmes és Európa-bajnok,
szülei szerint már magasabb szintre jutott, mint ahol ők tartanak. Ahol versenyeznek, onnan szinte biztosan nem térnek haza üres kézzel. Mivel az erőpróbák legtöbbször hétvégén vannak, a nagyobb családi összejöveteleket is ezekhez igazítják. Mindazonáltal külföldre is eljutottak már, többek között jártak Dél-Koreában, Bhutánban, Törökországban, Lengyelországban és Kazahsztánban is.
A Hunyi házaspár Kazahsztánban
Nézzük a házaspár eredményeit: Emőke kilencszeres, Tamás háromszoros világbajnok… és itt elakadunk, mert az európai arany-, ezüst-, bronzérmek, az országos bajnoki címek számát egy idő után már nem számolták. Amúgy sem jellemző rájuk az önmenedzselés, nem szaladnak a sajtóhoz, ha a világ másik végén ők lesznek a legjobbak.
A helyiek néha a fogorvosi székben ülve jönnek rá, hogy épp az íjászatban jeleskedő doktornő kezeli őket.
Tamás nem tud kibújni sportoktatói mivoltából, nemcsak a feleségét és a fiát látja el tanácsokkal, állítja össze nekik az versenyszámokhoz szükséges sporteszközöket, tartja bennük a lelket, hanem egész csapatára ugyanígy figyel.
A családfő titkon megsúgja: a nők olykor ügyesebbek és sikeresebbek, mint a férfiak. Erre legjobb példa a felesége, aki a törökországi nemzetközi íjászverseny női tradicionális íj kategóriájában elhozta az első helyezettnek járó díjat. Majd győzedelmeskedett a Hódítók Kupáján is, ami a törökök kiváltsága szokott lenni, a televízió is közvetíti, tavaly ősszel pedig a Kazahsztánban megrendezett nomád olimpiáról ezüstéremmel tért haza.
Emőke négyszeres mesteríjász, ami hazánkban egyedülálló teljesítmény,
különböző történelmi íjász országos bajnokságokon elért teljesítmény alapján ítéli oda a szövetség. Mondhatni, kedvenc sportágukban mindent elértek, amit célul tűztek ki maguknak, mindazonáltal bőven vannak még terveik és álmaik. Például az, hogy a fiuk majd felnőttkorában is szép eredményeket érjen el.
Minden szabad percében edz – Hunyi Tamás a gyulafehérvári EB-n
– Sokat kell gyakorolni, hogy jó kondícióban legyünk – árulja el Hunyi Tamás. – Amikor csak tehetjük, lövünk. A feleségem főzés közben is képes kiszaladni a pályára, de én is minden szabad percemben edzek. Különböző távolságokat lehet elérni, számunkra a célok eltalálása a kihívás, legyenek akár öt vagy kétszázötven méterre. Ám a rendszeres íjászkodás kellemetlenséget is tud okozni. Nézze csak meg az ujjbegyeimet, a sok feszítéstől úgy lekopott róla a mintázat, hogy tőlem nem tudnának ujjlenyomatot venni.
Jó beszélgetni az örömíjász házaspárral. Nyugodtak és boldogok. Hasonló mentalitású emberekkel találkoztak
Bhutánban, ahol Tamás megrendezhette saját találmányú versenyét a bhutáni király előtt.
Nagy hagyománya van ott az íjászatnak, hétvégén a falvak egymással tusakodnak, ahol minden lövést megtapsolnak. Emőkéék szeretnének még egyszer eljutni az egzotikus országba, amint a világ más tájaira is. Előbb azonban május végén Törökország következik, újból a Hódítók Kupáján szerepelnek. Kunszentmiklóson pedig készülnek egy Guinness-rekordra, amikor a város híres szülöttje, Virágh Gedeon 48-as honvéd főhadnagy születésének kétszázadik évfordulója, illetve az általa Csehországból visszavezetett kétszázhárom huszár tiszteletére negyven íjász tizenkét óra alatt minden katonáért kétszáz lövést ad le. Amíg vannak ilyen nemes kezdeményezések, bizton állíthatjuk: nemcsak a bhutániak, hanem az örömíjászok is boldogok.
Sikeres volt a Nyílegyenes Íjász Club csoportos történelmi íjász világrekord-kísérlete. A Kunszentmiklóson a város támogatásával megrendezett esemény célja a következő volt: száztíz gyalogos íjász által történelmi íjjal és nyílvesszővel 18,48 méter távolságról, tizenkét óra alatt tíz-tizenöt lőállásban együttesen leadott negyvenezer-nyolcszáz lövés a Magyar Tarsoly célképre. A kísérletet Virágh Gedeon főhadnagy, az 1848–1849-es szabadságharc kiemelkedő huszártisztje és az általa vezetett kétszázhárom huszár emlékére kívánták végrehajtani. A kétszáz éve Kunszentmiklóson született Virágh Gedeon huszárjaival 1848. október 21-én szökött meg Lucka városából, hogy csatlakozzon a szabadságharchoz. A lövésszámot minden egyes huszár emlékére és a magyar történelem dicső múltjára utalva tűzték ki célul.
Kunszentmiklós a 2025. évet Virágh Gedeon-emlékévvé nyilvánította, az íjászok rekordkísérletünkkel ennek rendezvénysorozatához csatlakoztak. A 18,48 méteren elhelyezett Magyar Tarsoly-célok szimbolikus kapcsolatot kívánnak teremteni Virágh Gedeon történelmi jelentősége, a szabadságharc hősei és a mai közösség ereje között. A rekordkísérletet a tervezett tizenkét óra helyett öt és fél óra alatt sikerült megvalósítani, ami másodpercenként két lövést jelent. Ezzel a hivatalosan hitelesített rekord mellett sikerült felállítani a percenként leadott legtöbb nyíllövés rekordját is. Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről, Angliából és Skóciából is érkeztek résztvevők, akik közül a legidősebb hetvennégy, a legfiatalabb nyolcéves volt.
Nyitókép: Anya és fia egy hajdúnánási versenyen
