Párizs északi elővárosa, Saint-Denis nemcsak a francia királyok temetkezési helyéül szolgáló kora gótikus székesegyházáról nevezetes, hanem hírhedten rossz közbiztonságáról is. Hatalmas panelházaktól övezett, állandó csetepatéktól hangos utcák egyik eldugott szegletében él közel harminc éve egy művész: István Pető.

A bécsi ALBERTINA Múzeum idén két helyszínen és három tárlaton mutatja be a grafika történetét a késő középkortól a kortárs nyomatokig. Hatszáz évet ölel át ez a nagyszabású vállalás, amelynek első kiállítása Dürer. Munch. Miró. A grafika nagy mesterei címmel nyílt meg január legvégén.

Allegóriák gyakran bukkannak fel a képzőművészetben, ám valódi költői hasonlattal viszonylag ritkán találkozunk. Alábbi cikkemben top 5 tökélyre fejlesztett művészi metaforát szeretnék bemutatni. Némelyik mosolyra fakaszt, ám akadnak köztük mélyen elgondolkodtató darabok is.

Mindmáig rejtély, hogy Perei Zoltán grafikus különös, karakterében és kontúrjaiban kemény, a földszagú realitást valaminő sosemvolt szépségeszménnyel ötvöző világa miért nem ragadta meg több szakmai ítészt. Mert akiket igen, csaknem ódákat zengenek róla.

A művészettörténet évszázadaira visszapillantva elmondható, hogy vannak – a művészlét eredendően különös volta ellenére – szabályosnak ítélhető művészpályák, de vannak rendhagyó sorsok és utak is: fiatalon kihunyt üstökösök és későn, hosszú rejtőzködés után, váratlanul felragyogó csillagok.

Az 1987-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett Somos Gyula 1990 óta az amszterdami Ruudt Wackers Művészeti Akadémia tanára. 1998-ban hazaköltözött, azonban amszterdami akadémiai állását megtartotta, így továbbra is részese marad a hollandiai művészeti életnek. A Ceglédi Galériában látható retrospektív kiállítása az életmű Hollandiában készült jelentősebb darabjait mutatja be.

Száz éve született Bozsó János kecskeméti festőművész, akinek életművéből a neki szentelt emlékévben három kiállítást is rendeznek. A barokk Klapka-házban kapott helyet európai viszonylatban sem lebecsülendő néprajzi és iparművészeti gyűjteménye is, ami azonnal elvarázsolja a látogatót.

Bencs Dániel Meow Meow kiállításának főszereplője egy konkrét macska, amelyet az alkotó több képen átívelő ismétlésével ornamenssé lényegít át. Jelentésvesztés történik, azonban a kompozíciók ezáltal tudják hipnotizálni a nézőjüket.

Egy bőripari szövetkezet hulladékanyagát vásároltam meg, amely abban az időben a líbiai hadsereg részére készített sivatagi katonai ruházatot… A bőrhulladék zsákokban várta az idő múlását 1989-ig, amikor egy inspirációs pillanatban megjelent előttem az első bőr falikárpit munkám terve.

Kossuth-díjjal jutalmazták a kortárs magyar képzőművészet külföldön is elismert mesterét, Bukta Imrét. Nagyszabású tárlatát Műveljük kertjeinket! címmel rendezték meg az alkotó hetvenedik születésnapja alkalmából.

Nagy Angéla lelkes amatőr Ady-kutató minden évben megemlékezik a költő születéséről és haláláról. Ezúttal a költő utolsó napjait zenei betétekkel kísért versek idézték fel. Ady életnagyságú fényképe vesébe látó, mégis szerető tekintetével bámulta közönségét. És volt ott még valami: két eredeti Czigány Dezső-portré – nyomasztó, sötét képek –, amelyek a költő idős szüleit ábrázolják.

Fajgerné Dudás Andrea provokatív festőművész, performer, Horváth Lóczi Judit absztrakt geometrikus stílusban alkotó képzőművész – két sikeres, ismert kortárs nőművész, akik mindketten édesanyák.

A szentendrei MűvészetMalomból a Virág Judit Galériába költöztek Deim Pál alkotásai. A Ferenczy Múzeumi Centrum alá tartozó MűvészetMalom a megnövekedett kiadások miatt a téli hónapokra bezárta kapuit, az életmű-kiállításnak új színtérre volt szüksége.

Nem mindennapi élmény, hogy a még mindig kevéssé ismert Seres László különböző festészeti időszakaiban készült műveivel egyszerre, egy térben találkozhatunk a Falk Miksa utcai MissionArt Galériában a Korai és újabb művek tárlatán.

Ilsa, a Gulág Tigrise – Hommage című kiállításával emlékezik Konkoly Gyula a franciaországi évei alatt festett, időközben megsemmisült képére a Faur Zsófia Galériában rendezett önálló tárlatán, mely a hetvenes évek és a mostani korszellem paradox analógiájának megválaszolásaira tesz kísérletet.

Az Új távlatok című időszaki kiállításon a Magyar Grafikusművészek Szövetségének 38 új tagja mutatkozik be. A tárlaton nemcsak hagyományos értelemben vett, tradicionális eljárásokkal készített grafikákat láthatunk, hanem olyan installatív, konceptuális elgondolásokat vagy grafikai jellegű alkotásokat is, melyek a műfaj új, kortárs tendenciáit képviselik.

Lovas Ilona (1946–2021) textilművészre emlékezik a Műcsarnok Stációk című kiállítása, felidézve a különös anyagokkal dolgozó, a teremtett világban saját helyét kereső alkotó életművét.

A Milánóban élő, performatív polaroid munkákat alkotó Kacziba Andi az áprilisi MIART-on mutatja be legújabb performanszát, amellyel lezárja a női lét életszakaszaival, a nők életfeladataival foglalkozó sorozatát. Budapesten a TOBE Galéria februári Fckn Love című nemzetközi kortárs művészeti és fényképészeti csoportos kiállításán láthattunk tőle három munkát.

A majd hétszáz éves múltra visszatekintő őrségi fazekasság legjelesebb képviselői hozták el alkotásaikat a Vigadóba a Tiszta forrásból – Az őrségi fazekasság múltja, jelene és jövője című kiállításra. Funkcionalitás, használhatóság, egyszerűség és szépség jellemzi e kerámiákat.

A magyar képzőművészet kiemelkedő és meghatározó korszaka a XX. század eleji impulzusokkal teli időszak, amikor számos tehetséges magyar művész kényszerült külföldön tapasztalatot szerezni, vagy menedéket találni, hogy érvényesülhessen.

A T-Art Alapítványt Tenk László festőművész és felesége, Tenk Zsóka gobelinszövő hozta létre 1990-ben, azzal a céllal, hogy segítse a mai magyar képzőművészet hazai és külföldi megismertetését, a különböző művészeti ágak, az alkotók és a művészettörténészek közötti kapcsolat elmélyítését, s a közönség ízlésformálására irányuló kezdeményezéseket.

Március közepéig tart nyitva a Szépművészeti Múzeum Hantai Simon századik születésnapját ünneplő tárlata, amely a festő eddig ismeretlen arcát és korszakokon átívelő művészi párbeszédeket mutat be.

Hiány és telítettség, a felszín és a mélység sajátos értelmezése jelenik meg Németh Dávid és Gwizdala Dáriusz alkotásain. A megfejthetőség hiánya, s a képeken szereplő dolgok kimeríthetetlen pluralizmusa az a két sajátosság, amelyeken keresztül közelíthetjük meg a két fiatal alkotó művészetét.