Idén ősszel a tavalyi, a 68. Őszi Tárlat Tornyai-plakettes alkotója, Király Gábor, a Rudnay-ösztöndíjat elnyert Vető Orsolya Lia és a Fiatal Festők Nívódíjában részesült Kósa Gergely egyéni kiállítása tekinthető meg a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban.
A stilárisan és kifejezésmódjukban is egymástól markánsan eltérő három művész mégis számos közös jegyet mutat fel korunkhoz és az emberhez való viszonyulásukban, s bizonyos létjelenségekről és tendenciákról alkotott nézeteik is több ponton rokoníthatók.
Vető Orsolya Liát a vásárhelyi tárlatok látogatói majd tíz éve virág- és gyümölcscsendéletei révén ismerték meg, melyek bár valós beállítás alapján készültek, mégsem a külső, sokkal inkább a belső valóságot tükrözve mutatták meg a nagy formák és az erőteljes színek játékát. Ezek a – már akkor is absztraháló – csendéletek fokozatosan távolodtak el a látványtól az új sorozatok révén, de szervesen kapcsolódnak az élő, lüktető formákhoz, legyenek azok fosszíliákra, mikroorganizmusokra vagy izgő-mozgó puhatestűekre emlékeztető képződmények. Az Áramlás alakzatai című kiállítás az utóbbi két évben készült, a Biophilia és a Folyékony időszeletek című sorozatokból válogat a folytonosságot és a koherenciát hangsúlyozva, hiszen a két széria – ahogy a kiállítás címe is utal rá – szervesen összekapcsolódik, számos hasonlóság és azonosság figyelhető meg a képelemekben.
Az áramló alakzatok jellemzően lefelé tartanak, szinte csorognak ki a képmezőkből, melyek soha nem statikus, lezárt kompozíciók. Ezt a hatást leginkább olyan keskeny képformátumú alkotásokon érzékelteti az alkotó, mint a kiállítás legutolsó termében látható installáció. A négy és fél méter hosszú, feszítetlen vászon rúdra installálva már az anyag puhaságát, esését és esendőségét is hangsúlyozva fokozza a motívumok mozgásának, csorgásának észlelését, miközben befogadása olyan vizuális élményt ad a látogatónak, mint egy valamennyi nézetében izgalmas részleteket rejtő körplasztika.
A zuhanás fontos kulcsszó Kósa Gergely művészetének értelmezéséhez. Nemcsak aktuális sorozatának elemeiből mutat be bővebb válogatást a kiállítás, hanem megismerkedhetünk az alkotó első művészeti projektjével, a budapesti Bulcsú utcai bérház gangjának túlhangsúlyozottan perspektivikus, felülnézeti ábrázolásaival. A ház az alkotónak és közeli felmenőinek lakhelye csillagos házként élte túl a XX. század történetének legtragikusabb éveit, s egykor Kassák Lajos életének színtere is volt. A hely szelleme, az egyéni és kollektív múlt lenyomata egy-egy finom, sejtelmes rétegként jelenik meg a képmezőkön, amelyek a bérház belső terét és a lakóit csak látszólag ábrázolják dokumentarista módon. Kósa ugyanis szabadon hagy el elemeket, vagy a maga belső valóságát építi bele a látványba.
Ezáltal válnak a Bulcsú utcai házat ábrázoló sorozat elemei időtlenné és meditatív hangulatúvá, s ez a hatás a legújabb sorozat elemeinél még inkább relevánssá válik. Az állandó motívumok: a melankolikus figura és a korlát hátterében látható misztikus belső tájak egy-egy részletében elrejtőzve visszaköszönnek a Bulcsú utcai sorozat elemei is, de ezeket a képeket már oldottabb festőiség, telítettebb színhasználat és ösztönösség jellemzi. A korlát metaforikus elemként az otthon (a biztonság) és a külvilág (a veszélyforrás) kettősségére és határvonalaira utalva az elszigetelődés és a szorongás kifejezője is, a zuhanás pedig már nemcsak térélményként, hanem a bizonytalanság, a talajvesztettség érzeteként is hat, még akkor is, ha az alkotó nem aktualizál, hanem a pszichologizáló jelenségeket egyfajta időtlen burokba ágyazva tárja a néző szeme elé.
Van valami időtlenség, ám egyszerre, szinte paradox módon a régit és a modernt megidéző is Király Gábor alkotásaiban. A szél elmondja című kiállítás a pályakezdő évektől napjainkig terjedő időszakban keletkezett festményekből válogat, illetve egy plasztika is helyet kap a kiállításban. Az alkotások fizikai és szellemi fókusza az élőlény, legyen az az esendő ember vagy állat, vagy ezek együttes megjelenítése. Az az alak, amely sajátos módon még reális is, hiszen a maga torzságában olyan belső valóságot közvetít, mely méltán nevezhető az alkotó leghitelesebb, matériában, formákban és színekben manifesztálódó vizuális üzenetének.
Nincs benne semmi szándékoltan moralizáló vagy közlendő, csupán az anyaggal és a folyamattal eggyé válva hagyja, hogy a kép megcsinálja magát, majd a néző szeme elé tárulva kiáltsa ki magából a szabad asszociáció lehetőségét. Ezek az elementáris mélységek mindannyiunk számára mást közvetítenek, de ha a befogadói csatlakozásokkal megkíséreljük kitapintani a „vélhető ugyanazt”, akkor kijelenthető, hogy Király szuggesztív alkotásai saját belső tükre elé állítják a külvilágban zajló zord és abszurd jelenségeket, melyekben a magunk tapasztalati hálóin felkapcsolódva egyszerre láthatjuk a kegyetlent, a taszítót, a bizarrt, az ősit és a naivat, az együttérzést és a derűt is. Valamit a saját viszonyulásunkból olyan megszólító erejű művek közepette élünk meg, melyek olykor színkontrasztos harsányságukban, máskor monokróm csendjükben lüktetnek a kiállítótérben.
A három kiállító egymástól eltérő, mégis a nagy gondolati egységek jegyében rokon vonásokat mutató attitűdje is erősíti a három tárlat indirekt, laza egymáshoz tartozását. A művek sugárzó erejüknél fogva bent tartanak, akarva-akaratlanul is korunk létjelenségeiből merítve, a művészet asztalára emelve hol elgondolkodásra és cselekedetekre késztethetnek, hol a matéria játékosságánál fogva energetizálnak, de mindenképpen hatnak. És talán nem is kell mást tennünk a művek társaságában, mint magunkat átadva a vizuális élvezeteknek, hagyni a hatás érvényesülését.
A 68. Vásárhelyi Őszi Tárlat kiemelt díjazottjainak kiállításai – Király Gábor: A szél elmondja | Vető Orsolya Lia: Az áramlás alakzatai | Kósa Gergely: Kvártéj – 2023. október 8. – december 3. között tekinthetők meg a Tornyai János Múzeumban (6800 Hódmezővásárhely, Dr. Rapcsák András út 16.).
