Üvegtextiljei a The Design Book: New Designs For The Home and Where to Find Them (2013) nemzetközi válogatásában is szerepelnek, most pedig hazai kiállításra készül.
Fotó: Bujnovszky Tamás
 

Kevés olyan városrész van Budapesten, ahol együtt él különféle történeti korok épített öröksége – a Flórián tér és környéke ilyen ritka látványosságok egyike. A Római Birodalom aquincumi katonai táborának és polgári városának kövei, útjainak nyoma, barokk kori és XIX. századi lakóépületek, továbbá az 1970–1980-as években épült panelházas lakótelepek tömbjei alkotnak itt különös-izgalmas városi szövedéket. Évezredek, évszázadok, gondolatok, ízlések rétegei. Szövedék, rétegek…

Fotó: Bujnovszky Tamás

 

Meg is van a nyelvi, táji-téri kapcsolat, mivel a Flórián tér közelében található Hegedűs Andrea textiltervező művész stúdiója. Kicsiny, személyes tárgyakkal, alapanyagokkal, rajzokkal, mintatervekkel, könyvekkel gazdag műhelyben dolgozik, újabb réteg, újabb történeti, társadalmi szövedék alkotóeleme ez a hely: a XX. század elején épült, függőfolyosós bérház udvarára néző egykori házmesterlakás. Apró tároló, mosdó, konyha, egyetlen szoba, utóbbiban folyik az előkészítő munka.

Fotó: Bujnovszky Tamás
 
 

A falakon fényképek, képkivágatok, hangulatfotók és tárgyak a Távol-Keletről (szenvedélye a Kelet tárgyi és mozgáskultúrája), portréfotók szülőkről, akik sikeres textil- és kötöttárucéget vittek (de a művész felmenői között további alkotó embereket is találunk). Kép nővéréről, aki Herenden volt porcelánfestő, tőle egy apró herendi váza is helyet kapott a stúdióban. Ő volt „A Festő”, a tehetséges alkotó – meséli Andrea –, én meg az örökmozgó: nyolcéves koromtól táncoltam, sokáig eszembe sem jutott, hogy ceruzához, ecsethez nyúljak, a kötöttáru pedig egyáltalán nem vonzott. Tizenkét év a tánc világában, szólótáncosi nívódíj, mígnem eljött az érettségi, s ezzel a pályaválasztás, a hogyan tovább pillanata.

Fotó: Hernád Géza 

 

Szerepe volt a fordulatban egy születésnapra kapott festőkészletnek, majd pedig Kopek Rita festőművész, képzőművészeti oktatónak, aki Andrea pályaválasztása idején, a kilencvenes évek elején indította első egyetemi előkészítő kurzusait. Nála, a 91. Stúdióban sajátította el Andrea a színtan, a formázás, a rajzolás, a festés alapjait. Felvételt nyert a Magyar Iparművészeti Egyetem textil szakára, hol 1992–1997 között nyomott- és szövöttanyag szakirányra egyaránt szakosodott. Hiába minden, a családi minták gyakran jóval erősebbek nálunk… Egyetemi kutatásaihoz, kísérleteihez az ikat ősi, erős hagyományokkal rendelkező, ám mindig újabb alkotói kihívásokkal kecsegtető technikáját választotta, amely mindkét irány – nyomott- és kötöttanyag − fundamentumaira erős hatással van.

Fotó: Hernád Géza 

 

Az ikat- és számos más szövési technikát Szittner Andreától és Penkala Évától tanultam meg, őket tartom mestereimnek az egyetemről – tudjuk meg Andreától, miközben korábbi munkáit vesszük kézbe a stúdióban. Az ikattechnika alapja a szövetet alkotó, függőlegesen kifeszített láncfonalak és az ezeket keresztező vetülékfonalak kötözött festése (batikolása). Az ezzel a technikával létrehozott textilek oldott, lágy kontúrú, gazdag színátmenetekkel rendelkező, festői mintákat eredményeznek, vagyis a szövés, a rajz, a festés (mintakészítés) együttes hatása érvényesül benne, ekként bizonyos tekintetben az ikat az alkotói határok kutatását, a határok kiterjesztését is jelenti. A mából visszatekintve Andrea egyetemi, majd friss diplomás éveire, elmondható, hogy mindaz, ami tervezőművészként karakterizálja, már akkor a sajátja volt: a különféle műfajok bátor házasítása, bravúros komponálás színekkel és mintákkal, folyton azt kutatni, fürkészni, ami a kereteken túl van.

Fotó: Hernád Géza 

 

Emberileg, művészileg is új fejezetet jelentett Andrea számára az 1997-es év: diplomaév, valamint féléves gyakornoki állás a nemzetközi textilipar tekintélyes vállalatánál, az 1886-ban alapított Création Baumann Szövő- és Nyomottanyag-gyárban. A svájci Langenthalban működő cég minden évben közzéteszi gyakornoki felhívását, ám mindössze két pályázó nyerhet bebocsátást a gyár színfalai mögé. 1997-ben a két ifjú tehetség közül az egyik szerencsés éppen Hegedűs Andrea lett: ikatkollekciójával jelentkezett a nemzetközi pályázatra. Egészen más világba csöppentem bele – meséli Andrea –, Svájcban, friss diplomásként abszolút egyenrangú voltam az idősebb, tapasztaltabb munkatársakkal. Bármilyen anyagot kértem, azonnal megkaptam; nagyon nagy bizalommal fordultak felém.

Fotó: Hernád Géza 
 
 

A langenthali tervezői félév egybeesett a Création Baumann készülődésével a Heimtextilre, így Andrea a gyakorlatban sajátíthatta el, mit jelent kollekciót építeni olyan nagy formátumú, rangos vásárra, mint amilyen a frankfurti. Az előkészületek, majd a frankfurti kiállítás megtekintése, a kiállítói szisztéma megismerése óriási lendületet adott számára: 1998-ban hazajőve Andrea Hegedűs Design néven saját céget, saját márkát alapított, 1999-től pedig nyolc éven át önálló tervezői standdal, egyedi, raportált mintatervekkel volt jelen az évenkénti Heimtextilen.

Fotó: Hernád Géza 

 

Léptékben, látványban az öltözéknél és a kiegészítőknél mindig több lehetőséget, szabadságot nyújtott számára a lakástextília. A külföldi vásárokon, csoportos kiállításokon való megjelenés, az alkotói ösztöndíjak (Kozma Lajos iparművészeti alkotói ösztöndíj, 1998–2001; FISE alkotói ösztöndíj, 2000; Mahlia Kent kutatóösztöndíj, Párizs, 2002; MMA Művészeti Ösztöndíj, 2018–2021) keretében létrehozott projekteken kívül saját stúdiójában egyedi és kisszériás lakástextíliák tervezését és kivitelezését kezdte el a 2000-es évek elején. Kész anyagokkal és elsősorban hímzéssel, kéziszitázott és applikált technikákkal dolgozott. Egységes, ensemble jellegű textilvilágot teremtett a legkülönfélébb rendeltetésű enteriőrökben – magán és közületi megrendelők számára egyaránt. A függönyökön, díszpárnákon, ágytakarókon, terítőkön, drapériákon, falitextileken és kárpitanyagokon kívül egyedi tervezésű és kivitelezésű kézi tűzött gyapjúszőnyegek (például Story Dotti, 150 × 200 centiméter) is tervezőművészi tevékenységének darabjai.

Fotó: Hernád Géza 

 

Legyen szó nehéz szövetekről vagy könnyed anyagokról, letisztult, alapvetően geometrikus, tárgy nélküli mintavilág, érzékeny színharmónia jellemzi majd minden munkáját − kivételek természetesen voltak (és bizonyára lesznek is), ezek között találjuk a Mayabee babaszoba textilkollekciót. A hímzések, különféle applikációk gazdagon modulált textilműveket eredményeztek. A munkák további jellegzetessége, hogy a rétegzés miatt a színes anyagok párosításakor sajátos színkeverék jött létre az alapszöveten. Andrea azonban dolgozott kizárólag fehér színű, de eltérő összetételű, szálsűrűségű és szövésmintájú anyagok komponálásával, amelyből ragyogóan strukturált kollekció született.

Fotó: Hernád Géza 

 

Egyedi megrendelései gyakran építészektől, belsőépítészektől érkeztek, egyik ilyen találkozás ösztönözte arra, hogy saját, már megszokott szakmai világából, egyúttal hivatása kereteiből kilépjen. 2008-ban, a valamikori Goldberger-gyár épületében kialakított loft iroda tervező építésze kereste meg azzal, hogy az iroda recepciós pultja mögötti hátfalra tervezzen olyasvalamit, ami erős vizuális fókuszt ad a térnek, de a fali burkolatrendszerhez is kapcsolódik. Andreának a textileket olyan anyaggal kellett kombinálnia, amely sík felületet eredményez: ez vezette a síküveg és a textil párosításához. Eltérő anyagokkal történő kísérletezés, ötletelés, kreatív munka vette kezdetét, melynek eredményeképpen létrejött a hagyományos műfajokon belül nehezen definiálható üvegtextil. 2011-ben Londonban, a 100% Design kiállításon ismerhette meg a világ ennek az eljárásnak a mintaterveit.

Fotó: Hernád Géza 

 

Hegedűs Andrea neve mára összeforrt az üvegtextillel. Az üveglapok közé zárt textilművek elkészítéséhez a tervezőművész laminált, edzett síküveget használ. Üveglapok és laminálófóliák, közöttük a rétegzett, egymásra lapolt, hajtogatott textilelemek és/vagy a felületet át-átszövő szalagok alkotnak a megrendelésnek megfelelő üvegtextilpaneleket. A befoglaló síküveglappár lehet átlátszó vagy egyik tagja festett, attól függően, hol helyezik el a kész üvegtextilpaneleket: hátfali elhelyezéskor vagy olyan esetben, amikor betekintésgátlót igényel a megrendelő, az egyik üveglap gyakran festett. Az üvegtextilpanelek változatos funkciókat vehetnek fel: lehetnek nagyméretű üvegfalak, burkolatok, térelválasztók, tolóajtók, ajtóbetétek, lépcsők, korlátok, pultok, világítótestek és így tovább. A panelméretnek mindig az éppen elérhető technológiai lehetőségek (az üvegedző-kemence, s a laminálókemence) szabnak határt, Andrea legkorábbi üvegtextilmunkáinál 500 × 280 centiméter lehetett a maximum panelméret.

Fotó: Hernád Géza 

 

Első megközelítésben azt mondhatjuk, hogy az üvegtextilt megelőző, tisztán a textilművekre jellemző eljárásmódok (rétegzés, applikációk, hajtogatás) jelennek meg az üvegtextilben, egy új anyag, az üveg bekapcsolásával. Ugyanakkor éppen ez az új anyag követeli meg a társművészetben alkalmazott módszerek átvételét, így a poézis (az idea, a gondolat, a terv) és a techné (a poézis igényelte technikai kivitelezés) viszonyrendszere is változik. A textilművekhez gyakran társítható taktilis érzetek, tömegképzés − redőzés, hullámzás, gyűrődések – keltette plasztikai hatások, vagyis a szobrászat felőli megközelítés az üvegtextil esetében eltűnik. Itt erőteljesebb az egymásra helyezett, átlapolt, applikált textilelemek színkeveredése, amit egyrészt a természetes vagy a mesterséges fény is befolyásol, másrészt az egymás előtt-mögött eltolható üvegtextilpanelek (például tolóajtók) színei, mintái is modulálják a kompozíciót. Ezzel már sokkal közelebb kerülünk a festészethez. További sajátossága az üvegtextilpaneleknek, hogy mivel erősen kötődnek az épített környezethez, az előkészítő munkafázisok – így a vázlatrajzok és beépítési rajzok– az építészeti, belsőépítészeti előkészítés módszereit (tervrajzok, méretrajzok) igénylik (ahogyan a varrógép helyét a kemencék váltották fel).

Fotó: Hernád Géza 

 

Ebben a síkba rendezett, üvegcsapdába zárt szituációban erőteljesebbé válnak a színek és felértékelődnek a szövött, hurkolt, csomózott, mintázott részletek. Hatásához hozzájárul a környezet is, ez különösen az M4-es metró állomásain figyelhető meg: a látszóbetonnal elbeszélt újbrutalista építészetben minden szín, filigrán elem magához vonzza a tekintetet. De hozhatjuk példának a Thália Télikert világító üvegtextil falát vagy a Maternity Szülészeti és Nőgyógyászat Magánklinika üvegtextil pultelemét, térelválasztó panelét, minden esetben a tömör, egynemű építészeti felületek megtörése, ellenpontozása valósul meg általuk. A textil alkotóelemek színeinek kiválasztása komoly megfontolást igényel, hiszen a textilüvegpanelek voltaképp fix elemek, így hosszú ideig meghatározzák a helyszínül szolgáló enteriőr karakterét.

Fotó: Bujnovszky Tamás

 

A szín kiválasztásában szerepet játszanak személyes színpreferenciák (például magánlakásokban ez alapvető), cégek esetében brandszínek, de befolyással van környezet is. A Kálvin tér aluljáró-kijáratainak áttört, hálós szerkezete (a köznyelvben „páncélos hátú rovarok”), az M4 metrófolyosóit és a mozgólépcsőket határoló falak üvegpaneljeinek sárga árnyalatai megjelennek a metrószinten elhelyezett ülőbútorok üvegtextilpaneljeinek kompozíciójában. Említhetjük még a II. János Pál pápa téri M4 metróállomás Keleti pályaudvar felőli részén látható Jovánovics György-térplasztikát, melynek hatását tükrözi a perontéri ülőbútor üvegtextilje.

Fotó: Bujnovszky Tamás

 

A színek elmélyülnek, a textilelemek szövedéke, hurkok, csomók, szövött minták élesen rajzolódnak ki az üveglapok között, mert a laminálófólia a hő hatására elolvad és a folyékony anyag beivódik az elemi szálakba. Az összhatás más lesz, mint amit a kézbe fogott anyagok mutatnak, ezért Andrea minden megrendeléskor nemcsak mintarajzot készít, hanem A4-es méretben, a kiválasztott színekkel, mintákkal és formai kompozícióval (az igénytől, helytől függően festett vagy víztiszta üvegek közé laminálva) elkészíti az üvegtextilpanelt. A Flórián téri stúdió számos ilyen A4-es üvegtextilpanelt rejt, ezek a megbízásoknál döntést segítő mintadarabok, előtanulmányok, ugyanakkor − és itt visszakanyarodunk az üvegtextilpanelek képzőművészeti kapcsolódásaihoz – autonóm, absztrakt alkotások, folyamatosan bővülő, az alkotó szemléletmódjának, az üvegtextilben rejlő lehetőségeknek változását is bemutató sorozat részei.

 

Hegedűs Andrea textilművész Kivonat című kiállítása október 24-én nyílik és november 28-ig látogatható az Országút Galériában (1033 Budapest, Miklós tér 1.).