Kevés olyan városrész van Budapesten, ahol együtt él különféle történeti korok épített öröksége – a Flórián tér és környéke ilyen ritka látványosságok egyike. A Római Birodalom aquincumi katonai táborának és polgári városának kövei, útjainak nyoma, barokk kori és XIX. századi lakóépületek, továbbá az 1970–1980-as években épült panelházas lakótelepek tömbjei alkotnak itt különös-izgalmas városi szövedéket. Évezredek, évszázadok, gondolatok, ízlések rétegei. Szövedék, rétegek…
Meg is van a nyelvi, táji-téri kapcsolat, mivel a Flórián tér közelében található Hegedűs Andrea textiltervező művész stúdiója. Kicsiny, személyes tárgyakkal, alapanyagokkal, rajzokkal, mintatervekkel, könyvekkel gazdag műhelyben dolgozik, újabb réteg, újabb történeti, társadalmi szövedék alkotóeleme ez a hely: a XX. század elején épült, függőfolyosós bérház udvarára néző egykori házmesterlakás. Apró tároló, mosdó, konyha, egyetlen szoba, utóbbiban folyik az előkészítő munka.
A falakon fényképek, képkivágatok, hangulatfotók és tárgyak a Távol-Keletről (szenvedélye a Kelet tárgyi és mozgáskultúrája), portréfotók szülőkről, akik sikeres textil- és kötöttárucéget vittek (de a művész felmenői között további alkotó embereket is találunk). Kép nővéréről, aki Herenden volt porcelánfestő, tőle egy apró herendi váza is helyet kapott a stúdióban. Ő volt „A Festő”, a tehetséges alkotó – meséli Andrea –, én meg az örökmozgó: nyolcéves koromtól táncoltam, sokáig eszembe sem jutott, hogy ceruzához, ecsethez nyúljak, a kötöttáru pedig egyáltalán nem vonzott. Tizenkét év a tánc világában, szólótáncosi nívódíj, mígnem eljött az érettségi, s ezzel a pályaválasztás, a hogyan tovább pillanata.
Szerepe volt a fordulatban egy születésnapra kapott festőkészletnek, majd pedig Kopek Rita festőművész, képzőművészeti oktatónak, aki Andrea pályaválasztása idején, a kilencvenes évek elején indította első egyetemi előkészítő kurzusait. Nála, a 91. Stúdióban sajátította el Andrea a színtan, a formázás, a rajzolás, a festés alapjait. Felvételt nyert a Magyar Iparművészeti Egyetem textil szakára, hol 1992–1997 között nyomott- és szövöttanyag szakirányra egyaránt szakosodott. Hiába minden, a családi minták gyakran jóval erősebbek nálunk… Egyetemi kutatásaihoz, kísérleteihez az ikat ősi, erős hagyományokkal rendelkező, ám mindig újabb alkotói kihívásokkal kecsegtető technikáját választotta, amely mindkét irány – nyomott- és kötöttanyag − fundamentumaira erős hatással van.
Az ikat- és számos más szövési technikát Szittner Andreától és Penkala Évától tanultam meg, őket tartom mestereimnek az egyetemről – tudjuk meg Andreától, miközben korábbi munkáit vesszük kézbe a stúdióban. Az ikattechnika alapja a szövetet alkotó, függőlegesen kifeszített láncfonalak és az ezeket keresztező vetülékfonalak kötözött festése (batikolása). Az ezzel a technikával létrehozott textilek oldott, lágy kontúrú, gazdag színátmenetekkel rendelkező, festői mintákat eredményeznek, vagyis a szövés, a rajz, a festés (mintakészítés) együttes hatása érvényesül benne, ekként bizonyos tekintetben az ikat az alkotói határok kutatását, a határok kiterjesztését is jelenti. A mából visszatekintve Andrea egyetemi, majd friss diplomás éveire, elmondható, hogy mindaz, ami tervezőművészként karakterizálja, már akkor a sajátja volt: a különféle műfajok bátor házasítása, bravúros komponálás színekkel és mintákkal, folyton azt kutatni, fürkészni, ami a kereteken túl van.
Emberileg, művészileg is új fejezetet jelentett Andrea számára az 1997-es év: diplomaév, valamint féléves gyakornoki állás a nemzetközi textilipar tekintélyes vállalatánál, az 1886-ban alapított Création Baumann Szövő- és Nyomottanyag-gyárban. A svájci Langenthalban működő cég minden évben közzéteszi gyakornoki felhívását, ám mindössze két pályázó nyerhet bebocsátást a gyár színfalai mögé. 1997-ben a két ifjú tehetség közül az egyik szerencsés éppen Hegedűs Andrea lett: ikatkollekciójával jelentkezett a nemzetközi pályázatra. Egészen más világba csöppentem bele – meséli Andrea –, Svájcban, friss diplomásként abszolút egyenrangú voltam az idősebb, tapasztaltabb munkatársakkal. Bármilyen anyagot kértem, azonnal megkaptam; nagyon nagy bizalommal fordultak felém.
A langenthali tervezői félév egybeesett a Création Baumann készülődésével a Heimtextilre, így Andrea a gyakorlatban sajátíthatta el, mit jelent kollekciót építeni olyan nagy formátumú, rangos vásárra, mint amilyen a frankfurti. Az előkészületek, majd a frankfurti kiállítás megtekintése, a kiállítói szisztéma megismerése óriási lendületet adott számára: 1998-ban hazajőve Andrea Hegedűs Design néven saját céget, saját márkát alapított, 1999-től pedig nyolc éven át önálló tervezői standdal, egyedi, raportált mintatervekkel volt jelen az évenkénti Heimtextilen.
Léptékben, látványban az öltözéknél és a kiegészítőknél mindig több lehetőséget, szabadságot nyújtott számára a lakástextília. A külföldi vásárokon, csoportos kiállításokon való megjelenés, az alkotói ösztöndíjak (Kozma Lajos iparművészeti alkotói ösztöndíj, 1998–2001; FISE alkotói ösztöndíj, 2000; Mahlia Kent kutatóösztöndíj, Párizs, 2002; MMA Művészeti Ösztöndíj, 2018–2021) keretében létrehozott projekteken kívül saját stúdiójában egyedi és kisszériás lakástextíliák tervezését és kivitelezését kezdte el a 2000-es évek elején. Kész anyagokkal és elsősorban hímzéssel, kéziszitázott és applikált technikákkal dolgozott. Egységes, ensemble jellegű textilvilágot teremtett a legkülönfélébb rendeltetésű enteriőrökben – magán és közületi megrendelők számára egyaránt. A függönyökön, díszpárnákon, ágytakarókon, terítőkön, drapériákon, falitextileken és kárpitanyagokon kívül egyedi tervezésű és kivitelezésű kézi tűzött gyapjúszőnyegek (például Story Dotti, 150 × 200 centiméter) is tervezőművészi tevékenységének darabjai.
Legyen szó nehéz szövetekről vagy könnyed anyagokról, letisztult, alapvetően geometrikus, tárgy nélküli mintavilág, érzékeny színharmónia jellemzi majd minden munkáját − kivételek természetesen voltak (és bizonyára lesznek is), ezek között találjuk a Mayabee babaszoba textilkollekciót. A hímzések, különféle applikációk gazdagon modulált textilműveket eredményeztek. A munkák további jellegzetessége, hogy a rétegzés miatt a színes anyagok párosításakor sajátos színkeverék jött létre az alapszöveten. Andrea azonban dolgozott kizárólag fehér színű, de eltérő összetételű, szálsűrűségű és szövésmintájú anyagok komponálásával, amelyből ragyogóan strukturált kollekció született.
Egyedi megrendelései gyakran építészektől, belsőépítészektől érkeztek, egyik ilyen találkozás ösztönözte arra, hogy saját, már megszokott szakmai világából, egyúttal hivatása kereteiből kilépjen. 2008-ban, a valamikori Goldberger-gyár épületében kialakított loft iroda tervező építésze kereste meg azzal, hogy az iroda recepciós pultja mögötti hátfalra tervezzen olyasvalamit, ami erős vizuális fókuszt ad a térnek, de a fali burkolatrendszerhez is kapcsolódik. Andreának a textileket olyan anyaggal kellett kombinálnia, amely sík felületet eredményez: ez vezette a síküveg és a textil párosításához. Eltérő anyagokkal történő kísérletezés, ötletelés, kreatív munka vette kezdetét, melynek eredményeképpen létrejött a hagyományos műfajokon belül nehezen definiálható üvegtextil. 2011-ben Londonban, a 100% Design kiállításon ismerhette meg a világ ennek az eljárásnak a mintaterveit.
Hegedűs Andrea neve mára összeforrt az üvegtextillel. Az üveglapok közé zárt textilművek elkészítéséhez a tervezőművész laminált, edzett síküveget használ. Üveglapok és laminálófóliák, közöttük a rétegzett, egymásra lapolt, hajtogatott textilelemek és/vagy a felületet át-átszövő szalagok alkotnak a megrendelésnek megfelelő üvegtextilpaneleket. A befoglaló síküveglappár lehet átlátszó vagy egyik tagja festett, attól függően, hol helyezik el a kész üvegtextilpaneleket: hátfali elhelyezéskor vagy olyan esetben, amikor betekintésgátlót igényel a megrendelő, az egyik üveglap gyakran festett. Az üvegtextilpanelek változatos funkciókat vehetnek fel: lehetnek nagyméretű üvegfalak, burkolatok, térelválasztók, tolóajtók, ajtóbetétek, lépcsők, korlátok, pultok, világítótestek és így tovább. A panelméretnek mindig az éppen elérhető technológiai lehetőségek (az üvegedző-kemence, s a laminálókemence) szabnak határt, Andrea legkorábbi üvegtextilmunkáinál 500 × 280 centiméter lehetett a maximum panelméret.
Első megközelítésben azt mondhatjuk, hogy az üvegtextilt megelőző, tisztán a textilművekre jellemző eljárásmódok (rétegzés, applikációk, hajtogatás) jelennek meg az üvegtextilben, egy új anyag, az üveg bekapcsolásával. Ugyanakkor éppen ez az új anyag követeli meg a társművészetben alkalmazott módszerek átvételét, így a poézis (az idea, a gondolat, a terv) és a techné (a poézis igényelte technikai kivitelezés) viszonyrendszere is változik. A textilművekhez gyakran társítható taktilis érzetek, tömegképzés − redőzés, hullámzás, gyűrődések – keltette plasztikai hatások, vagyis a szobrászat felőli megközelítés az üvegtextil esetében eltűnik. Itt erőteljesebb az egymásra helyezett, átlapolt, applikált textilelemek színkeveredése, amit egyrészt a természetes vagy a mesterséges fény is befolyásol, másrészt az egymás előtt-mögött eltolható üvegtextilpanelek (például tolóajtók) színei, mintái is modulálják a kompozíciót. Ezzel már sokkal közelebb kerülünk a festészethez. További sajátossága az üvegtextilpaneleknek, hogy mivel erősen kötődnek az épített környezethez, az előkészítő munkafázisok – így a vázlatrajzok és beépítési rajzok– az építészeti, belsőépítészeti előkészítés módszereit (tervrajzok, méretrajzok) igénylik (ahogyan a varrógép helyét a kemencék váltották fel).
Ebben a síkba rendezett, üvegcsapdába zárt szituációban erőteljesebbé válnak a színek és felértékelődnek a szövött, hurkolt, csomózott, mintázott részletek. Hatásához hozzájárul a környezet is, ez különösen az M4-es metró állomásain figyelhető meg: a látszóbetonnal elbeszélt újbrutalista építészetben minden szín, filigrán elem magához vonzza a tekintetet. De hozhatjuk példának a Thália Télikert világító üvegtextil falát vagy a Maternity Szülészeti és Nőgyógyászat Magánklinika üvegtextil pultelemét, térelválasztó panelét, minden esetben a tömör, egynemű építészeti felületek megtörése, ellenpontozása valósul meg általuk. A textil alkotóelemek színeinek kiválasztása komoly megfontolást igényel, hiszen a textilüvegpanelek voltaképp fix elemek, így hosszú ideig meghatározzák a helyszínül szolgáló enteriőr karakterét.
A szín kiválasztásában szerepet játszanak személyes színpreferenciák (például magánlakásokban ez alapvető), cégek esetében brandszínek, de befolyással van környezet is. A Kálvin tér aluljáró-kijáratainak áttört, hálós szerkezete (a köznyelvben „páncélos hátú rovarok”), az M4 metrófolyosóit és a mozgólépcsőket határoló falak üvegpaneljeinek sárga árnyalatai megjelennek a metrószinten elhelyezett ülőbútorok üvegtextilpaneljeinek kompozíciójában. Említhetjük még a II. János Pál pápa téri M4 metróállomás Keleti pályaudvar felőli részén látható Jovánovics György-térplasztikát, melynek hatását tükrözi a perontéri ülőbútor üvegtextilje.
A színek elmélyülnek, a textilelemek szövedéke, hurkok, csomók, szövött minták élesen rajzolódnak ki az üveglapok között, mert a laminálófólia a hő hatására elolvad és a folyékony anyag beivódik az elemi szálakba. Az összhatás más lesz, mint amit a kézbe fogott anyagok mutatnak, ezért Andrea minden megrendeléskor nemcsak mintarajzot készít, hanem A4-es méretben, a kiválasztott színekkel, mintákkal és formai kompozícióval (az igénytől, helytől függően festett vagy víztiszta üvegek közé laminálva) elkészíti az üvegtextilpanelt. A Flórián téri stúdió számos ilyen A4-es üvegtextilpanelt rejt, ezek a megbízásoknál döntést segítő mintadarabok, előtanulmányok, ugyanakkor − és itt visszakanyarodunk az üvegtextilpanelek képzőművészeti kapcsolódásaihoz – autonóm, absztrakt alkotások, folyamatosan bővülő, az alkotó szemléletmódjának, az üvegtextilben rejlő lehetőségeknek változását is bemutató sorozat részei.
Hegedűs Andrea textilművész Kivonat című kiállítása október 24-én nyílik és november 28-ig látogatható az Országút Galériában (1033 Budapest, Miklós tér 1.).
