Sem a kerület, sem a galéria nem ismeretlen terep Barabás Márton számára. Mikor Birkás Ákos festőművész, volt osztályfőnőke 1973–1974 táján megkérte: vegye át tőle a csepeli Rideg Sándor Művelődési Házban évek óta működő rajzszakkör irányítását, boldogan vállalta – olvashatjuk a Weiss Manfréd Technikum, Szakképző Iskola, és Kollégium honlapján. Barabás három évig hetente kétszer járt ki Csepelre, hogy diákjait rajzra, mintázásra, művészetre tanítsa. Oktatói tevékenysége igen eredményes volt. Az idejárt kisképzősök hírét vitték, hogy „van itt egy fiatal, még lelkes tanár, akitől talán lehet tanulni, aki felkészítheti őket a művészeti főiskolák valamelyikére”. Barabás Márton első egyéni tárlatát a művelődési házban rendezhette. 1978-ban a Csepel Galériában is kiállított.
Egykori főiskolai mestereinek: Kádár Györgynek, Veres Sándor Lászlónak munkáit tekinthette meg a galériában, s Orosz István 2022-es plakátkiállításán is volt szerencséje itt részt venni. Ezúttal „ő az úr a háznál”, az ő alkotásait akasztották ki a galéria kiállítóterében. A Mansfeld Péter Galéria ötletgazdája, alapítója Keppel Gyula középiskolai magyartanár. Egy személyben művészeti vezetője, szervezője és lebonyolítója a tárlatoknak. 2008-as megalakulás óta olyan jól ismert művészeknek adott teret, mint Gyémánt László, Kádár György, Melocco Miklós vagy Olescher Tamás. Barabás Mártonnal sem fogott mellé, sőt.
A XX. század harmadik harmadának neoavantgárd áramlatához illeszkedő pályán végigzongorázva láthatjuk korai, tradicionális munkáit (Antónia portréja 1972, Cselló 1973). Abból az időszakból származnak, amikor Barabás még nem mozdult el a térszervező kompozíciók felé. A hagyományokhoz hűen örökített meg embereket vagy egy csellót, kiváló rajzkészséggel, amit talán felmenőitől: Barabás Miklóstól és nagyapjától, Barabás Mártontól örökölt. Majd láthatjuk későbbi, konstruktív szürrealista festményeit és talált tárgyakból épített képeit.
Nem véletlen a zongora említése. Barabás Márton munkáinak alapanyagát gyakran zongoraalkatrészek (billentyűzetek, fedelek, kalapácsrendszerek) adják. A klasszikus hangszer billentyűi geometrikusan absztrakt kompozícióin is megtalálhatók. Más motívumok is fontos szerepet töltenek be művészetében. Közülük is figyelmet érdemel a csigavonal, a spirál, a karika és a körcikkelyek – mint kompozícióinak fő elemei. A Mansfeld galériabéli terem méretei – bár a helyiség a művelődési házak tipikus közegét idézi – kellő rálátást biztosítanak Barabás Márton nagyméretű műveinek.
Képzelet és valóság keveredik festményein, amelyeken a síkidomok (négyzetek, háromszögek, rombuszok, spirálok) egymással könnyed táncot lejtenek (A reggel fénye fakuló mélykék, Kék spirál op. 847, Zsiráflépcső billentyűívvel). Bontott, sokszor szilánkosra tört testek egészen apró elemei ide-oda lebegnek az élénk, dekoratív színekkel festett hátterek előtt. Nincs mibe kapaszkodniuk, repülnek, kavarognak, ez adja Barabás képeinek dinamikáját. Persze nem véletlenszerű a helyük, hanem nagyon is kiszámított, harmonikus kompozíciót alkotnak.
Hajszálvékony, ám erős zsinórokon lógó zongorafedeleken is hasonló történések mennek végbe. A rájuk „pingált” formák mellett, imitt-amott bonyolultabb szerkezetű testek is megjelennek (Kontrasztok [variáció] op 1233). Kivételes a Nadrágba bújt felhő (változat G. Gézának op. 23) című mű, ahol a fekete zongorafedél hasadékán át fénylő felhők bújnak elő különös térélményt nyújtva. A felhők alatti farmernadrág egyedi humorral ruházza fel a képet.
A nyolcvanas évektől a geometrikus absztrakció irányába fordult Barabás a teret, a sík és tér problematikáját, az elmozdítás lehetőségét kutatta. Erről vallanak a Mansfeld Galériában megtekinthető térbeli művek is, a spirálisan rendezett kalapácsokból, drótokból „épített” síkplasztikák.
Barabás Márton tárlata november 17-ig tekinthető meg a Mansfeld Péter Galériában (1211 Budapest, Tanműhely köz 7.).
A fotók szerzője: Keppel Ákos
