Hogy miről is szól ez a csoportos tárlat, arra Mucsi Emese kurátori szövege ad választ: az alkotók munkáikkal olyan általános kérdéseket érintenek, amelyek valamilyen formában mindenki fejében megfordulnak. A kiállítóterekben bemutatott projektek – a személyes történetektől a dokumentum- és szociofotókon át a narráció új formáit kereső médiumkísérletekig – a sokrétű kérdéskör egy-egy gondolatébresztő esettanulmányaként funkcionálnak. Kiváló alkalmat ad a tárlat arra, hogy felnyissa az emberek szemét. Az energia ugyan nem vész el, csak átalakul, ám a gond az, hogy előbb-utóbb nem lesz. Minduntalan többet szeretnénk felhasználni belőle, holott jó, ha tudjuk: erőteljes ökológiai jelenlétünk, az energiával való bánásmódunk szeretett bolygónk energiaforrásának végső kiapadásához vezethet.
A változást kétségtelenül a XX. század hozta el. Felfedeztük a fosszilis energiahordozókat: a szenet, a kőolajat, a földgázt, a század második felétől az atomenergiát. A fosszilis, avagy nem megújuló energiahordozók vezettek a későbbiekben felismert problémákhoz: például az üvegházhatáshoz, a lég- és vízszennyezettséghez. Napjaikban energiaválság sújtja a Földet. Be kell látnunk, így nem mehet tovább. Hogy ki fog megoldást találni a problémákra? Csakis mi magunk. De amíg nem tartunk mértéket, nem dolgozzuk ki a mentőmegoldásokat, addig minden marad a régiben. Az ENERGIA: újraelosztás és mértéktartás nyolc kiállítója sem feltétlenül fog végső megoldást találni. De legalább felvázolnak javaslatokat a maguk művészi nyelvén. Képekkel, amelyek a legközvetlenebb módon tárják szemünk elé az amúgy igen komplex problémakört.
A fotográfusként alkotó Biró Dávid a napenergiában látja a jövőt. Érdeklődése alapvetően arra a technológiai környezetre irányul, amely a társadalomra jelentős hatást gyakorol. Plant (2019) című installációjának egyik vezérelve, hogy a napelemek ugyanolyan fényérzékeny felületek, mint a fotoszenzitív nyersanyagok, így alkalmasak fényképek készítésére. Hogy igazáról bebizonyosodjon, kísérleteket végzett hazánk legnagyobb kapacitású erőművében Pécsett. Az ott végzett mérési adatokon alapul a több lapból álló Plant, amely a természetes és a mesterséges fény összefüggéseinek megértésében is segíti a látogatót.
A Torino és Madrid között élő olasz fotográfus, Umberto Diecivione az egyenlítői éghajlaton élő, gyorsan fejlődő fekete katonalégy tenyésztésének a lehetőségeire világít rá. Ez a rovar környezetünk védelmében fontos szerepet játszhat. A R O V R X (2022) elnevezésű projekt célja azoknak a lehetséges megoldásoknak a rögzítése, amelyeket a rovargazdálkodás adhat a mezőgazdasághoz, az állattenyésztéshez, a kisállattartáshoz, a hulladékkezeléshez és az étkezéshez kötődő kihívásokra.
De van, aki nem megoldásokon töpreng. Tanja Engelberts fotográfus a tengeri kőolaj- és földgázkitermelés eszközeit és folyamatát mutatja be. Az Elfeledett tengerek (2023) kiadványa saját archívumának képeiből és hatévnyi lázas kutatómunkából állt össze. Időt és pénzt nem sajnálva hajózta be az Északi-tengert, hogy dokumentarista hűséggel rögzíthessen fúrótornyokat. Az általa felkeresett grandiózus méretű építmények arról a technológiai forradalomról vallanak, amellyel még a mélység is leküzdhető.
Hien Hoang az orientális, keleti parfümök közkedvelt alapanyagául szolgáló agárfát mutatja be. A mennyek illata: egy megkínzott mítoszon (2022) a haszonszerzés céljából megsebzett törzset látjuk. Így tör ugyanis a felszínre a fa „aranyat érő” gyantája. Majd az installáció másik részeként egy VR-szemüvegen át láthatjuk a fa sebeit. Hoang a haszonszerzésnek ezt a kíméletlen formáját és a természet pusztító következményeit teszi alkotói kritika tárgyává.
Nyolc alkotó gondolatait ismerhetjük meg az ugyancsak informatív tárlaton. Nemcsak alkotásaikon keresztül, hanem a velük készült interjúk alapján szerkesztett műleírásokból is.
Az ENERGIA: újraelosztás és mértéktartás című csoportos kiállítás 2023. november 26-ig a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban (1065 Budapest, Nagymező utca 8.) tekinthető meg.
