Tömörített viszonylatokat, a jelenségek mögötti törvényszerűségeket foglalja esszenciába. Egész életművét áthatja, hogy érti és érzi az ellentétek, a kontrapunktok jelentőségét. Azt vallja, a képi megjelenítésnek mindenkor és minden négyzetcentiméteren az elvont gondolat, a természeti jelenség vagy egy tárgy legjellemzőbb jegyeit kell megragadnia. A művészek előtt az a feladat áll, hogy olyan műveket alkossanak, amelyek az adott kor atmoszféráját tükrözik vissza. Eközben a többi emberhez és nyilvánvalóan önmagához is el kell jutnia, mert ez utóbbi esetben lehetünk csak őszinték világfelfogásunkban. Heidegger azt mondja: „Gyűjtjük a lelki élményeket, és így leszünk személyiségek. A szellem birodalmába a beleérzéssel lehet eljutni!”
A modern képzőművészet sajátossága, hogy sokszor a látható dolgokon túl nem akar utalni semmi másra. Pállay József munkái nem ebben a szellemben születnek. Egyszerre tömöríti és teríti szét a művészi üzenetet. Ilyenkor felismerjünk a római pápát, Liszt Ferenc sziluettjét (Négykezes) vagy önarcképét láthatjuk negatívba fogalmazva. Frekvenciák című sorozata tartalmilag távolról emlékeztet a kiinduló történésre, a rezgésre, de továbblép, tovább alakítja a képet, hogy könnyedebb legyen, ám megmaradjon a dinamizmusa. Legyen hatásában szűkszavú, semhogy fölösleges részletekkel vonja el a figyelmet a művészi gondolatról. Hasonlatos ez a műegyüttes Ravel Boléro című zeneművéhez, amelyben mindig ugyanazt a dallamot halljuk, de mindig másként. Így van ez Pállay József sorozatánál is. Ezzel a felfogással éri el, hogy frekvenciáról szóló munkái a maguk látszólagos valóságában izgalmasak, kisméretűek, mégis monumentálissá válnak. Ebben a szellemben fogant a Burjánzás, a Foszlás, az Izzás, illetve a Barokk dinamika című alkotások. A többi kompozícióiban is mindig a lényegre koncentrál, mindig ügyel arra, hogy mondanivalója átlátható, tiszta, egyértelmű legyen, de hagy a befogadónak is értelmezési lehetőséget.
Amikor fest, aláveti magát a valóságról benne kialakult látomásnak. A valóság meghatározása nyilvánvalóan nem csupán elvont filozófiai, hanem minden esetben tartalmi kérdés is. Nem realistán, hanem igaz módon akar alkotni. Látvány és tartalom teljességét adják vissza képei. Az összbenyomásra fókuszál, miközben már analizálta a részleteket. Arra törekszik műveivel, hogy a művész kezétől a befogadó szeméig tartó folyamatban láthatóvá váljék a földi valóság és a láthatatlan is. A művei olyan benyomást keltenek, mintha az alkotói spontaneitás szülte volna őket, pedig sokszorosan átgondolt, megkomponált munka eredménye minden Pállay-munka. Ez az oka annak, hogy a befejezettség érzetét hordozzák az egyes opuszok.
A létező és a látott között van az alkotó szerepe, jelentések sűrítése, az ismert szimbólumok világának modern átírása figyelhető meg. Legyen szó spirituális motívumokról vagy a természet és ember viszonyáról. Szintetizálja a körülöttünk lévő világot a szín, a vonal, a forma elemeinek összhangzatba rendezésével. A témák hierarchiája kevésbé döntő, mert a látványnak ad erőteljesebb lehetőséget, de nem közömbös a mondandó szellemi töltete sem. Mindig a kép egészében gondolkodik, de nem a gesztusok, a mozdulat jelenik meg szemünk előtt, hanem a kiérlelt műalkotás, az összbenyomás közvetítése. Kristálytiszta logikával komponálja meg műveit. Képein mindig felfedezhetünk beszédes szimbólumokat. Vitathatatlanul sokrétű és sokszínű életművének vezérmotívuma a lelkiségben, a szakralitásban való gondolkodás, sokakkal ellentétben mindig kitartott eredeti értékei mellett, és nem cserélte volna le azokat talmi hírnévre.
Legfontosabb számára a művészi szabadság, ami nem megy konfliktusok nélkül, de rendíthetetlenül kitartott elvei mellett. Több mint félszáz egyéni és kollektív tárlaton láthatták műveit itthon és a határon túl. Tanulmányúton járt a fontosabb európai országokban. Tagja a Magyar Alkotóművészek Egyesületének. Ilyen gazdag életutat ösztöndíjak, szakmai elismerések és kitüntetések kísérnek. Majd öt évtizedes művészetpedagógiai tevékenysége a tanítványok minőségi megmutatkozásában él tovább. Arra tanította diákjait, amit mesterétől –Fischer Ernőtől tanult –, hogy a káoszból csináljanak rendet. Vizsgálják meg: mi tartozik össze, és mi nem.
Analizálják, milyen formák, színek, funkciók és tartalmak illenek vagy nem illenek össze, és milyen újabb vizuális tételekké csoportosíthatók. Higgyék el, hogy a világ fraktálrendszere működik: tehát a legkisebb egységben ugyanúgy megtalálható a rend, mint a nagy egészben. Katalógusok, rangos országos folyóiratok, heti- és napilapok taglalták kiállításait, munkásságát. Aki ismeri, tudja, hogy reneszánsz alkatú személyiség, amelyből már egyre kevesebb van. Szakmai felvértezettség, tehetség, sokszínűség, játékosság, kísérletező kedv, művészi alázat mind-mind Pállay József sajátja.
Pállay József festőművész Frekvenciák című kiállítása december 2-ig tekinthető meg a Magdolna Udvarban (1221 Budapest, Kossuth Lajos utca 24.).
Pállay József művésztanárként 1988-tól tanított vizuális kultúrát a Budai Nagy Antal Gimnáziumban. A XXII. kerület önkormányzata Az év pedagógusa kitüntetéssel ismerte el 1993-ban. A nyolcvanas években elsősorban absztrakt képeket festett, de már sok éve különféle formai és technikai megoldásokat alkalmaz, hol alaposan, minden részletet kidolgozva, naturálisan fest, hol elnagyoltan, vázlatosan rakja fel a színeket a vászonra, és ábrázolása jelzésértékű, szimbolikus. Idén június 4-én nyugdíjba vonult, így minden idejét a festészetnek szenteli. A kiállítást dr. Cs. Tóth János művészeti író nyitotta meg.
Szerző: Cs. Tóth János
