Első benyomásra megnyugtató harmóniát és rendezettséget tükröznek a színhatások, mégis belső kérdéseket, nyughatatlanságot és kétségeket sejtet a cián vörös intenzív jelenléte. Ahogy Mészöly Miklós Párbeszédkísérlet című könyvéből is többször idéz Könyv Kata az írásaiban: „A dolgok és a jelenségek, miközben azonosak mással, jelen vannak önmagukban is. Mi más lenne ez, ha nem a létezés többszólamúságának és kétértelműségének bizonyítéka?”
Könyv Katát 2003 óta ismerem, több mint húsz éve tartó őszinte barátságunk a Magyar Képzőművészeti Egyetemen kezdődött. Mindig is csodálattal figyeltem erőteljes elhivatottságát, megszállottságát a festészet és általában a művészetek iránt. Már korábbi munkáinál is fellelhető a sajátos „Könyv Katás” humor és irónia, amikor egyfajta drámaian groteszk szimbolizmust egyesít az expresszivitás és az általa sajátosan megfogalmazott szürrealizmus párosításával. Néhány évvel ezelőtt alkotásait a hagyományos festészeti technikákon kívül a festészeti installációk, festményobjektek műfajában bővítette, teljesítette ki, újszerű művészeti kutatásait a jelenlegi tárlat is szemlélteti.
A kiállításon látható munkáinak közös nevezője az én-keresés kérdésköre is lehet, a belső személyes utak megtalálása, elfogadása a személyiségfejlődés egyes szakaszaival és szuggesztív megéléseivel. Éppen ezért önarcképei és testfragmentumai a képtestekkel együtt változatos formában feszegetik az önazonosság határait, a „ki vagyok én, és hol a helyem a világban vagy a családban” kérdéskörét. Hol játékosan pózol szomorú szemekkel egy kanál mögül (After Crying 2019), hol mártírszerű alakot ölt rejtőzködve a külvilág zajától (Anyajegyek emlékbe 2016). Hol puha testrészleteket – összekulcsolt, zárt ujjakat, szájba harapó fogakat, behunyt szemet – tár fel egészen közeli nézőpontból a ráfókuszálás, a pontos megértés gesztusával (Részben egész sorozat, 2015–2018), hol pedig saját családi környezetére reflektál a gondoskodás vagy a gyermeki ártatlanság tisztaságával (Csendes álmot 2023).
2015-től talált objektumokra – akár párnákra, szétszedett fotelek részeire – kezdett el „puha kép” festménysorozatokat készíteni az újrafelhasználás gesztusával. A Köldökszemlélők IV. (2019) munkájában például tükröt applikál bele a kárpitfestménybe, ahová voyerként bekukkolhatunk. Így saját magunkat is megpillanthatjuk, amivel egyfajta önreflexiót, önelemzést vált ki a nézőből. Majd 2021-től, római ösztöndíja után testfragmentumai egyre inkább plasztikusabb, formakövető, sziluettszerű formát öltenek, egyre kifinomultabb formarendszerrel modulál, mint ahogy azt az Hommage Bernini III. (2023) című festményobjektjén a comb húsába markoló kéznél is láthatjuk.
Mintha Könyv Kata munkáiban két világ harca vagy zaja hullámozna szüntelenül, hol erősebben, hol elhalkulva… – ahol a tudatalatti érzelem/ösztönvilág összecsap a tudatos/értelem vezérelte világgal.
Munkásságában a lelki egyensúly megtalálása központi kérdés, amikor a lelkünk a család, a természet szimbiózisában talál otthonra és megnyugvásra. A gondoskodás iránti vágyat a dolgos kéz visszatérő szimbólumával idézi meg, azzal, hogy képesek vagyunk gondoskodni másokról, alapvetően meghatározza az emberi létezést a születéstől egészen a halálig. Arannyá válik (2022) című munkáját a nagymama szeretetteljes gondoskodása unokájáról szinte szent családdá lényegíti át, a hőfólia aranysárga fényével a szakralitást, az örök érvényességet, a földöntúli békességet örökíti meg.
A személyes hangvételű a Csendes álmot (2023) című szuggesztív portréja alvó gyermekéről Nórikáról, szintén a gondoskodás érzékenységét jeleníti meg, a hőfólia applikálása a puha családi fészket, a megóvást idézi a békés álomban. A munka létrejötte látomásszerűen megelőzi a tavalyi törökországi földrengés tragikus eseményét, ahol a romok alatt egy kisgyermek volt családjának egyetlen túlélője. Ahogy Závada Péter fogalmaz Gondoskodás című verseskönyvében: „Az embernek eljön egy olyan pont az életében, amikor már nem csupán egy önmagáért elégséges életet szeretne élni, hanem olyat, ami túlmutat ezen… a gondoskodás az, ahogyan a mindennapokban viszonyulunk a körülöttünk lévőkhöz. Az embertársainkhoz, az élőlényekhez, a tárgyakhoz. Ahogy benne vagyunk a világban.”
Hálás vagyok a kiállítás megnyitásáért, a felkérésért, így kicsit is elmerülhettem Könyv Kata lelki tisztaságának világában és szuggesztív őszinteségében. Köszönöm szépen az élményt.
