Mészáros Flóra. Fotók: Müller András
 
 

Miért döntött úgy, hogy a számtalan művész közül Lantos Ferencről készít monográfiát? Esetleg személyes kötődése van a 2014-ben elhunyt festőművészhez?

Igen, középiskolásként ismertem meg Lantos Ferencet, akinek a mestere Martyn Ferenc volt, akiről az első könyvemet írtam. Lantos Ferenccel több interjút is készítettem, s ő szerette volna, ha később feldolgozom az életművét. Erre végül több évet kellett várni, majd a Zsdrál Art kortárs művészeti galéria felkérésére örömmel tértem vissza ehhez a feladathoz. Eddig többségében vagy a fiatal kortárs alkotókkal, vagy a húszas-harmincas évek nemzetközi absztrakt művészeivel foglalkoztam. Régi vágyam teljesült azáltal, hogy olyan művészre összpontosíthattam, aki a hatvanas-hetvenes évek elszigetelt hazai politikai viszonyai között alkotott nemzetközi színvonalú életművet. 

 

Mennyi időt vett igénybe és miként zajlott a kutatás? Hogyan készült fel a könyv megírására?

Nehéz meghatározni a pontos intervallumot, hiszen majd másfél évtizeddel korábban indult az alapkutatás, és mivel fő célként Lantos művészetének globális kontextusba helyezése fogalmazódott meg, így ebben a többéves absztrakttal kapcsolatos kutatásaimra támaszkodhattam. A könyv elkészülte két és fél évet vett igénybe, ami a háttérmunkán és az íráson túlmutat, tisztázni kellett valamennyi képadatot és képjogot is. A Zsdrál Art már korábban hatalmas képanyagot gyűjtött össze, ebből válogathattam és ezt egészítettem ki minél több ikonikus, főleg közgyűjteményben található művel. A fő feladat a könyv speciális szerkesztésének realizálása volt: a tematikus képi elrendezés, amely önmagában és szöveggel együtt is értelmezhető, továbbá az edukációs jellegű és dizájn hatású grafikai megoldások megtervezése. Teljesen szabad kezet kaptam a Zsdrál Arttól, hogy megvalósítsuk az álmaimat.

 

Egy könyv esetében nemcsak a belbecs, hanem a külcsín is fontos szerepet játszik abban, hogy az olvasók leemeljék a polcról. Mi adja a könyv megjelenésének különlegességeit?

Úgy gondolom, hogy a látvány és a tartalom nem választható külön, előbbi funkcionális erővel kell rendelkezzen. Ezért is lett Herr Ágnes a tervező, akivel egy éven át munkálkodtunk együtt. Elképzelése szerint a külső borító olyan vakdombor felületekből, valamint fénylő és matt festésből áll, amely Lantos nemzetközileg is egyedülálló, reliefjellegű zománcait idézi a hatvanas évek végéről. Ugyanebben az időszakban a nyugati országokban műtárgyjellegű köteteket adtak ki, gyakran a művész bevonásával, például Vasarelyével, s pauszpapíron keresztül játszottak el az optikai illúziókkal. Az egyik álmom ezeknek a nemzetközi példáknak hazai monografikus átültetése volt. A pausz nálunk Lantos körelméletét játékos formában magyarázza el, a kihajtós oldal pedig az épületfrízeit varázsolja elénk. A könyv olyan különleges, itthon elsőként használt matt papírból készült, amely visszaadja a grafikák eredeti hatását. 

 

Milyen témaköröket ölel fel a négy fejezetre osztott könyv?

A könyv első egysége Lantos úttörő művészetének gyökereit mutatja be, aki mesterén keresztül rendkívül fiatalon megismerte a Párizsból hazahozott legfrissebb progresszív nyugati művészeti trendeket, abban a korszakban, amikor hazánk politikai okokból elszigetelte magát ezektől a művészi hatásoktól. A második fejezet azt vizsgálja, hogy később Lantos tehetsége révén hogyan tett szert olyan geometrikus nyelvezetre a pécsi közegben, mint amerikai vagy nyugat-európai kortársai, anélkül, hogy láthatta volna az ő példáikat. Ez a fejezet Lantos eredetiségének indítékain kívül alapformáját, a kört az egész életmű változásain keresztül analizálja. A művész felismerte, hogy a kör visszaköszön a világ formakincsében. Környezetünk működését ábrázolta, hol absztrakt módon, hol a konkrét valóságra nem utalva, hol körnegyedekből felépített új, geometrikus kompozíciókkal, amelyek által elérte, hogy képei úgy tűnjenek, mintha a valóságnak megfelelők lennének. A természet alaplogikája jegyében újrateremtett. A harmadik fejezet elénk tárja, hogyan lépte át Lantos a képzőművészet akkori hagyományos kereteit. A technikát csak eszközként használta a nonfiguratív művészet széles körű terjesztésére, amit az elzárt szocialista közegben indirekt módon, főleg épületeken tudott bemutatni. A zárófejezet nemcsak Lantos edukációs hatásait összegzi, hanem egyedi, ugyanakkor csak a Bauhaus egyes művészeinek elképzeléseihez fogható teóriáját is.

 

Milyenek az eddigi visszajelzések, és milyen fogadtatást vár a november 17-i Írók Boltjában, majd a másnapi Pécsi Horvát Színházban történő bemutatótól?

Több írás, köztük pozitív szakmai kritika is megjelent, ezek a visszacsatolások kiemelik a külföldi vonatkozást és a könyv műtárgyjellegét. A Zsdrál Arttal a kötet megjelentetésével a legfőbb célunk az volt, hogy Lantos Ferenc munkássága bekerüljön a köztudatba, s hogy ne csak a hazai művészeti világ ismerje meg az újító koncepcióit. A dizájn tárgynak is beillő könyv jövőre angol nyelven is meg fog jelenni, így külföldön is hírét viszi Lantos tevékenységének. A monografikus írás és album direkt olvasmányos stílusban, játékos képi válogatással készült, hogy azokhoz is közel hozza az absztrakt gondolkodást, akik távol érzik maguktól a nonfiguratív művészetet.

 

Tervezi további monográfiák megírását?

Ebből a szempontból nagyon tudatos vagyok, már egyetemistaként is azért választottam Martyn Ferencet, azon kívül, hogy absztrakt művészettel akartam foglalkozni, mert tőle kiindulva kutatható a húszas-harmincas évek párizsi művészete, majd Lantos Ferenc és mások is. A jövőben különböző nemzetközi avantgárd és kortárs kutatások várnak rám. Mindig szimbolikusan egy fa mintájára szerveződő nagy kutatások érdekeltek, amelyeken számtalan ág lehető fel és még új eredmények is felmutathatók, emellett nemzetközi kontextusban működik, miközben a törzs, a nemzetközi nonfiguratív művészet változatlan.