Szüntelenül imádkozni annyit jelent, mint állandóan kapcsolatban lenni az életet ajándékozó Istennel, megköszönve örömeinket, elé tárva gondjainkat. Elfogadni, hogy nem én vagyok az ura az életemnek, hanem Ő szólított meg Fiában, aki meggyógyít, felemel.

Hatvan éve kezdődött a II. vatikáni zsinat, amely fordulópontot hozott az egyház és a laikus világ, a keresztény felekezetek, valamint a kereszténység és más vallások viszonyában. XXIII. János, a párbeszéd pápája új válaszokat keresett a modern világ kihívásaira.

Annyi mindent kaptunk ajándékba, amiben mások szűkölködnek. Család, otthon, egészség, megélhetés, barátok nem magától értetődően „járnak” nekünk; kérnünk kell, s hálát adni érte. És hírét vinni a világba Jézus gyógyító jóságának, amely meg tudja változtatni az életünket.

Október 3-án elhunyt Szabó Ferenc jezsuita atya, teológus, író, költő, a Vatikáni Rádió egykori szerkesztője. Elmer István emlékezik rá.

Az Egyházak Világtanácsa augusztus 31. és szeptember 8. között Karlsruhéban tartotta tizenegyedik nagygyűlését. Előzőleg többen szorgalmazták az orosz ortodox egyház tagságának felfüggesztését.

Isten létének kérdése nem hagyja nyugodni az embert. Az élet válságos időszakaiban az istentagadó is elbizonytalanodhat hitetlenségében, de meginoghat a hívő is. Növeld bennünk a hitet! – kérik Jézust az apostolok, aki válaszul hívja őket: jöjjetek utánam!

A koldus Lázárról szóló példabeszéd arra figyelmeztet: nem lehetünk közömbösek a világ nyomorúságaival szemben. Az igazi Krisztus-követésnek társadalmi következményei vannak. Az elesettekkel, elhagyatottakkal való szolidaritás, testvériség nélkül nincs kereszténység.

Korunk embere jobbára csak pillanatnyi csoportérdekeken alapuló szabályokat ismer, nehezen fogadja el a világ természet adta rendjét. Senki nem szolgálhat két úrnak: vagy az élet Urát választom, vagy az anyagi világ látszatértékeibe helyezem bizalmamat.

Budapesten járt, és az augusztus 27-én Máriaremetén megtartott, egész napos Szeretetláng Fesztivál kiemelt vendége volt Jim Blount atya, aki a Szeretetláng mozgalom ismert misszionáriusa.

Jézus sok kortársát megbotránkoztatta azzal, hogy az írott betűnél fontosabbnak tartotta a segítségre szoruló embert. Kereste, aki elveszett, s közösséget vállalt a vétkesekkel. Újjá akarja teremteni; önzetlen, egymást elfogadó nagy családdá formálni a világot.

A XX. század közepéig elmaradhatatlanul hozzátartozott a falusi házasságkötéshez a leánykérés. Rosszabb esetben azért, hogy a szülők érvényesíthessék anyagi szempontjaikat. Jobb esetben azért, hogy élettapasztalatukkal óvják leányukat az elhamarkodott választástól.

Augusztus végén immár harmincharmadik alkalommal rendezték meg a Benyik György szegedi biblikus professzor által kezdeményezett és mindmáig általa vezetett Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferenciát, Közép-Európa legjelentősebb szentírás-tudományi fórumát, Hermeneutika vagy a bibliai szövegértelmezés változatai címmel.

„Az iskolában nem tanárok és tanulók vannak, mi egyszerűen mindnyájan egy iskolába járunk” – vallotta Brisits Frigyes, a nagy tekintélyű, közkedvelt ciszterci igazgató, aki diákjai legtöbbjét személyesen ismerte, sokaknak még a szüleit is.

Életünk ajándék, amivel értelmet és szabad akaratot kaptunk. A választás lehetőségét és felelősségét az ideig-óráig tartó és a soha el nem múló értékek között. A hatalom és a szeretet közötti dönteni tudás, az értékes és értéktelen megkülönböztetésének kulcsa a nevelésben van.

Somorjai Ádám bencés atya Civilizációról civilizációra címmel, 1988 és 2021 között írt hitéleti munkáinak gyűjteményével ünnepelte – az általa alapított Bencés Kiadó jóvoltából – hetvenedik születésnapját.

Nem látványos, magamutogató, hanem feltűnés nélkül szolgáló egyházra van szüksége a világnak. Nem maradhatunk közömbösek mások nyomorúságával szemben. Legyen szemünk azokra, akikkel senki sem törődik. Jézus-követő életünk az önzetlen odaadásban válik teljessé.

A két világháború között a semmiből nőtt ki az a mozgalom, amely egy évtized alatt félmilliós tagságot mondhatott magáénak, parasztfiatalok százezreinek adva tartást, hitet és a jövő reményét. Koronkai Zoltán jezsuita szerzetessel beszélgettünk a KALOT-ról és szervezőiről.

A kereszténység nem vallásismeret vagy hagyományok ápolása, hanem naponta megújítandó személyes kapcsolat a végtelen Isten és a véges ember között. Elkötelezettség, kereszthordozás, erőfeszítés. Törekedjünk bemenni a szűk kapun, az ítéletet pedig bízzuk az Úrra.

Az egymással osztozó, a teremtés rendje mellett kiálló keresztények nyugtalanítják az individualizmus és relativizmus világát, amelyben a hatalomvágy és a birtoklás vágya uralkodik. Jézus az ellentmondás jele, mert életünk radikális megváltoztatását kívánja.

Németországban van egy jó evangélikus egyház, nincs szükség még egyre – üzente ironikusan Ferenc pápa a szavai szerint „súlyos belső válsággal küzdő német katolikus egyháznak”. A hit megfogyatkozása következtében a hanyatlás olyan mély, hogy nincs rá gyors megoldás.

Mindig készen kell állnunk a számadásra. Nem a felelősségre vonástól rettegve, hanem lelkiismeretünk szerint a legjobbra törekedve, adottságainkat mások javára használva. Soha nem lehetünk elégedettek magunkkal, a tökéletesedés életre szóló feladat.

Két év kihagyás után hatvankettedik alkalommal szervezték meg a Nemzetközi Katonai Zarándoklatot Lourdes-ban, melynek záró miséjét Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mutatta be. Berta Tibor tábori püspök vezetésével száztíz katona képviselte a Magyar Honvédséget.

Jézus példázata a csűrét nagyobbító mohó emberről időszerűbb, mint valaha. A háborúig fajuló önzés világában utódainknak inkább biztos értékrendet kellene átörökítenünk, olyan életstílust, amelyet nem a birtoklás irányít; versengés helyett a szolidaritás készségét.