Ferenc pápa sorra végiglátogatja a „rejtett Európa”, az egykori keleti blokk kis országait, hogy felhívja a figyelmet ismeretlen értékeikre. Hazánkat másodízben is felkeresi, ami apostoli útjai sorában példa nélküli. A Vatikán-szakértő ennek okait elemzi.

Sokan teszik fel a kérdést: minek köszönhetjük, hogy Ferenc pápa immár másodszor jön el Magyarországra, holott számos komoly vallási múlttal és intézményekkel bíró országba egyáltalán nem látogatott el, esetenként talán tudatosan is mellőzve azokat.

Két évezreden át, az emmauszi tanítványokéhoz hasonló találkozásról szóló tanúságtétel által, megszámlálhatatlan ember találkozott az Úrral, aki önmagát adta értünk. A Kenyérben és a Borban velünk marad a világ végezetéig, hogy akik hisznek benne, életet, szabadulást nyerjenek.

Kedves szerzőnk, több munkatársunk mestere és atyai barátja, nagy tudású értelmiségi, az emberi élet végső határáig alkotó újságíró, utolérhetetlen anekdotázó, aki a börtönből ismert mindenkit, aki számított, szerényen, ahogy élt, hagyott itt bennünket. Rosdy Páltól (1932–2023) búcsúzunk.

Jézus feltámadása fölülmúl minden emberi elképzelést. Szinte lehetetlen hinni abban, hogy a megfeszített, eltemetett Mester újra él, de Ő néven szólít, bátorít, bizonyságot kínál, átvezet a hitetlenség kísértésein és sötét éjszakáján. Létezésünknek célt, értelmet ad.

Régi nagyszombati tűzszentelések, feltámadási körmenetek emlékét idézi az Apátúr egykori ministránsa. Valóságos kincs, a Jóisten adománya volt Gasztonynak a Grazban doktorált teológiai tanár, aki az egyházügyi hivatal szeszélyéből élete alkonyán a határszéli falu híveit szolgálta.

Jézus feltámadása életalakító valóság. Tanítványai, akik újra találkoztak Ővele, aki meghalt, akit eltemettek, akinek sírját kővel zárták le, akibe vetett reményük szertefoszlott – később majd az életüket is adják azért, hogy megvallják: Ő újra él.

Valóságos kalandregény az egyik legismertebb keresztény ereklye, a torinói lepel története. Langer Róbert professzor a hitelessége mellett és ellen szóló érveket az orvostudomány szempontjai szerint vizsgálva korabelinek ítéli, kizárva a hamisítás lehetőségét.

Megválasztása után így mutatkozott be Róma népének, amelynek püspökévé vált: „a világ másik végéről jöttem”. A Vatikán olasz dominanciájával, az egyház történelmileg kialakult európai jellegével szemben annak egyetemességét kívánja érvényre juttatni.

Miközben most még hozsannát zeng a néhány nap múlva már a vérét követelő tömeg, a Jeruzsálembe bevonuló Jézus megkönnyezi az őt halálra adó város közelgő végzetét. A Világ Üdvözítője olyan bíró, aki megsiratja az elítéltet, magára veszi a sorsát, s bűntelenül vállalja az elítélt bűnhődését.

Virágvasárnap egyszerre emlékezünk a dicsőséges jeruzsálemi bevonulásra és a keresztútra. Azt a Jézust feszíttetik meg, akit pár nappal előtte királyként hozsannával üdvözöltek. Kétezer évünk volt, hogy komolyan vegyük Jézus megtérést sürgető felszólítását. Ma sem késő.

Szerzetes, helytörténész, mesemondó, citerajátékos, és ki tudja, mi vagy mi lesz még Varga Kamill ferences testvér, aki a bicentenárium kapcsán a Petőfi-kutatásba is belekóstolt. Jászberényből indult, jelenleg Gyöngyösön él, de közben megfordult az ország minden ferences kolostorában.

Létünk parányi porszem a világban, életünk halálba torkollik. Az élők ura azonban közénk jött, ki akar vezetni a sötétségből a fényre, a halálból az életre minden embert. Személyesen hív, nevünkön szólít, mint Lázárt: jöjj ki sötétségedből, jöjj ki bűneid fogságából!

Akik nem mernek a lelkiismeretük szavát követve cselekedni, a farizeusokhoz, e vak vezetőkhöz hasonlóan inkább előírások bástyái mögé bújnának az élet szolgálata helyett. A gyógyító Jézus megnyitja szemünket a teljesség, az élet felé, s a sötétségen úrrá lesz a világosság.

Nick Cave rockzenész Rowan Williams korábbi canterburyi érsekkel beszélgetett a gyászról, a hitről és az alkotásról a londoni Times hasábjain.

Népszerű zarándokhely volt a Tófalu határán lévő Honvédhalma, a kápolnai csatában elesett honvédek nyughelye, míg virágzásának a kommunista időszak véget nem vetett. Történetének Császi Irén, a Dobó István Vármúzeum néprajzkutató főmuzeológusa járt utána.

Mennyire szerencsétlen dolog – kiáltott fel Jorge Mario Bergoglio 2019-ben –, hogy egyesek a múlthoz akarják láncolni a katolikus egyházat, és ezzel vénné próbálják tenni! Bár, tette hozzá, ugyanilyen szerencsétlen dolog lenne, ha a katolikusok mindenkinek meg akarnák nyerni a tetszését, és fűhöz-fához alkalmazkodni igyekeznének.

Emberségében Jézus olyan, mint bárki más. Elfárad, megéhezik, szomjas. Inni kér – egy idegentől. Számára senki sem idegen. Találkozhatunk vele, az élő víz forrásával. Nekünk kell megszólítani őt: Uram, add nekem az éltető vizet!

Az odafönt valókra figyeljetek! – figyelmeztet Pál apostol. Jézus a színeváltozás hegyére hív bennünket is, hogy a hétköznapok kisszerűségét magunk mögött hagyva megsejthessük a lényeget. A meredek úton velünk tart az Úr, aki fölvitte keresztjét a Golgotára. Elindulunk-e vele?

A Rákosi-rendszer által meggyötört szerzetesek színe-java talált menedéket, s dolgozott csöndben üldözött egyházáért a pannonhalmi bencés monostorban létrehozott szociális otthonban. Kabay Barna és Petényi Katalin Pannonhalmi szamizdat című filmjében Várszegi Asztrik emlékezik rájuk.

Oly sok minden foglalkoztatta a február 25-én elhunyt Lukács Lászlót, hogy szinte lehetetlen tömören összefoglalni, ki is volt ő. Mégis megkockáztatható, hogy pedagógiai vénájú tudós szerzetesként alkotott maradandót a katolikus egyház és a magyar kultúra XX. és XXI. századi történetében.