A soknyelvű, különböző kultúrájú nemzetek ma sem képesek egyetértésben élni. Oly sok testvérünk nélkülözi Jézus Krisztus barátságának erejét és vigasztalását. Az Úr cselekvésre szólít, hogy valamennyien részesülhessünk pünkösd csodájában: mindenki a maga nyelvén, érthetően hallja az örömhírt.

Jézus búcsúszavai útnak indítják az apostolokat; az Élet igéjének hirdetését kapták feladatul. Miután a Mester közvetlen jelenlétét már nem tapasztalhatták, a Lélek erejével elvitték az Örömhírt a föld végső határáig, életüket adva bizonyságul.

Sokan nem találják a helyüket a technikailag fejlődő, de emberségében egy helyben topogó világban. Létezem, de miért? Kiért? Aki meg akarja találni az életét, elveszíti azt; rajtunk múlik, hogy Jézus igéi szerint alakítjuk-e az életünket.

Időnként kockázatot, bizonytalanságot vállalva útra kell indulnunk. Ha van bennünk bátorság Jézus követésére, mások szolgálatára, akkor nem lesz értelmetlen az életünk. Krisztus szenvedéseiben részesülve szárnyaló szívvel járhatunk az ő parancsainak útján.

A Szent Jakab-útról szólva legtöbbször az utolsó, spanyolországi szakaszra gondolunk, miközben a Camino nekünk már Budapesten kezdődik. A zenetanár Szádeczky-Kardoss Géza az utat az elsőtől az utolsó lépésig gyalog tette meg.

Ferenc pápa látogatása apropóján és a fiatalokat megszólító Szólj be a pápának programban beérkezett kérdésektől inspirálva továbbgondolásra érdemes bejegyzést tett közzé Koronkai Zoltán az állam és az egyház kapcsolatáról. A jezsuita szerzetes szerint az egyház nem szolgálhat politikai érdekeket.

Ferenc pápa szombat délután tizenegyezer magyar fiatallal találkozott a Papp László Sportarénában. A találkozón a vatikáni államfő őszintén szólt az ifjúságot érintő kérdésekről és témákról.

Jézus országának összetartó ereje nem a parancs, hanem a bizalom. A lelkipásztorok feladata, hogy utat mutassanak az embereknek, ismerjék és segítsék őket. Ne egy intézmény jogrendjét hirdessék; a Mester nem hagyományaink ápolgatását várja, hanem az élet radikális szolgálatát.

Ferenc pápa az egyház kényelméből, biztonságából kilépve, a széles helyett keskeny úton járó Mestere példáját követve újra és újra a társadalom perifériájára szorítottakat keresi. Az evangélikus püspök a pápa budapesti apostoli útjától az összetartozás örömének újbóli átélését reméli.

Ferenc pápa sorra végiglátogatja a „rejtett Európa”, az egykori keleti blokk kis országait, hogy felhívja a figyelmet ismeretlen értékeikre. Hazánkat másodízben is felkeresi, ami apostoli útjai sorában példa nélküli. A Vatikán-szakértő ennek okait elemzi.

Sokan teszik fel a kérdést: minek köszönhetjük, hogy Ferenc pápa immár másodszor jön el Magyarországra, holott számos komoly vallási múlttal és intézményekkel bíró országba egyáltalán nem látogatott el, esetenként talán tudatosan is mellőzve azokat.

Két évezreden át, az emmauszi tanítványokéhoz hasonló találkozásról szóló tanúságtétel által, megszámlálhatatlan ember találkozott az Úrral, aki önmagát adta értünk. A Kenyérben és a Borban velünk marad a világ végezetéig, hogy akik hisznek benne, életet, szabadulást nyerjenek.

Kedves szerzőnk, több munkatársunk mestere és atyai barátja, nagy tudású értelmiségi, az emberi élet végső határáig alkotó újságíró, utolérhetetlen anekdotázó, aki a börtönből ismert mindenkit, aki számított, szerényen, ahogy élt, hagyott itt bennünket. Rosdy Páltól (1932–2023) búcsúzunk.

Jézus feltámadása fölülmúl minden emberi elképzelést. Szinte lehetetlen hinni abban, hogy a megfeszített, eltemetett Mester újra él, de Ő néven szólít, bátorít, bizonyságot kínál, átvezet a hitetlenség kísértésein és sötét éjszakáján. Létezésünknek célt, értelmet ad.

Régi nagyszombati tűzszentelések, feltámadási körmenetek emlékét idézi az Apátúr egykori ministránsa. Valóságos kincs, a Jóisten adománya volt Gasztonynak a Grazban doktorált teológiai tanár, aki az egyházügyi hivatal szeszélyéből élete alkonyán a határszéli falu híveit szolgálta.

Jézus feltámadása életalakító valóság. Tanítványai, akik újra találkoztak Ővele, aki meghalt, akit eltemettek, akinek sírját kővel zárták le, akibe vetett reményük szertefoszlott – később majd az életüket is adják azért, hogy megvallják: Ő újra él.

Valóságos kalandregény az egyik legismertebb keresztény ereklye, a torinói lepel története. Langer Róbert professzor a hitelessége mellett és ellen szóló érveket az orvostudomány szempontjai szerint vizsgálva korabelinek ítéli, kizárva a hamisítás lehetőségét.

Megválasztása után így mutatkozott be Róma népének, amelynek püspökévé vált: „a világ másik végéről jöttem”. A Vatikán olasz dominanciájával, az egyház történelmileg kialakult európai jellegével szemben annak egyetemességét kívánja érvényre juttatni.

Miközben most még hozsannát zeng a néhány nap múlva már a vérét követelő tömeg, a Jeruzsálembe bevonuló Jézus megkönnyezi az őt halálra adó város közelgő végzetét. A Világ Üdvözítője olyan bíró, aki megsiratja az elítéltet, magára veszi a sorsát, s bűntelenül vállalja az elítélt bűnhődését.

Virágvasárnap egyszerre emlékezünk a dicsőséges jeruzsálemi bevonulásra és a keresztútra. Azt a Jézust feszíttetik meg, akit pár nappal előtte királyként hozsannával üdvözöltek. Kétezer évünk volt, hogy komolyan vegyük Jézus megtérést sürgető felszólítását. Ma sem késő.

Szerzetes, helytörténész, mesemondó, citerajátékos, és ki tudja, mi vagy mi lesz még Varga Kamill ferences testvér, aki a bicentenárium kapcsán a Petőfi-kutatásba is belekóstolt. Jászberényből indult, jelenleg Gyöngyösön él, de közben megfordult az ország minden ferences kolostorában.

Létünk parányi porszem a világban, életünk halálba torkollik. Az élők ura azonban közénk jött, ki akar vezetni a sötétségből a fényre, a halálból az életre minden embert. Személyesen hív, nevünkön szólít, mint Lázárt: jöjj ki sötétségedből, jöjj ki bűneid fogságából!