Indonéziában a helyi keresztény egyházakat támogatja a kormányzat, különösen azokon a szigeteken, ahol a keresztények többségben vannak. Ez azért is így van, mert

az elismert vallásokat az állam is konszolidáló erőnek

tartja. Indonéz atyák szerint e támogatás nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az indonéz katolikus egyház stabilnak és konzervatívnak mondható. Ezt tapasztalható az istentiszteleteken is, ahol kerülik a táncot, az egzaltált testmozgásokat és a harsány énekszót.

Imádkozó indonéz muszlim férfiak (Wikimedia Commons)

 

Az állami támogatás kiterjed a hitoktatásra és az plébániák anyagi szükségleteire is.

A hitoktatás helye az iskola, ahol hivatalos diplomával rendelkező, regisztrált hitoktatók tanítanak.

A plébánián csak alkalmi hitoktatás zajlik, például keresztelés vagy házasságkötés előtt. De az elsőáldozási és a bérmálási oktatást már az iskolában tartják, a rendszeres iskolai hitoktatással együtt. Vagyis a plébániák inkább a lelkiekre koncentrálnak. Az állam még a plébániai titkárnőket is fizeti, de ehhez be kell nyújtani a jelölt képzettségét igazoló okiratokat.

Ahol a katolikusok számaránya alacsony, például a főváros, Dzsakarta környékén, az állam szintén támogatja az Egyházat, bár nehézkesebben. Templomépítésre például arrafelé nehéz engedélyt kapni. Sok muszlim ugyanis elfogadja, hogy vannak keresztény templomok, de azt már nehezen értik meg, hogy a keresztények szabadtéri istentiszteleteket szeretnének tartani, vagy magánházaknál gyülekeznének, még ha a cél csak a rózsafüzérezés is.

A dzsakartai székesegyház (Wikipedia)

 

A főváros környékén a katolikusok számának „drámai emelkedését” emelgetik. Míg 1960-ban még csak huszonhétezren vallották katolikusnak magukat Dzsakartában, számuk a 2000-ben tartott népszámlálás szerint háromszázegyezerre nőtt. Vagyis miközben ebben az időszakban

a főváros lakossága megháromszorozódott, a katolikusok száma tizenegyszeresére nőtt.

Stabilitás jellemzi a keresztény egyházak egymás közötti kapcsolatát is. Könnyen megértik egymást, nem harcolnak egymással.

P. John Timo indonéz verbita atya, a Pápua új-guineai Melanéziai Intézet professzora szerint ez azért is lehet, mert a többség muszlim vallású, így a keresztényeknek össze kell fogniuk.

Sok helyen a keresztény felekezetek közösen ünneplik a karácsonyt és a húsvétot,

a kölcsönös tiszteletadás akkor is megvan, ha a hit tanításában nem értenek egymással egyet.

A dzsakartai székesegyház – a fővárosban megsokszorozódott a katolikusok száma

 

Indonéziába már 1511-ben megérkezett a kereszténység, de – a Fülöp-szigetektől eltérően – nem tudott mélyen meggyökerezni. Ma viszont indonézek képezik a legnagyobb népcsoportot a világ legnagyobb katolikus férfi missziósrendjében, a verbitáknál.

A kelet-indonéziai Flores szigete igazi katolikus bástya.

Ma is nagyon sok verbita szeminarista nevelődik itt. A ledalerói verbita szeminárium nemcsak papképzéssel foglalkozik, hanem igyekszik a környékbeli katolikusok világnézeti tudatosságát és szociális érzékenységét is előmozdítani.

Indonéziában nagy érdeklődéssel várják a Szentatyát nemcsak a katolikusok, hanem sok muszlim is. A katolikusok számára ez

az Egyház láthatóságának nagy jele lesz a muszlim tengerben. Timo atya nem hallott tiltakozásokról, ellenséges megmozdulásokról

– pedig ezeknek emberi okai is lehetnének. Gondoljunk csak arra, hogy a rendezők már lefoglaltak egy nagy stadiont a pápalátogatás céljára, ahol azon a napon biztosan nem lesz futballmérkőzés. Pedig a dzsakartai muszlimokat a futball biztosan jobban érdekli, mint a pápa. Indonézia azonban nem fanatikus muszlim ország, még ha elő is fordulnak kivételek.

Mária-szobor a dzsakartai katedrálisban (Wikimedia Commons)

 

Indonézia katolikusai számára a pápalátogatás előtti napok is nagy jelentőségűek lesznek. Augusztus 22-én szentelték

püspökké Paulus Budi Kleden atyát, akit Ferenc pápa a kelet-indonézia Ende érsekévé nevezett ki.

Ennek a főegyházmegyének a területe világi szempontból talán nem számít fontosnak, de az indonéz katolikusok szempontjából nagyon jelentős, hiszen ezen a területen összpontosul Indonézia katolikus lakosságának jelentős része.

A helyiek több mint kilencven százaléka katolikus.

Kleden atya érsekké szentelésével olyan főpap nyer vezető beosztást, aki Európában tanult és verbita általános rendfőnökként világszerte megismerte a legnagyobb katolikus férfi missziósrend létesítményeit. E sorok írója sok személyes emlékről is tanúskodhat, hiszen együtt tanultunk teológiát Ausztriában. A Szent Gábriel Missziósházban a szeminaristák beszélgetőcsoportokba szerveződtek, akik közös programokon erősítették összetartozásukat. Én ugyanabban a csoportban voltam, mint Paulus. Így több kiránduláson is együtt vettünk részt.

Együtt látogattuk meg Budapesten az én családomat, illetve Nyitrán az újjászülető Szlovák Rendtartományt

is. Ő 1992-ben tett ünnepélyes örökfogadalmat a mödlingi missziósház Szentlélek-templomában, én pedig 1993-ban.

Paulus Budi Kleden érsek (az Isteni Ige Társasága gyűjteményéből, fotó: Divisione Produzione Fotografica)

 

Útjaink ezután szétváltak. Akkor hallottam róla többet, amikor a mi cebui Fülöp-szigeteki Déli Rendtartományunk főnöke, Heinz Kulüke német atya lett az általános rendfőnök, Paulust pedig a tanácsosává választották. Heinz atya cebui útjain sokszor beszélt a szerény, szorgalmas, rendívül tehetséges és munkabíró Paulus atyáról, akit nyíltan esetleges utódjaként emlegetett. Budi Kleden atya érseki kinevezésével a világméretű katolikus egyház ismét adhat valamit

Indonéziának, amely oly sok jó hithirdetővel ajándékozta meg a világ minden részén tevékenykedő verbita missziósrendet.

 

Paulus Budi Kleden verbita atya 1965-ben született Flores szigetén, Kelet-Indonéziában. Ott nevelkedett és végezte iskoláit. A Flores-szigeti Ledaleróban belépett az Isteni Ige Társaságba. Filozófiát tanult a helyi szemináriumban, majd teológiai képzését a verbiták ausztriai Philosophisch-Theologische Hochschule St. Gabriel nevű intézményében végezte, az alsó-ausztriai Mödlingben, majd 2000-ben a Freiburgi Egyetemen dogmatikai teológiából doktorált. Ezután visszatért Indonéziába, ahol a verbita nagyszeminárium teológiaprofesszoraként szolgált, 2001 és 2012 között az Isteni Ige Társasága Általános Rendfőnöki Tanácsa tagjává választották (2012–2018). 2018-tól 2024-ig a Társaság általános rendfőnöke volt. A rendtagok az újraválasztását várták, Ferenc pápa azonban az endei fegyházmegye metropolitájává nevezte ki, azt kérve, hogy érseki székét csak a Társaság Általános Rendi Gyűlése, utódja megválasztása után foglalja el.