Jézus így szól tanítványaihoz: „A szavak, amelyeket mondok, lélek és élet.” (Jn 6,60–69) Tele van a világunk hangzatos szövegekkel, beszédekkel, amelyekkel meg akarják győzni az embereket. De milyen kevesen vannak, akiknek egyáltalán van mondanivalójuk, amire érdemes odafigyelni.
A beszéd hozzátartozik az emberléthez. Gondolatokat tudunk kifejezni, megfogalmazni. Az embernek van elképzelése a világról. Úgy is mondhatnánk, van – vagy inkább kellene, hogy legyen – világképe. El kellene tudnunk igazodni a bennünket körülvevő világban, véleményt formálni róla, és a véleményünket meg is fogalmazni.
A szónak hatalma van. Vannak helyzetek, amikor szólni kell.
Felelőssége van mindenkinek, hogy szól-e vagy hallgat.
Felelős vagyok azért, hogy véleményt mondjak. Világos igent, világos nemet. Különben elveszítem önmagamat.
Világos igent, világos nemet – Szakonyi Károly beszél Széphalomban (a szerző fotói)
Nagy a kísértés arra, hogy azok, akiknek valamiképpen hatalmuk van, a szabadon gondolkodó és véleményt formálni képes emberekből tömegembert gyártsanak. Minden eszközt bevetnek, hogy az emberek ne gondolkodjanak, hanem a pillanatnyi ingerek szerint viselkedjenek. Véleményvezérekkel van tele a világ.
Az emberek észre sem veszik, hogy nincs önálló gondolatuk,
hanem kívülről irányítottakká váltak. Nagy a felelősségük azoknak, akiknek feladatuk, hivatásuk, hogy az emberek elé álljanak. Az iskolának különösen is nagy.
Az iskolának különösen nagy a felelőssége
Keserű tapasztalatom, hogy egyre kevesebben vannak, akik tudnak és mernek beszélni. Őszintén, világosan, átgondoltan. Nem szeretnék beállni azok sorába, akik vészharangot kongatnak amiatt, hogy a technikai fejlődés rövid üzenetek küldésére szoktatja az embereket, miközben elfelejtenek összefüggő mondatokat írni. Azt azonban ki kell mondanom, hogy aki nem tud leírni egy összefüggő mondatot, az összefüggő beszédre sem képes.
Az embert megpróbálják behálózni. Az érzékeken keresztül hatnak. Villogás, csillogás, fényjátékok, elsodró hangerővel előadott műsorszámok, az embert hatalmába kerítő ritmus, az ember nemi ösztönét fölkorbácsoló látvány: a pénz urainak olyan tömeget sikerül előállítaniuk, amely gondolkodás nélkül
követ hírességeket, sztárokat, és észre sem veszi, hogy közben elveszíti önálló gondolkodásra való képességét. S mindezért még fizetni is hajlandó.
Kaptam már vádakat, amikor ilyen gondolatoknak adtam nyilvánosságot. Ne irigyeljem a fiataloktól a szórakozás lehetőségét, írták. Őszintén mondom: nem irigylem. De nem tudok egyetérteni azzal az áramlattal, amely tömegembert formál abból az emberből, akit az Isten gondolkodásra, szabad választásra képes egyéniségnek teremtett.
Követhető eszményeket felmutatni – Szokolay Sándor
Az emberekkel, a fiatalokkal, a gyerekekkel foglalkozók felelőssége óriási. Tudunk-e számukra követhető eszményeket felmutatni? Tudunk-e úgy beszélni, hogy legyen mögötte igazi fedezet? Pál apostol írja: szólhatok az emberek vagy angyalok nyelvén, csupán zengő érc vagy pengő cimbalom vagyok, ha nincs bennem szeretet. (1Kor 13) Szavainkat életünknek kell hitelesítenie.
Népbetegség a hiteltelenné válás. Elbizonytalanodunk, vajon
valóban azt gondolja-e a másik ember, amit mond?
Vajon amikor az oltár előtt egy férfi és egy nő kimondja, hogy szeretetből megyek hozzád, őszintén is gondolja ezt? Ha valóban így lenne, nem menne tönkre a megkötött házasságok több mint fele. Mert a szeretet türelmes, jóságos, nem féltékeny, nem keresi a magáét – olvassuk Szent Pálnak a Korintusbeliekhez írt levelében.
Az oltár előtt – őszintén gondolják-e?
Hiányzik az egyenes beszéd, miként hiányoznak az egyenes tekintetek is. Vagy csak nagyon ritkán találkozunk velük. Mellébeszélünk: nem az igazat mondjuk, elrejtjük önmagunkat a szavak mögé, ahelyett, hogy mernénk közölni, kimondani legbensőbb önmagunkat.
Értékét veszítette már szinte minden: nem vesszük komolyan az életet. A mindennapi beszédben, a nagy nyilvánosság előtt is vaskos trágárságok bizonyítják, mennyire elsekélyesedtek az emberi kapcsolatok.
Amikor eladó az egész világ, nincs szükség a szép szóra. Pontosabban: most volna igazán nagy szükség arra, hogy minden kimondott és leírt szavunk igaz legyen, jó és szép.
Jézus mondja: „A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet.” De milyenek a mi szavaink? Lélekből fakadnak?
Segítenek élni?
Amikor nincs idő arra, hogy meghallgassuk a másik ember örömét vagy bánatát, lebénul a nyelv. Amikor bizalmatlanná válnak az emberek, elfordulnak egymástól, elrohannak egymás mellett: mintha fölöslegessé vált volna a nyelv. Amikor a politika hatalmi harccá válik a közjó szolgálata helyett, kivesznek a társadalomból az igaz ügy, az ember ügyének képviselői – a szószólók.
Kivesznek a társadalomból a szószólók - Mádl Ferenc néhai köztársasági elnök egy tihanyi szentmise után
Meg kell tanulni jó szót szólni. Emberi tartás nélkül, az élet tisztelete nélkül csak üres halandzsa minden beszéd. Emberségre kell tanítani először a gyermekeket. Az igaz ember nem tud hazudni. Tévedni mindenki képes, de álságos, aki szándékosan téveszti meg a kimondott vagy leírt szóval a másik embert.
Amikor Jézus a kortársainak egy új világrendről beszél, amelyben ő életét adja, hogy nekünk életünk legyen, sokan kemény beszédnek tartják, és otthagyják őt. Közvetlen környezetét kérdi Jézus: Ti is el akartok menni?
Péter apostol válasza nagyon mélyről fakad.
Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi tenálad vannak!
Vajon készek vagyunk-e arra, hogy befogadjuk Jézus szavait, amelyek azt kívánják tőlünk, hogy változtassuk meg közömbös, langyos életünket? Vagy hagyjuk, hogy ennek a világnak hatalmasai hangzatos ígéretekkel egy hazug világ képmutató alattvalóivá tegyenek bennünket?
Jézus szavai: lélek és élet. Túlmutatnak ennek a világnak kisszerűségein.
Fel akarnak szabadítani bennünket ennek a világnak hazugságaiból.
Jézus felkínálja számunkra az élet teljességét, ha megvan bennünk az őszinte elhatározás, hogy ne forduljunk el tőle, és bátran kövessük őt. Mert az élet igéi őnála vannak.