Ezen gondolkodtam pár órája, tizenkétezer méter magasban, mínusz 53 Celsius fokban, 890 km/óra sebességgel közelítve a még több mint kétezer kilométerre fekvő Santa Cruz felé, Brazília fölött az éjszakában, miután elimádkoztam Boldog XI. Ince pápa emléknapján a matutinumot, a zsolozsma olvasmányos imaóráját.
Pápai legátusként a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson 1938-ban Budapesten járt Eugenio Pacelli bíboros, a jezsuita Bangha Béla jó barátja, a későbbi XII. Piusz pápa. Ha Bangha elvitte őt Dunakeszire (mert elvitte) a budapesti jezsuita rendház „villaházába”, amit a helyi emlékezet máig őriz – „járt a Papkertben a későbbi pápa!” –, akkor
bizonnyal elvitte a Várba XI. Ince pápa két évvel korábban felállított szobrához is,
bár akkor hivatalosan még nem volt „Boldog”.
A magyarok hálásak XI. Incének a török kiűzésében játszott meghatározó szerepéért (Wikipedia)
Pacelli pápaként később emlékezhetett a magyaroknak a szent életet élt Benedetto Odescalchi, XI. Ince pápa iránti tiszteletére. És pápaként az üldözött magyar egyház és nép számára az 1956-os események közepette gondolhatott arra is, hogy lelki megerősítésül
méltó példaként állíthatja a kommunista ateizmus elleni küzdelemben az iszlám támadásoknak ellenálló, kiemelkedő elődjét, XI. Ince pápát.
Ha így van, Boldog XI. Ince pápa ma is igen időszerű, számunkra különösen inspiráló példa, és fontos égi közbenjárónk lehet mai földi küzdelmeinkben, akár Európa társvédőszentjeként is. Pápa még úgysem szerepel Európa védőszentjei között, igaz, ő „csak” boldog…
Akár Európa társvédőszentje is lehetne (Jacob Ferdinand Voet portréja XI. Ince pápáról)
Nagyot tévednék ezekkel a gondolataimmal?
Érdemes még emlékezni arra is, hogy a „törökverő pápa”, XI. Ince oldalági leszármazottja, a Szolcsányban született Odescalchi Eugénie hercegnő (1898–1982) és férje, Lipthay Béla báró Szécsényben élt a XVIII. századi Forgách-kastélyban (ma Kubinyi Ferenc Múzeum)
az 1940-es évektől haláláig közmegbecsülésben, majd üldözésben.
Szécsényi káplánként 1976–1977-ben magam is megismerhettem a kilakoltatott, akkor már özvegy napi áldozó, minden elsőpénteken gyónó, életszentségre törekvő kedves lényét, akiről a helybéliek legendákat meséltek. A hercegnő memoárja kalandos életéről négy évvel halála után, 1986-ban jelent meg Egy hercegnő emlékezik címmel.
Benedetto Odeschalchi, a későbbi XI. Ince pápa (1611–1689) harmincnégy esztendősen lett bíboros. Egyszerűsége, jótékonysága miatt a harmincéves háború utolsó éveiben, ferrarai pápai követként ,,a szegények atyjának”' nevezték. Mivel az egyház ügyeibe beavatkozó XIV. Lajossal szemben a pápa oldalán állt, 1670-ben, amikor első ízben választották pápává, a francia király megvétózta a bíborosok döntését. Hat év múlva is csak két hónapon át tartó tárgyalások után járult hozzá megkoronázásához. Ince az Egyház szabadságát védte a király önkényével szemben. Életének másik nagy célja volt, hogy megszabadítsa a török veszedelemtől Európát. Mindent elkövetett a keresztény haderők összefogásáért, és próbálta megteremteni a felszabadító háború anyagi feltételeit. Bécs török ostroma után végre egyesültek a keresztény seregek, és néhány év alatt kiűzték az oszmánokat Magyarország legnagyobb részéről. Bár boldoggá avatási eljárása már a XVIII. század végén elindult, a franciák tiltakozása miatt csak XII. Piusz pápa idején fejeződött be.
