A zsidóság számára a szombat volt fontos, a kereszténység számára a vasárnap az. A kettő között szoros összefüggés van. A kereszténység a vasárnapi napon Krisztus feltámadását ünnepli. Ezt őrizte az ókeresztény liturgia és a II. vatikáni zsinat utáni liturgiánk is, amikor
a vasárnapi napon az Úr feltámadására helyezi a hangsúlyt.
Ezt őrzi a latin „dies Dominica”, az Úr napja szó, amely az olaszban „domenica”, a franciában „dimanche”, a spanyolban, portugálban „domingo”, a románban „duminică” stb. Ezt őrzi az orosz „vaszkreszenyie”, vasárnap szó, amely egyben feltámadást is jelent. A többi szláv nyelvben a „niedziela”, „nyegyelja” szó ment át, amely szintén zsidó-keresztény tartalmat hordoz: nem dolgozást, pihenést jelent. Ezekben a nyelvekben a szombat mint pihenőnap szolgált mintául és ezt alkalmazták a vasárnapra.
Feltámadás – Jézus alászáll a poklokra (Andrej Rubljov vagy tanítványa 1408 körül, Tretyakov Galéria)
Vasárnap hajnalban támadt fel az Úr, éppen azért, mert nem volt szabad őt szombati napon, szabbat napján keresztre feszíteni. Ezért volt, hogy pénteken, nagypénteken történtek az események a Golgotán, szombat az Úr halálának a napja, vasárnap a feltámadásé. A zsidóságnak köszönhetjük, hogy vasárnapunk vasárnap lett és hogy
a keresztények nem a szombatot tartották, hanem a vasárnapot. Ez a talán legősibb keresztény intézmény,
visszamegy Nagy Konstantin császárra, ő írta elő és máig ható érvénnyel tartjuk.
Vásárnapból vasárnap, praktikus megoldás – középkori vásár Pieter Aertsen festményén
Közismert, hogy a magyar nyelvben a „vásárnap”-ból lett a vasárnap: Szent István előírta, hogy minden tíz településnek épüljön egy templom.
Hogy a népek odajöjjenek, ekkorra tette a vásárt. A szentmise alatt a vásár szünetelt,
utána folytatódott. Praktikus megoldás. Elmondhatjuk, hogy nincs vasárnap szombat nélkül. Értsd: nincs feltámadás-vasárnap pénteki keresztrefeszítés nélkül.
Ószláv nyelvemlék
„Szombat” szavunk a maga nyelvi folyamatosságában is őrzi hagyományát, mert – ha több áttételen is – a héber „szabbat” szóra megy vissza, amely a görögben szintén „szabbat”, majd a latinban „sabbato”, az olaszban „sabato”, a spanyolban, portugálban „sábado”, az oroszban, szerbben, horvátban „szubota”, bolgárban „szübota”, a lengyelben „sobota”. Szintén „sobota” csehül, szlovákul, szlovénul, „sâmbătă” románul.
A magyar nyelvbe a görög szabbat szó egyik változata ment át szláv közvetítéssel.
Lehet, hogy a szlávok a gótok által ismerték meg, a délnémet szó a szombatra ma is „Samstag”. Itt találjuk azt az m-et, ami a mai szlávból hiányzik. Az „m” ószláv orrhang, más szóval nazális hang maradványa, szombat szavunkat lengyelül így kellene átírni: „sąmbat”.
Árpád-kori kerek templom Öskün (Wikipedia)
Éppen a lengyel az, amely megőrizte ezt az ószláv nazális hangot, és az orosz és más nyelvek, a szláv nyelvek fejlődését követve, mai kiejtésükben már nem őrzik. A magyar igen, ezért elmondható, hogy a magyar nyelv fontos bizonyíték a hang létezésére az ószlávban, más szóval,
a magyar őriz ószláv elemeket.
A magyar nyelvfejlődés idegennek érezte ezt az orrhangot, megőrizte, de nem változtatta meg. Nem követte a szláv népek nyelvi fejlődését, hanem zárványként magában hordozta, csakúgy, mint a „pisztráng”, az „Ungvár”, a „Munkács” szavaink. A magyar nyelv ezeket a szavakat az ószláv nyelvi korban vette át és megőrizte. Ha tetszik: a magyar nyelv egyben ószláv nyelvemlék. A nyelvészek a magyar nyelv ismerete nélkül nem tudnák oly könnyen rekonstruálni az ószlávot.
A szombat farizeusi és jézusi értelmezése
Igen hangsúlyos volt a farizeusi hagyomány számára a szombati pihenőnap megtartása, amikor ezer lépésnél többet nem volt szabad megtenni. Ezért
ahol Jeruzsálem városában ortodox zsidók laknak, ma is vigyázni kell arra, hogy szombaton ne haladjunk át,
különösen ne gépkocsival. Előfordulhat ugyanis, hogy ezért atrocitások érnek bennünket.
Zsidó szabbat-gyertyák (Wikipedia, Olaf Herfurth fotója)
Szombaton nem volt szabad dolgozni, bérmunkát végezni. Jézus azonban rámutat, hogy a zsidóság papjainak igenis szabad volt e napon is végezni az istentisztelet szent cselekményeit. Ezért a szombati pihenőnapra a legjobb ellenpélda éppen az, hogy
maga a zsidó rabbiság nem tartja be, pontosabban arra kényszerül, hogy ekkor végezze a szent cselekményeket
a templomban, a zsinagógában. A Templomban, amely egyetlen és amely Jeruzsálemben van, és szerte a világon a zsinagógákban, amelyek mindenütt megtalálhatók, ahol legalább tíz férfi gyűlhet össze. A zsinagóga (szünagógé) görög eredetű szó, összejövetelt jelent, az összejövetel helyét, ahol szombatonként az istentisztelet keretében kibontják a Tóratekercset és a rabbi – vagy más felnőtt gyülekezeti tag – felolvassa és magyarázza, kifejti annak tanítását.
Jézus ismételten hangoztatja:
az Emberfia ura a szombatnak is. Vállalta ennek következményeit,
vállalta azt, hogy a farizeusok és más zsidók a halálát kívánták és ezt el is érték. Ezáltal bontotta le a zsidóság ősi intézményét, a szombatot, és építette fel a keresztény szombatot, a vasárnapot.
Nyitókép: Protestáns Úrvacsora Henry John Dobson festményén
