Magyar nyelvünk – csakúgy, mint más nyelvek – hordozza a múlt örökségét. Aki tanult nyelvészetet, nyelvtörténetet, etimológiát, annak könnyebb lesz követni a következő gondolatmenetet, amelyben arról szólunk, hogy anyanyelvünk nem független a szomszéd nyelvektől és számos hatás érte, amelyet alkotó módon tett magáévá, úgy, hogy észre sem vesszük.

Negyedszázaddal ezelőtt, II. Pál pápa magyarországi látogatásának napjaiban a visegrádi országok jószolgálati küldöttségének magyar tagjaként Chilében jártam. Ezek voltak a Gorbacsov reformjait visszafordítani próbáló, végül elbukott Janajev-puccs drámai napjai 1991. augusztus 19. és 21. között.

A „nemzetállamok Európája” kifejezésnek nagyon kellemetlen felhangja van; nacionalista szomszédaink hajlamosak az etnikai értelemben vett egyetlen nemzet államaként érteni. Miért nem maradunk a Brüsszelben is használatos hivatalos kifejezésnél, a tagállamnál?

Nyugat-Szlovákiában a korábbi Szent István-i egyházmegyehatárokat észak–déli irányúakkal váltották fel, egyrészt azzal a céllal, hogy az ország délnyugati végében lévő főváros központi szerepet kapjon, másrészt, hogy a magyar hívek által lakott területeket felszabdalják.

Az elmúlt harminc esztendő Mindszenty-kutatásának új felismeréseire alapozva újra kell tárgyalni bizonyos kulcsszavakat. Teljességre nem törekedve három csoportra osztjuk mondanivalónkat: mi az, ami már állítható, mi az, ami még vitatható és mi az, ami megvitatásra vár.

Bonyolult. Megkapod postán, beteszed a tárcába, megnyugszol. Most néhány évig (három) érvényes, ha jön a rendőr, majd megnézi. Aztán emlékeid szerint, miután háziorvosod a lelkedre kötötte, hogy születésnapra van datálva, ezért fél évvel rövidebb időszakra kaptad.

Zala vármegye csáktornyai járásában található az ókori Stridón, magyar nevén Stridóvár, horvátul Strigova. Könnyű oda eljutni, Lendva felé (Lendava, Szlovénia) autópálya visz Letenyétől, onnan Muraszerdahelynek (Mursko Središće) vesszük utunkat.

A magyar történelmet nem lehet megírni csupán a magyar etnikum történeteként, s a magyar államiság történetét sem lehet áttekinteni a közös területen osztozó magyarság és a társnemzetek nélkül.

Sokan aggódnak, hogy a történelmi egyházak függő viszonyba kerülnek az állami szubvencionálástól, s ezért hitelességüket vesztik és elnéptelenednek. Számos jelét látjuk ennek.

Egy ideje törekszem arra, hogy a történelmi koronázóvárost Pozsonynak nevezzem, Szlovákia fővárosát pedig Bratislavának. Magyar szerkesztőm kijavít: Pozsony. Ha viszont megkérdezném tőle, hogy a Hviezdoslav térnek mi volt a magyar neve, nem tudná megmondani.

Mint tanítvány, bencés növendék, majd konventtag és az 1986 utáni években a pannonhalmi gimnáziumban beosztott tanár, azt hittem, igazán jól ismerem már Richárd atyát, s kevés újat tud mondani nekem. Azután elolvastam Elmer Istvánnal folytatott beszélgetésének kötetét...

Sokszor szerepel az evangéliumokban a szabbat, s a farizeusok szemére hányják Jézusnak, hogy nem tartja be a vallási pihenőnapot. Szombat szavunk nyelvi örökségét vizsgálva megérthetjük, miért is ilyen fontos ez a szó, és milyen teológiai tartalmat hordoz.