Trianonig Nyugat-Szlovákia legnagyobb része az Esztergomi Főegyházmegyéhez, továbbá a Nyitrai Egyházmegyéhez tartozott.
Nyitra szlovák felfogás szerint ősi, alapítása 880,
de ekkor még csak püspökről beszélhetünk; Wiching Regensburgból érkezett a Szvatopluk-féle nyugati orientáció jegyében, amely felváltotta a Rasztiszlav bizánci orientációját, amelynek eredménye Szent Cirill és Metód, a szlávok apostolainak érkezése volt. Wiching nem töltötte ki éveit Nyitrán, mert utód nélkül elhagyta a püspöki széket.
Nyitrán ezt követően egészen Könyves Kálmánig nem volt püspök,
addig, amíg a király a XII. század elején meg nem alapította a ma is ismert egyházmegyét, melynek legnagyobb része a korábbi gyepű, Trencsén vármegye volt. Sajátos észak–dél formájú egyházmegye volt ez, amely sikeresen működött a török hódoltság századaiban is, megőrizve folyamatosságát.
Az Esztergomi Főegyházmegye központja a török időkben (1543-tól) Nagyszombat (Trnava) volt, az esztergomi érsek pedig, lévén az ország prímása, később hercegprímása, Pozsonyban is (1920 óta Bratislava) felépítette palotáját, amely a városnak sokáig egyetlen fontos reprezentatív épülete volt, ahol például meg lehetett kötni Napóleonnal a pozsonyi békét (1805). Amikor a hercegprímás visszaköltözött Esztergomba (1820), Nagyszombat megmaradt helynökségnek, ahova például a szigetközi papság nagy része is tartozott, papíron egészen 1993-ig. A trianoni döntés után,
1922-ben az Apostoli Szentszék ezt az általános helynökséget apostoli kormányzósággá emelte,
amely az első lépés volt az egyházmegye létesítése felé. Élén apostoli kormányzó állt, aki általában Rómától címzetes püspöki kinevezést kapott. Teljes püspöki jogkörrel kormányzott, azaz ordinárius volt.
A csehszlovák állam és a Vatikán közötti modus vivendi (amely a konkordátumot megelőző rangú nemzetközi egyezmény) értelmében 1937. szeptember 2-től közvetlenül az Apostoli Szentszék alá rendelték. Vatikáni és csehszlovák álláspont szerint nem tartoztak Esztergomhoz, ugyanakkor Esztergom, így
a hercegprímások, Serédi Jusztinián és Mindszenty József még mindig sajátjuknak tekintették.
1938-ban az (első) bécsi döntéssel Magyarországhoz (vissza)csatolt területek ismét Esztergomhoz kerültek. A trnavai apostoli kormányzóságból keskeny csík maradt: szlovák lakta falvak, ettől északra. 1945-ben mindez visszakerült a trnavai apostoli kormányzósághoz.
1977–1995 között Trnavát a Vatikán leválasztotta az esztergomi érsekségtől és érsekséggé emelte, ezen kívül a Győri Egyházmegye három plébániáját (nem nevezi meg ugyan, de a pozsonyi hídfőről van szó: Oroszvár [Rusovce], Horvátjárfalu [Jarovce] és Dunacsún [Čunovce]), „mindörökre átadta”, a Pannonhalmi Szent Márton apátság két plébániáját (nem nevezi meg, de Deákiról [Diakovce] és Füssről [Trávnik] van szó) az apátságtól „elválasztotta” és a trnavai érsekséghez csatolta.
Nagyszombat, Keresztelő Szent János-székesegyház (Egyetemi templom)
Ezentúl metropóliai jogokat kapott a nagyszombati apostoli kormányzóság a többi szlovákiai egyházmegyére, amelyeket mind függő, szufragán egyházmegyéket rendelte alá.
A csehszlovák szocialista állam, bár egyházjogi szempontból hatalmas áttörésről van szó, nem járult hozzá érsek kinevezéséhez,
így az első érseket, Ján Sokol személyében csak 1989-ben lehetett kinevezni. Magyar szempontból megjegyezhetjük, hogy az Apostoli Szentszék figyelembe vette Mindszenty hercegprímás tiltakozását, és csak az ő elhalálozását követően (1975), két esztendővel később tette meg ezt a lépést, amit korábban a csehszlovák politika kért ugyan, de a szocialista időkben a Szentszék nem méltatott figyelemre.
1995-ben a Vatikán Kassa (Košice) székhellyel metropólia-érseki tartományt létesített, amelyhez a Mária Terézia idején az Esztergomi Főegyházmegyéből leválasztott Szepesi és Rozsnyói Egyházmegyét csatolta.
Ekkor Trnava érsekség nevét Bratislava-Trnava Érsekségre változtatta.
A pozsonyi Szent Márton dóm társszékesegyház (konkatedrális) lett. Szufragán egyházmegyéi: Nyitra és Besztercebánya Egyházmegye, amely 1776-ig szintén az Esztergomi Főegyházmegye része volt.
2003. január 20-án az Apostoli Szentszék és Szlovákia között megkötött egyezmény alapján létrehozták a tábori püspökséget, más szóval a katonai ordinariátust, amely egyházmegyei ranggal rendelkezik Szlovákia egész területén. Ennek székhelye a Pozsonyhoz közeli Máriavölgy (Marianka, Mariatal) egykori pálos Mária-kegyhely.
2008 után az egyházmegyehatárok a polgári területi beosztást követve felszabdalják a magyar nyelvterületet
2008 után Trnava megtartja érsekségi rangját, de az újonnan felállított Bratislava (Pozsony) metropóliához tartozik, ami a világegyház történetében példa nélküli.
Ezzel megszűnt a Pozsony-Nagyszombati Főegyházmegye, és helyén létrejött a Pozsonyi és a Nagyszombati Főegyházmegye. A Nyitrai Egyházmegye egy részéből pedig újonnan létrejött a Zsolnai Egyházmegye. Az egyházmegyehatárok észak–déli irányban országhatártól országhatárig tartanak, követve a korábbi polgári területi beosztást.
Szlovákia 2008 utáni, ma is érvényes egyházmegyehatárai követik a polgári megyehatárok logikáját, magyar szempontból – észak–déli irányt követve –
felszabdalják a magyar nyelvterületet.
A Pozsonytól az ukrán határig ötszáz kilométeren át húzódó magyar nyelvterületet ugyanakkor számos okból nehéz lenne egyetlen egyházmegyébe beosztani, aminek részletezésétől eltekintünk. Ugyanakkor az egyes egyházmegyéknél bevezették a magyar nyelvű pasztoráció helynöki hivatalát. Ez azt is jelenti, hogy a korábbi, magyar lelkipásztori ügyekben egyetlen illetékes püspöki helynök helyett legalább öt helynök van, ami egyben lehetőség arra is, hogy személyesebbé váljék a magyar anyanyelvű hívek lelkipásztori ellátása.
Nyitókép: A pozsonyi Szent Márton koronázótemplom, ma érseki székesegyház (fotó: Krómer István)
